Dunántúli Napló, 1949. november (6. évfolyam, 254-278. szám)
1949-11-27 / 276. szám
1949 WOVEMBÉB 27 HÄFLO 5 } • / „Zsivio Sztálin, zsivio Rákosii" Lelkes gyűlésen tárgyalták meg Sztálin elvtárs megajándékozását r déi- a nagykozári délszláv dolgozó parasztok Pár hete annak, hogy egy szláv dolgozókból álló küldöttség kereste tel a Magyar Dolgozók Pártja baranyamegyei titkárságát. A tíztagú küldöttség bejelentette, hogy a megye délszláv ajkú dolgozói díszes térítőt óhajtanak .küldeni Sztálin elvtársnak 70. születésenapjára, hogy ezzel is kifejezést adjanak iránta érzett hűségüknek és végtelen szeretőtöknek. teriő azóta el is készült. Selyme finom, színei pompásak, csipkéből a széle, délszláv asszonyok ingvállá- najc, délszláv férfiak mellényének minden pompája egyesül benne. Közepén szovjet katona sokac menyecskével fog kezet; A felszabadulást jelképezi ez a kézfogás, a magyarországi délszláv dolgozók felszabadulását, akiknek éppúgy elhozták a szovjet harcosok a szabadságot, mint a magyar dolgozó népnek. Mosolyog mind a két arc. Mosolyog a kemény harcokban, sok győztes csatában megedzett szovjet harcos és vidáman, felszabadultan mosolyog ' a sokac menyecske. Olt iesz a Kremlben. Sztálin elv- lárs látni fogja, .szemébe ötlik majd á mosolygó szovjet harcos és a vidám sokac menyecske. Sok-sok szeretette] gondol majd a magyarországi délszláv dolgozó parasztságra ... Baranya délszláv dolgozói most sorozatos gyűléseken tárgyalják meg a nagy eseményt. Sorban összejönnek, hogy azok is, akik kezük munkájával nőm tudtak hozzájárulni az ajándékhoz, azoic is beleszőjjék mosolyukat, szerető szavukat, lelkes ragaszkodásukat, az ajándékba. Legyen ezzel is bővebb, gazdagabb, ; szebb az ajándék, vigye magával 'Sztálin elvtárshoz mindnyájuk forró szeretetét, lelkes üdvözletét, szívből jövő jókívánságát. j legutóbb a nagykozári délszláv dolgozó parasztok gyűltek össze, hogy beie- fóöjjék Sztálin elvtárs ajándékába »ívük szeretetét. Soha ilyen gyűlés Nagykozáron még nem volt. Együtt az egész falu. Asszonyok hímzett ingvállálól, férfiak bársonymellényé-, töl színesedik a terem. A kulákokat kivéve, nincs család, ahonnan ne jöttek volna el. Mindenki úgy érzi: •zen a gyűlésen keresztül küldi el üdvözletét, forró jókívánságát, háláját a szabadságért Sztálin elvtársnak. Az arcokon ünnepélyesség, meghatottság és végtelen öröm, végtelen szeretet. Nézz rájuk, találsz egy «reot, amely ne azt sugározná: „Drága szeretett Sztálin elvtársunk, fogadd a mi szerény ajándékunkat olyan szeretettel, mint amilyen végtelen hálával küldjük mi Néked.” Ezt mondják az arcok s még a leglelkesebb szavak is fakók és kopárak, hogy teljes mértékben sugározzák azt, amit. a szív érez. Pedig hogy dübörög az éljen, zúg • taps, amikor Dosier ,elvtárs déltáv nyelven a közelgő nagy ünnepről beszél. — Zsivio Sztálin! Zslvló Rákosi! — szakítja minduntalan félbe az éljenzés Dosier elvtárs szavait. Néha Percekre abba kell hagynia a bérkódét, míg ütemesen zúg a teremben: „Sztá-lin, Rákosi! Sztá-lin, Rákosi!" György szavai kopognak. Minden szava, mintha egy-egy ütés volna az áruló bitangok arcába. Nem értesz délszlávul? Nem baj. Hallod a hangot, a hangból kiáradó végnélküli, izzó gyűlöletet Látod az arcokat, látod a szemek izzását és megértesz mindent. A csend azonban csak pillanatokig tart, hogy aztán annál szenvedélyesebben törjön ki a gyűlölet íókezhe- t.etlen áradata a véreskezü hóhér, a hitvány áruló Tito és Rankovióéban da ellen. Ismét más hozzászólások. Mindenki szeretne hozzászólni. Mintha úgy éreznék, hogy