Dunántúli Napló, 1949. november (6. évfolyam, 254-278. szám)

1949-11-27 / 276. szám

1949 WOVEMBÉB 27 HÄFLO 5 } • / „Zsivio Sztálin, zsivio Rákosii" Lelkes gyűlésen tárgyalták meg Sztálin elvtárs megajándékozását r déi- a nagykozári délszláv dolgozó parasztok Pár hete annak, hogy egy szláv dolgozókból álló küldöttség kereste tel a Magyar Dolgozók Pártja baranyamegyei titkárságát. A tíztagú küldöttség bejelentette, hogy a megye délszláv ajkú dolgozói dí­szes térítőt óhajtanak .küldeni Sztá­lin elvtársnak 70. születésenapjára, hogy ezzel is kifejezést adjanak iránta érzett hűségüknek és végte­len szeretőtöknek. teriő azóta el is készült. Selyme finom, színei pompásak, csipkéből a széle, délszláv asszonyok ingvállá- najc, délszláv férfiak mellényének minden pompája egyesül benne. Kö­zepén szovjet katona sokac me­nyecskével fog kezet; A felszabadu­lást jelképezi ez a kézfogás, a ma­gyarországi délszláv dolgozók fel­szabadulását, akiknek éppúgy elhoz­ták a szovjet harcosok a szabadsá­got, mint a magyar dolgozó népnek. Mosolyog mind a két arc. Mosolyog a kemény harcokban, sok győztes csatában megedzett szovjet harcos és vidáman, felszabadultan mosolyog ' a sokac menyecske. Olt iesz a Kremlben. Sztálin elv- lárs látni fogja, .szemébe ötlik majd á mosolygó szovjet harcos és a vi­dám sokac menyecske. Sok-sok sze­retette] gondol majd a magyar­országi délszláv dolgozó paraszt­ságra ... Baranya délszláv dolgozói most sorozatos gyűléseken tárgyalják meg a nagy eseményt. Sorban összejön­nek, hogy azok is, akik kezük mun­kájával nőm tudtak hozzájárulni az ajándékhoz, azoic is beleszőjjék mo­solyukat, szerető szavukat, lelkes ragaszkodásukat, az ajándékba. Le­gyen ezzel is bővebb, gazdagabb, ; szebb az ajándék, vigye magával 'Sztálin elvtárshoz mindnyájuk for­ró szeretetét, lelkes üdvözletét, szív­ből jövő jókívánságát. j legutóbb a nagykozári délszláv dolgozó parasztok gyűl­tek össze, hogy beie- fóöjjék Sztálin elvtárs ajándékába »ívük szeretetét. Soha ilyen gyűlés Nagykozáron még nem volt. Együtt az egész falu. Asszonyok hímzett ingvállálól, férfiak bársonymellényé-, töl színesedik a terem. A kulákokat kivéve, nincs család, ahonnan ne jöttek volna el. Mindenki úgy érzi: •zen a gyűlésen keresztül küldi el üdvözletét, forró jókívánságát, há­láját a szabadságért Sztálin elv­társnak. Az arcokon ünnepélyesség, meg­hatottság és végtelen öröm, végte­len szeretet. Nézz rájuk, találsz egy «reot, amely ne azt sugározná: „Drága szeretett Sztálin elvtársunk, fogadd a mi szerény ajándékunkat olyan szeretettel, mint amilyen vég­telen hálával küldjük mi Néked.” Ezt mondják az arcok s még a leglelkesebb szavak is fakók és ko­párak, hogy teljes mértékben sugá­rozzák azt, amit. a szív érez. Pedig hogy dübörög az éljen, zúg • taps, amikor Dosier ,elvtárs dél­táv nyelven a közelgő nagy ün­nepről beszél. — Zsivio Sztálin! Zslvló Rákosi! — szakítja minduntalan félbe az él­jenzés Dosier elvtárs szavait. Néha Percekre abba kell hagynia a bé­rkódét, míg ütemesen zúg a te­remben: „Sztá-lin, Rákosi! Sztá-lin, Rákosi!" György szavai kopognak. Minden szava, mintha egy-egy ütés volna az áruló bitangok arcába. Nem értesz délszlávul? Nem baj. Hallod a han­got, a hangból kiáradó végnélküli, izzó gyűlöletet Látod az arcokat, látod a szemek izzását és megértesz mindent. A csend azonban csak pillanatokig tart, hogy aztán annál szenvedélye­sebben törjön ki a gyűlölet íókezhe- t.etlen áradata a véreskezü hóhér, a hitvány áruló Tito és Rankovióé­ban da ellen. Ismét más hozzászólások. Mindenki szeretne hozzászólni. Mintha úgy éreznék, hogy ezzel is közelebb ke­rülnek Sztálin elvtárshoz. selyem terítő, nyai délszláv A bara­dolgozók küldik Sztálin elvtárs- nak. Szívük minden szeretetét szőt­ték bele. Sztálin elvtárs gyönyör­ködni fog benne és szeretettel gon­dol majd azokra, akik küldték: a boldog, felszabadult, hálás délszláv dolgozókra. így nem szabad felvenni tagjelölteket és tagokat Az élcsapatnak nem mindegy, hogy kik kerülnek tagjai közé, olyanok-e, akik valóban élen jár­nak a termelésben, munkaverseny­ben és felvilágosító munkában, vagy olyanok-e, akik nem érdemlik meg a Párt bizalmát. Pártunk Központi Vezetőségének határozata nem azt jelentette, hogy ezután vegyünk fel tagjelöltnek mindenkit, aki jelent­kezik és párttagnak minden tag­jelöltet, aki- a hat hónapját eltöl- tötte. Nem egyszerű adminisztrációs kérdés: felírjuk a tagok és tagjelöl­tek névsorára: eddig volt ennyi meg ennyi tagunk és tagjelöltünk, &3IPäWmy£ßß A 9ÜSS Még a tavasszal vetődött fel Lo- vászhetényben a termelőcsoport ala­kításának kérdése. Benkő Ferenc, Zag János, Virth Aladár és még egynéhányan kezdték hangoztatni, hogy jó volna csoportot alakítani. Többen helyeselték, többen nem tudták, milyen álláspontot foglalja­nak el, néhányon ellene voltak. Ar. ősz folyamán aztán megalakultak, a második típus szerint. A községben 51 család lakik, eb­ből belépett mindjárt kezdetben 33 család. Éz a szám később még sza­porodott és ma a csoportban 46 csa­lád van és a községben mindössze öt család nem tag. A megalakulás után a csoport 15 tagja ment el Reménypusztára látogatóba. Nem tervszerütlenü! mentek, előre meg­beszélték, hogy amellett, hogy mindenki mindent jól »«egfigycS, Villányi István és még néhányan főleg az állattenyésztést nézik meg, Benkő Ferencné, Zag Mihályné és a többi asszonyok pedig főként az ' asszonyoktól érdeklődnek. Az összes látogatók helyesebbnek találták a harmadik típust és haza­térve javasolták a csoportértekezlet­nek, hogy a második típusról ala­kuljanak át harmadikra. A csoport mindenegyes tagja elfogadta a ja­vaslatot. Az ősz folyamán aztán megtörtént a földösszevonás. A munka elég könnyen ment, hisz csaknem az egész falu tagja volt már elekor a csoportnak. A vetést határidő előtt fejezték be és ma 100 hold őszi búza, 15 hold bükkönyös rozs és 15 hold őszi árpa zöldéi a■ csoport földjén. Mindezeket szerződésben termeli a csoport. A vetésnél előírt mennyiségben hasz­náltak műtrágyát és az összes talaj­munkákat a pécsváradi gépállomással régfsteíték el. üzián a felszólalók... A Sztálin elvtá.rs irányította dicső­séges hadseregről, a Sztár > lin elvtárs megalkotta igazságos nemzetiségi politikáról beszél Krisz­tibe Márk. A sztálini Szovjet Had­sereg hozta a szabadságot ős a sztá­lini nemzetiségi politika érvényre- jutása biztosítja ezt örök időkre. Sajnovics János, Andries Mátyás, Miátovies Miklós, Zsifkovics György sgymásután szólalnak fok Legtöbb­jük tagja a term főcsoportnak. — A Szovjetunió mutatta úton »karunk haladni . — hangoztatják. Aztán Krisztina Máiknó ál! fel, a közsúg bírája: — Sztálin elvtárs születésnapjára batáridő előtt végzi el a község a mélyszántást! Viharzó taps, aztán pillanatokig •send. Mélységes csend, csak Stázics El keli utasítani J mititarizmus visszacscnpszésát A nyugatnémetországi Rhein- “eékar Zeitung „Felszabadulás a oiiüi.arizmus alól” című cikkében élesen tiltakozik azon amerikai ja­vaslat ellen, hogy amerikai parancs­nokság alatt nyugatnémet zsoldos hadsereget állítsanak fel. „El kell utasítanunk azt az amerikai elkép­zelést — írja a lap —, amely a mi- ű tartan üst. a hátsó ajtón keresztül ’«aca akarja