ezzel is közelebb kerülnek Sztálin elvtárshoz. selyem terítő, nyai délszláv A baradolgozók küldik Sztálin elvtárs- nak. Szívük minden szeretetét szőtték bele. Sztálin elvtárs gyönyörködni fog benne és szeretettel gondol majd azokra, akik küldték: a boldog, felszabadult, hálás délszláv dolgozókra. így nem szabad felvenni tagjelölteket és tagokat Az élcsapatnak nem mindegy, hogy kik kerülnek tagjai közé, olyanok-e, akik valóban élen járnak a termelésben, munkaversenyben és felvilágosító munkában, vagy olyanok-e, akik nem érdemlik meg a Párt bizalmát. Pártunk Központi Vezetőségének határozata nem azt jelentette, hogy ezután vegyünk fel tagjelöltnek mindenkit, aki jelentkezik és párttagnak minden tagjelöltet, aki- a hat hónapját eltöl- tötte. Nem egyszerű adminisztrációs kérdés: felírjuk a tagok és tagjelöltek névsorára: eddig volt ennyi meg ennyi tagunk és tagjelöltünk, &3IPäWmy£ßß A 9ÜSS Még a tavasszal vetődött fel Lo- vászhetényben a termelőcsoport alakításának kérdése. Benkő Ferenc, Zag János, Virth Aladár és még egynéhányan kezdték hangoztatni, hogy jó volna csoportot alakítani. Többen helyeselték, többen nem tudták, milyen álláspontot foglaljanak el, néhányon ellene voltak. Ar. ősz folyamán aztán megalakultak, a második típus szerint. A községben 51 család lakik, ebből belépett mindjárt kezdetben 33 család. Éz a szám később még szaporodott és ma a csoportban 46 család van és a községben mindössze öt család nem tag. A megalakulás után a csoport 15 tagja ment el Reménypusztára látogatóba. Nem tervszerütlenü! mentek, előre megbeszélték, hogy amellett, hogy mindenki mindent jól »«egfigycS, Villányi István és még néhányan főleg az állattenyésztést nézik meg, Benkő Ferencné, Zag Mihályné és a többi asszonyok pedig főként az ' asszonyoktól érdeklődnek. Az összes látogatók helyesebbnek találták a harmadik típust és hazatérve javasolták a csoportértekezletnek, hogy a második típusról alakuljanak át harmadikra. A csoport mindenegyes tagja elfogadta a javaslatot. Az ősz folyamán aztán megtörtént a földösszevonás. A munka elég könnyen ment, hisz csaknem az egész falu tagja volt már elekor a csoportnak. A vetést határidő előtt fejezték be és ma 100 hold őszi búza, 15 hold bükkönyös rozs és 15 hold őszi árpa zöldéi a■ csoport földjén. Mindezeket szerződésben termeli a csoport. A vetésnél előírt mennyiségben használtak műtrágyát és az összes talajmunkákat a pécsváradi gépállomással régfsteíték el. üzián a felszólalók... A Sztálin elvtá.rs irányította dicsőséges hadseregről, a Sztár > lin elvtárs megalkotta igazságos nemzetiségi politikáról beszél Krisztibe Márk. A sztálini Szovjet Hadsereg hozta a szabadságot ős a sztálini nemzetiségi politika érvényre- jutása biztosítja ezt örök időkre. Sajnovics János, Andries Mátyás, Miátovies Miklós, Zsifkovics György sgymásután szólalnak fok Legtöbbjük tagja a term főcsoportnak. — A Szovjetunió mutatta úton »karunk haladni . — hangoztatják. Aztán Krisztina Máiknó ál! fel, a közsúg bírája: — Sztálin elvtárs születésnapjára batáridő előtt végzi el a község a mélyszántást! Viharzó taps, aztán pillanatokig •send. Mélységes csend, csak Stázics El keli utasítani J mititarizmus visszacscnpszésát A nyugatnémetországi Rhein- “eékar Zeitung „Felszabadulás a oiiüi.arizmus alól” című cikkében élesen tiltakozik azon amerikai javaslat ellen, hogy amerikai parancsnokság alatt nyugatnémet zsoldos hadsereget állítsanak fel. „El kell utasítanunk azt az amerikai elképzelést — írja a lap —, amely a mi- ű tartan üst. a hátsó ajtón keresztül ’«aca akarja csempészni.” küszöböljék a jelentkező hiányosságokat. * Mindenekelőtt utat mutatott a felülvizsgálóbizottság a cscyiortnak a munkaszervezés terén. Ma már négy brigád van a csoportban, két szántóföldi, egy szarvasmarha- és egy igásállatgondozó brigád. A brigádok két-két munkacsapatra oszlanak és minden brigád és munkacsapat élén egy-egy vezető áll. A III. számú brigádnak, mely a szarvasmarhák gondozását végzi, például a következő a felépítése: Az egész brigád Villányi István felügyelete alatt áll, aki az intéző- bizottságban az állatgondozás felelőse. Van egy brigádvezető: Bózsa István. A brigád két munkacsapatra oszlik, a kezelőkre és a fejőkre, az egyiknek Bánkuti Imre, a másiknak Bózsáné a vezetője. A kezelők munkacsapatához a vezetővel együtt hat, a fejőkhöz összesen három tag tartozik. Ez a brigád a fenti megosztás szerint végzi a tehenekkel kapcsolatos összes munkákat. fin»onf<r> a felépí(é«e az igásállatgondozó és a szántóföldi brigádoknak. Ez a szervezés biztosítja azt, hogy mindenki tudja, hogy mi a munkája, mindenki felelős a munkájáért és minden munkának megvan a gazdája, aki igyekszik azt ■ a leglelkiismeretesebben elvégezni. A felülvizsgáló bizottság rávilágított arra a hibára is, hogy a csoport -túlzott mértékben fizetett ki megváltást a tagoknak. A csoport- tagok mostmár belátták, hogyha ezt így folytatnák, akkor „megennék a jövőjüket” és elhatározták, hogy nem sürgetik a megváltások kifizetését és a csoport bevételeit elsősorban beruházásokra fordítják. A csoport tagjai mostmár azt is megértették, hogy nem szabad el- bízniok magukat, hisz egyrészt még rengeteg feladat áll előttük, másrészt pedig még nem mult el a ku- láktámadás veszélye s azóta sokkal alaposabban megvitatnak minden kérdést és az intézőbizottság minden fontosabb kérdésben megkér'X£sr /£ lí/I/e dezi a csoportértekeálctet is. így a csoportban megszilárdult a szövetkezeti demokrácia is. Ugyancsak jó hatással volt a csoport fejlődésére az is, hogy tisztázták a munkaegységekkel kapcsolatos összes kérdéseket. Mostmár minden csoporttag tudja, hogy a nehezebb munkáért főblü wiBtikncgység s ezen keresztül nagyobb részesedés jár. Azt is pontosan megértette mindenki, hogy a szorgalmas munkás több rhunkaegységet gyűjthet magának, mint a hanyag és így senkit se fenyeget az, hogy a lustább helyett kell dolgoznia. Megértették, hogy aki többet dolgozik, több munkaegységre tesz-, szert, több lesz a jövedelme. Ugyancsak megértették a csoport tagjai a verseny jelentőségét is és ezután a brigádok .és a tagok is egymással versenyezve végzik munkájukat. A csoportban megalakult a pártszervezet is és a motorjává vált a csoport fejlődésének. A csoport tagjai azt is belátták, hogy politikailag és szakmailag is emelni kell képzettségüket. Ma már a csoportnak úgyszólván minden tagja tanul, Esténként 32-en vesznek részt szemináriumon, ezenkívül pedig most egy kéthetes vándortanfolyam folyik a csoportnál, melyen mintegy 45-en vesznek részt. A csoport tervei között legfontosabb a sertéshizlalda és a baromfitelep beállítása. A hizlalda építését napokon belül megkezdik, állami segítséggel, mert természetesen az állam a lovászhetényi csoportot is támogatja. Tavasszal pedig hozzálátnak a baromfitelep felállításához is. Hatalmasan megerősítette a felülvizsgálat a lovászhetényi csoportot. — így még sokkal könnyebb lesz az előrehaladás — mondják a csoport tagjai és hálásan gondolnak a felülvizsgálatra, mely lenyesegette ''szép eredményeik mellett mutatkozó hibáikat s a fejlődés egyenes útjára