csempészni.” küszöböljék a jelentkező hiányossá­gokat. * Mindenekelőtt utat mutatott a fe­lülvizsgálóbizottság a cscyiortnak a munkaszervezés terén. Ma már négy brigád van a csoportban, két szántóföldi, egy szarvasmarha- és egy igásállatgondozó brigád. A bri­gádok két-két munkacsapatra osz­lanak és minden brigád és munka­csapat élén egy-egy vezető áll. A III. számú brigádnak, mely a szarvasmarhák gondozását végzi, például a következő a felépítése: Az egész brigád Villányi István felügyelete alatt áll, aki az intéző- bizottságban az állatgondozás fele­lőse. Van egy brigádvezető: Bózsa István. A brigád két munkacsapatra oszlik, a kezelőkre és a fejőkre, az egyiknek Bánkuti Imre, a másiknak Bózsáné a vezetője. A kezelők mun­kacsapatához a vezetővel együtt hat, a fejőkhöz összesen három tag tar­tozik. Ez a brigád a fenti megosz­tás szerint végzi a tehenekkel kap­csolatos összes munkákat. fin»onf<r> a felépí(é«e az igásállatgondozó és a szántóföldi brigádoknak. Ez a szervezés bizto­sítja azt, hogy mindenki tudja, hogy mi a munkája, mindenki fe­lelős a munkájáért és minden mun­kának megvan a gazdája, aki igyek­szik azt ■ a leglelkiismeretesebben elvégezni. A felülvizsgáló bizottság rávilágí­tott arra a hibára is, hogy a cso­port -túlzott mértékben fizetett ki megváltást a tagoknak. A csoport- tagok mostmár belátták, hogyha ezt így folytatnák, akkor „megennék a jövőjüket” és elhatározták, hogy nem sürgetik a megváltások kifize­tését és a csoport bevételeit első­sorban beruházásokra fordítják. A csoport tagjai mostmár azt is megértették, hogy nem szabad el- bízniok magukat, hisz egyrészt még rengeteg feladat áll előttük, más­részt pedig még nem mult el a ku- láktámadás veszélye s azóta sokkal alaposabban megvitatnak minden kérdést és az intézőbizottság min­den fontosabb kérdésben megkér­'X£sr /£ lí/I/e dezi a csoportértekeálctet is. így a csoportban megszilárdult a szö­vetkezeti demokrácia is. Ugyancsak jó hatással volt a cso­port fejlődésére az is, hogy tisztáz­ták a munkaegységekkel kapcsola­tos összes kérdéseket. Mostmár min­den csoporttag tudja, hogy a nehe­zebb munkáért főblü wiBtikncgység s ezen keresztül nagyobb részesedés jár. Azt is pontosan megértette min­denki, hogy a szorgalmas munkás több rhunkaegységet gyűjthet magá­nak, mint a hanyag és így senkit se fenyeget az, hogy a lustább helyett kell dolgoznia. Megértették, hogy aki többet dolgozik, több munka­egységre tesz-, szert, több lesz a jö­vedelme. Ugyancsak megértették a csoport tagjai a verseny jelentősé­gét is és ezután a brigádok .és a ta­gok is egymással versenyezve vég­zik munkájukat. A csoportban megalakult a párt­szervezet is és a motorjává vált a csoport fejlődésének. A csoport tag­jai azt is belátták, hogy politikailag és szakmailag is emelni kell kép­zettségüket. Ma már a csoportnak úgyszólván minden tagja tanul, Es­ténként 32-en vesznek részt szemi­náriumon, ezenkívül pedig most egy kéthetes vándortanfolyam fo­lyik a csoportnál, melyen mintegy 45-en vesznek részt. A csoport tervei között legfonto­sabb a sertéshizlalda és a baromfi­telep beállítása. A hizlalda építését napokon belül megkezdik, állami se­gítséggel, mert természetesen az ál­lam a lovászhetényi csoportot is támogatja. Tavasszal pedig hozzá­látnak a baromfitelep felállításához is. Hatalmasan megerősítette a felül­vizsgálat a lovászhetényi csoportot. — így még sokkal könnyebb lesz az előrehaladás — mondják a cso­port tagjai és hálásan gondolnak a felülvizsgálatra, mely lenyesegette ''szép eredményeik mellett mutatkozó hibáikat s a fejlődés egyenes útjára terelte