terelte őket. Békés József ezután ennyi lesz. A pécsi Dohánygyárban pedig éppen így csinálták, ahogy nem kellett volna. Sorra hozzáírták a töhbfhe* azokat, akik jelentkeztek. Igaz, hogy a taggyűlés után, de ez már csak forma kérdése. Ugyanolyan joggal írhatták volna oda ökot a taggyűlés előtt is. Mert mi történt a taggyűlésen? — Már régóta szerettem votrta belépni a Pártba — mondta Bánkút! Anna. * 1 — Az elvtársikkal együtt szeretném építeni a szocializmust — mondta Bakó Lajosné. — Úgy érzem, én is az elvtársink közé tartozom, vegyenek fel, hogy együtt dolgozhassunk — möndta Bakó Júlia. — WHnflbárom Jelentkezőt régóta ismerem, jó munkások, szeretik a Pártot, a szocializmus építéséért akarnak dolgozni. Vegyüli, fel őket — mondja. Bei!mond elvtárs és Tamóczi elvtái-s már nem is hasonlót mond, hanem ugyanazt, szóról szóra. Még azt sem mondják, hogy Bánkuti Anna is jó munkás, meg Bakóné is jó munkás és Bakó Júlia is, hanem csak így: „mind a három.” A pártszervezet névsorába talán be sem kellene írni, hogy „Bánkuti Anna, Bakó Lajosné, Bakó Julia”, hanem csak ennyit: „plusz három”. Es ezt akár a taggyűlés előtt beírhatták volna, mert a taggyűlésen nem szólt hozzá senki. Csak bólintottak rá: „rendben van. három tagjelölttel többen vagyunk Még két tagjelölt és tizennégy öj párttag került így a pártszervezet tagjai közé, vita nélkül. A Dohánygyárban — úgylátszik — nem tudják, mennyire káros az Ilyen tagfelvétel, amely adwrrrisztrációs üggyé silányítja a pártepités ünnepi mozzanatát. A tagjelölt- és tagfelvételnek ez a módja a bürokrácia egyik legkárosabb formája. A jelentkezők felvételi kérelmeit aktának tekintik, s erre az aktára a taggyűlésnek már csak láttamozási keli rávezetni, azzal kész is az „ügydarab". Ezeket a hibákat, amiket a tagfelvétel körül elkövetett a pártszervezet, jóvá keli terűii minél előbb az új párttagok nevelésénél és oktatásánál és azzal is, hogy az „elfelejtett” feladatokra is felhívják figyelműket. A bürokráciát sem ebben, sem más formájában nem szabad megtűrnünk. A Párt leendő tagja nem „ügy darab”, nem puszta szám, meg kel-l becsölnünk és alaposan meg is kei! vizsgálnunk, mielőtt a Pártba kerül. Ennek a vizsgálatnak a taggyűlésen, a , tagság előtt, a tagok bevonásával keik le- zajlania. Tanulja ezt meg a Dohánygyár, de n többi pártszervezet is. Mészáros Ferenc ff#«* mellyel szerződésben vannak. Ugyancsak a gépállomás traktorai végzik most a mélyszántást is a csoport-,. ná‘1. , Igen nagy gondot fordítanak ál-* latállományukra, melyből a gyen-j gebbeket kimustrálták, eladták ésj megfelelőket vettek helyettük. Aj csoport összes állatai most öt he-^ lyen vannak elhelyezve, ahol kellőd nagyságú, jó állapotban levő istálló^ állott rendelkezésükre. Három helyen j van elhelyezve a csoport 14 lova ésj 4 csikója, két helyen pedig a tehe-j nek. Ezeket fajta szerint különváló-1 gatták, Sáska Jánosnál vannak ai szimentáliak, Villányi Istvánnál pe-< dig a magyartarkák. Mindkét he-< lyen 12—12 tehenet gondoz a tehe-i néss-brigád. * A csoport a felülvizsgálatig isi igen jól dolgozott és megáliapítha-l tóan az új csoportok közül egyike a< legjobbaknak. Azonban ennél a cső-* portnál is voltak hibák. Ezek a hi-j búk Lovászhetényben több vonalon’ jelentkeztek és legfőbb hiányosság a' munkaszervezés lazasága volt. Nem voltak a munkakörök elhatárolva és ha valamilyen munkája volt a csoportnak, akkor arra esetlegesség- szerűen jelentkeztek a tagok. Ko-. moly hiba volt az is, hogy a cso-( port jövedelmeiből túl nagy össze-t geltet fizettek ki a tagoknak az ál-( (n1ok megváltása és 'munkaelőleg, címén. Ezenkívül a csoportban a si-( kerek nyomán bizonyos , cübizal((xlo«»ág le<> nrrá s megfeledkeztek arról, hogy még ki vannak téve a kulákok támadásainak. A nemrég lezajlott felülvizsgálat rámutatott ezekre a hibákra és megjelölte azt az utat is, melyen a csoportnak haladnia kell, hogy ltiBetlentő kellemetlen helyzetben vagyok, mert amiről most írok. annak a szereplőit ismerem, de a nevőket nem is tudom, annyira érdektelen, szimpla alakok. Azt hiszem, mindenki igazat fog nékem adni, meri a királyi családokról írok. Volt egy idő, amikor széles e hazában, a jobb családoknál kö'clez6 sikk volt a csősz, és kir. család tagjairól úgy beszélni, mintha mondjál a családban, adott esetben a Csip: sala családban lennének. Ilyesformán: — Ar Auguszta Báden-Báilraba utazott, de nem marad ott soká, mert Jenő főherceg, útját megszakítva Karlsbadba érkezik. Tudod drágám, ez az a Jenő, aki olyan kedves, kis i szőke gyerek volt és vadászpuskúvn! i lőtt a nevelőire. Bizony ilyenformán beszélgettek 1 ,.jobb családok“ hölgyei és urai, még .akkor is, ha közben már n nyakukig lért a csőd is az adósságból már ki I sem látszottak. > Mindez onnét jut eszünkbe, hogy az 1 angol követség tájékoztatója üicksza- 1 k ado a közölt egy hírt. Sajnos, a tn- 1 jékoílatót mór rég felhasználtuk és Így csak kivonatolva továbbíthatjuk, ’’annyit változtatva rajta, hogy a nedvet helyettesítettük be. Hiszen olyan mindegy, hogy Alfonznak vagy Henriknek hívnak egy királyi csetsemőt. A királyokkal kapcsolatban r. népeket nem az érdekli, hogy hogyan hívják őket hanem az, hogy hogyan lehet őket a süllyesztőbe küldeni. Mert ki az a színtiszta örült, aki visszahívná g pofaszakállat Ferenc Jóskát, aki annyiban volt magyar, amennyiben a következő szöveget betanulta: ,Mindennel natyon megfatyok Hegedve." A régi urak könnyekig meghatódlak, amikor az öreg tratty egy egy ceremónia után kijelentette: „Mindennel natyon megfatyok elégedve.' Egyetlen egyszer történt csak egy kis „nialilör“, eyy felvidéki városban. A vármegyeháza épületében valahogy a csősz, kir- elé került az ércbányászok egy küldöttsége és a küldöttség vezetője a kővetkezőket mondotta: — Embertelen körülményei között, napi ltl órát dolgozunk, bérünkért naponta háromnegyed kiló kenyeret kapunk és ha a bányában megbetegszünk, még a: orvost sem fhetik meg. Ferenc Jóska bárgyú mosollyal köz. bevágott és kijelentette: „Mindennel natyon megfatyok elégedve." Most már elmondjuk, hogy mi voll az angol tájékoztatóban: „A legújabb jelentés szerint a kis Alfonz kir. hercegnek már négy foga van is jár". Ezt a meglepetést! Ezt az örömöt! Ezt a remek, jó hírt! Ezt a marhaságot! A londoni kikölömunkásoknak . — sztrájk közben —, az indiai gyapot- szedőknek éhezés közben. — és Bevinnek — nmnkásárulás körben — nincs más gondja, mint hogy a k’s Alfonznak négy foga van-e tagy három. Ez a kis az Alfonz Erzsébet trórts örőkösnö házimunkában készült gyermeke. Ez az Erzsébet királynőién csúnya, de az a görög herceg nem volt válogatós, egy percig sem vívódott, hogy eyy jó nőt, vagy pedig cl angol koronaékszereket válassza. I így aztán a koronaékszerek következtében a kis Alfonznak négy foga van és Jár. Még szerencse, Iwgy né- künk fontosabb közölnivalóink vannak, mert szerintünk o komlói bó~ • nyászok eredménye felér a r.igy fog- ' gal. j Nevetni fognak az angol királyi '■ udvarban, bennünket még az sem érdekel, hogy a négyfogas, járó Alfonzba, szobatiszta-e, vagy kinyd-jánltja-e véleményét az egész királyi rendszerről. Sí, T,