őket. Békés József ezután ennyi lesz. A pécsi Dohány­gyárban pedig éppen így csinálták, ahogy nem kellett volna. Sorra hozzáírták a töhbfhe* azokat, akik jelentkeztek. Igaz, hogy a taggyűlés után, de ez már csak forma kérdése. Ugyanolyan joggal írhatták volna oda ökot a taggyűlés előtt is. Mert mi történt a taggyű­lésen? — Már régóta szerettem votrta be­lépni a Pártba — mondta Bánkút! Anna. * 1 — Az elvtársikkal együtt szeret­ném építeni a szocializmust — mondta Bakó Lajosné. — Úgy érzem, én is az elvtársink közé tartozom, vegyenek fel, hogy együtt dolgozhassunk — möndta Bakó Júlia. — WHnflbárom Jelentkezőt régóta ismerem, jó munkások, sze­retik a Pártot, a szocializmus épí­téséért akarnak dolgozni. Vegyüli, fel őket — mondja. Bei!mond elvtárs és Tamóczi elvtái-s már nem is hason­lót mond, hanem ugyanazt, szóról szóra. Még azt sem mondják, hogy Bánkuti Anna is jó munkás, meg Bakóné is jó munkás és Bakó Júlia is, hanem csak így: „mind a há­rom.” A pártszervezet névsorába talán be sem kellene írni, hogy „Bánkuti Anna, Bakó Lajosné, Bakó Julia”, hanem csak ennyit: „plusz három”. Es ezt akár a taggyűlés előtt be­írhatták volna, mert a taggyűlésen nem szólt hozzá senki. Csak bólin­tottak rá: „rendben van. három tag­jelölttel többen vagyunk Még két tagjelölt és tizennégy öj párttag került így a pártszervezet tagjai közé, vita nélkül. A Dohány­gyárban — úgylátszik — nem tud­ják, mennyire káros az Ilyen tagfel­vétel, amely adwrrrisztrációs üggyé silányítja a pártepités ünnepi moz­zanatát. A tagjelölt- és tagfelvételnek ez a módja a bürokrácia egyik leg­károsabb formája. A jelentkezők felvételi kérelmeit aktának tekintik, s erre az aktára a taggyűlésnek már csak láttamozási keli rávezetni, azzal kész is az „ügydarab". Ezeket a hibákat, amiket a tagfelvétel körül elkövetett a pártszervezet, jóvá keli terűii minél előbb az új párttagok nevelésénél és oktatásánál és azzal is, hogy az „el­felejtett” feladatokra is felhívják figyelműket. A bürokráciát sem eb­ben, sem más formájában nem sza­bad megtűrnünk. A Párt leendő tag­ja nem „ügy darab”, nem puszta szám, meg kel-l becsölnünk és ala­posan meg is kei! vizsgálnunk, mi­előtt a Pártba kerül. Ennek a vizs­gálatnak a taggyűlésen, a , tagság előtt, a tagok bevonásával keik le- zajlania. Tanulja ezt meg a Dohány­gyár, de n többi pártszervezet is. Mészáros Ferenc ff#«* mellyel szerződésben vannak. Ugyan­csak a gépállomás traktorai végzik most a mélyszántást is a csoport-,. ná‘1. , Igen nagy gondot fordítanak ál-* latállományukra, melyből a gyen-j gebbeket kimustrálták, eladták ésj megfelelőket vettek helyettük. Aj csoport összes állatai most öt he-^ lyen vannak elhelyezve, ahol kellőd nagyságú, jó állapotban levő istálló^ állott rendelkezésükre. Három helyen j van elhelyezve a csoport 14 lova ésj 4 csikója, két helyen pedig a tehe-j nek. Ezeket fajta szerint különváló-1 gatták, Sáska Jánosnál vannak ai szimentáliak, Villányi Istvánnál pe-< dig a magyartarkák. Mindkét he-< lyen 12—12 tehenet gondoz a tehe-i néss-brigád. * A csoport a felülvizsgálatig isi igen jól dolgozott és megáliapítha-l tóan az új csoportok közül egyike a< legjobbaknak. Azonban ennél a cső-* portnál is voltak hibák. Ezek a hi-j búk Lovászhetényben több vonalon’ jelentkeztek és legfőbb hiányosság a' munkaszervezés lazasága volt. Nem voltak a munkakörök elhatárolva és ha valamilyen munkája volt a cso­portnak, akkor arra esetlegesség- szerűen jelentkeztek a tagok. Ko-. moly hiba volt az is, hogy a cso-( port jövedelmeiből túl nagy össze-t geltet fizettek ki a tagoknak az ál-( (n1ok megváltása és 'munkaelőleg, címén. Ezenkívül a csoportban a si-( kerek nyomán bizonyos , cübizal((xlo«»ág le<> nrrá s megfeledkeztek arról, hogy még ki vannak téve a kulákok támadá­sainak. A nemrég lezajlott felülvizsgálat rámutatott ezekre a hibákra és megjelölte azt az utat is, melyen a csoportnak haladnia kell, hogy lti­Betlentő kellemetlen helyzetben va­gyok, mert amiről most írok. annak a szereplőit ismerem, de a nevőket nem is tudom, annyira érdektelen, szimpla alakok. Azt hiszem, mindenki igazat fog nékem adni, meri a királyi csa­ládokról írok. Volt egy idő, amikor széles e hazá­ban, a jobb családoknál kö'clez6 sikk volt a csősz, és kir. család tagjairól úgy beszélni, mintha mondjál a csa­ládban, adott esetben a Csip: sala csa­ládban lennének. Ilyesformán: — Ar Auguszta Báden-Báilraba uta­zott, de nem marad ott soká, mert Jenő főherceg, útját megszakítva Karlsbadba érkezik. Tudod drágám, ez az a Jenő, aki olyan kedves, kis i szőke gyerek volt és vadászpuskúvn! i lőtt a nevelőire. Bizony ilyenformán beszélgettek 1 ,.jobb családok“ hölgyei és urai, még .akkor is, ha közben már n nyakukig lért a csőd is az adósságból már ki I sem látszottak. > Mindez onnét jut eszünkbe, hogy az 1 angol követség tájékoztatója üicksza- 1 k ado a közölt egy hírt. Sajnos, a tn- 1 jékoílatót mór rég felhasználtuk és Így csak kivonatolva továbbíthatjuk, ’’annyit változtatva rajta, hogy a ne­dvet helyettesítettük be. Hiszen olyan mindegy, hogy Alfonznak vagy Hen­riknek hívnak egy királyi csetsemőt. A királyokkal kapcsolatban r. népeket nem az érdekli, hogy hogyan hívják őket hanem az, hogy hogyan lehet őket a süllyesztőbe küldeni. Mert ki az a színtiszta örült, aki visszahívná g pofaszakállat Ferenc Jóskát, aki annyiban volt magyar, amennyiben a következő szöveget be­tanulta: ,Mindennel natyon megfatyok Hegedve." A régi urak könnyekig meghatódlak, amikor az öreg tratty egy egy cere­mónia után kijelentette: „Mindennel natyon megfatyok elégedve.' Egyetlen egyszer történt csak egy kis „nialilör“, eyy felvidéki város­ban. A vármegyeháza épületében va­lahogy a csősz, kir- elé került az érc­bányászok egy küldöttsége és a kül­döttség vezetője a kővetkezőket mon­dotta: — Embertelen körülményei között, napi ltl órát dolgozunk, bérünkért na­ponta háromnegyed kiló kenyeret ka­punk és ha a bányában megbeteg­szünk, még a: orvost sem fhetik meg. Ferenc Jóska bárgyú mosollyal köz. bevágott és kijelentette: „Mindennel natyon megfatyok elégedve." Most már elmondjuk, hogy mi voll az angol tájékoztatóban: „A legújabb jelentés szerint a kis Alfonz kir. her­cegnek már négy foga van is jár". Ezt a meglepetést! Ezt az örömöt! Ezt a remek, jó hírt! Ezt a marhasá­got! A londoni kikölömunkásoknak . — sztrájk közben —, az indiai gyapot- szedőknek éhezés közben. — és Bevinnek — nmnkásárulás körben — nincs más gondja, mint hogy a k’s Alfonznak négy foga van-e tagy há­rom. Ez a kis az Alfonz Erzsébet trórts örőkösnö házimunkában készült gyer­meke. Ez az Erzsébet királynőién csú­nya, de az a görög herceg nem volt válogatós, egy percig sem vívódott, hogy eyy jó nőt, vagy pedig cl angol koronaékszereket válassza. I így aztán a koronaékszerek követ­keztében a kis Alfonznak négy foga van és Jár. Még szerencse, Iwgy né- künk fontosabb közölnivalóink van­nak, mert szerintünk o komlói bó~ • nyászok eredménye felér a r.igy fog- ' gal. j Nevetni fognak az angol királyi '■ udvarban, bennünket még az sem ér­dekel, hogy a négyfogas, járó Alfonz­ba, szobatiszta-e, vagy kinyd-jánltja-e véleményét az egész királyi rendszer­ről. Sí, T,

Next

/
Oldalképek
Tartalom