Dunántúli Napló, 1949. szeptember (6. évfolyam, 202-227. szám)

1949-09-25 / 223. szám

Vm SZEPTEMBER 2* m a p t. E­. & is el akartai: v az Ssszeeskitv&k fű— ni A Bőrgyár színesbirkás műhelyé­ben találkoztunk. —- Szabadság Hofecker elvtárs! Hogy megy a munka? — Hát csak megy — mondta erre — nincs semmi különösebb ... Mi különösebb is lenne? A gé­pek zümmögnek, mint mindig ilyen­kor munkaidő alatt, az emeleten pe­dig a festékszóró pisztolyok azt az átható fanyar szagot terjesztik, ami nem olyan nyomasztó, nehéz bűz, mint a meszesműhelyé, de azért nem is virágillat. Ez a zümmögés és a szag hozzátartozik a színes- birkáshoz. Hofecker elvtárs Nagyárpádon la­kik. Onnan jár be mindennap, hogy reggel pontosan megkezdje a mun­káját. Most negyvenéves és inaskora óta mindennap megteszi ezt az utat. Moniljon valamit BEofecU cr elvtársi a munkájáról, vagy az otthoniakról. — Mit mondjak? A normát min­dig teljesítem, mindig fölötte va­gyok pár százalékkal. Aztán ... Homloka megfényesedik, apró cseppek ülnek a bajusza köré. Ne­héz dolog, nem szokta meg az ilyes­mit, hogy magáról beszéljen. Az más, amikor népnevelő munkán ván és beszél a Pártról, a tervről, a szo­cializmusról, vagy amikor a kisgyű- lésen az aljas összeesküvőkről tart beszámolót, vagy a szaktársaknak magyaráz, hogyan lehet jobban dol­gozni. Olyankor nem jön zavarba, mert tudja, miért csinálja. De miért beszéljen az ember- önmagáról? _ Aztán szóltam egyszer a szak­társaknak — folytatja — mert lát­tam, hogy nehezen boldogulnak a gépükkel, (öt bőrpuhítógép van itt ás a szomszéd műhelyben.) Meg­mondtam, hogy csak szóljanak, ha valami hiba van, majd én meg­csinálom. Azóta ezt az öt gépet én tartom karban. Csak azért, nehogy fennakadás legyen addig is, amíg ők jobban megtanulják a gépjaví­tást. Ezt csak Agy ráadásnak csinálja Hofecker elvtárs. Ezért nem kan külön bért, nem is fogadná el.-- így van rendjén — mondja — én vagyok a legöregebb segéd és a bér^m sem lett kevesebb, mert azért a normát túl tudom teljesíteni így 15 Akkor is teljesítette a normáját, mikor két szaktársát vett a keze alá, hogy betanítsa őket. — Úgy van — .csillan fel a sze­me __ Varga György _ meg Nagy Imre éppen most hívták ki egyr mást versenyre. Mind a ketten úgy dolgoznak, ahogyan én mutattam. Most majd meglátom, melyikük ta­nulta meg jobban. Most is van két tanítványom, azok is éppen mos, mondták, hogy nemsokára verse­nyezni akarnak. , ­A tanításért sem jár bér. _ Es Hofecker elvtárs nem is kéme pénzt c-'-ért. örül annak, hogy a szaktár- sak, "akiket tanított, most már any- "nyira biztosak a szakmájukban, ho« versenyeznek is egymással. Kettővel több jó szakmunkás dol­gozik a Bőrgyárban és nemsokára újabb kettővel több lesz. Lehet egy ilyen munkát ennél jobban jutal­mazni? .Lett volna car fljítiisom is __ beszél Hofecker elvtárs — a bőrpuhító gép teljesítményét sike­rült megjavítanom. Be is mutattam. Nagy marhabőröket is könnyebben lehetett megdolgozni. Most is dolgo­zom vele, azért sikerül könnyen túl­teljesíteni a normát. De valami kU fogás akadt és nem fogadták e! újításnak. Mondták ugyan, hogy fellebbezzek, de nem teszem. Most keresem a hibát es úgy akarom megcsinálni az újítást, hogy semmi hiba ne legyen benne es meg na- gyobb eredménnyel járjon. Azt hí­szem, sikerül majd, Hofecker elvtárs elgondolkozik. Az járhat a fejében, hogy mit kellene még azon a gfr?en javítani. _Z És otthon hogy vannak? Mit csinál a caslád? A feleségem sokat betegeske­dik’ gyenge már. A fiammal is baj volt Valami lókötő baratja asadt ott. Nagyárpádon és azért nem ment a tanulás Most beírattam a vá- ÍÜbS a Flume-úti iskolába,' hete­dik általánosba, mert ha jól tanul, -/crAém továbbtanittatm. Most ríÜM meglátjuk, itt hogyan allja rr a bolyét. , V7.v a családi gondok som tud- p.1 venni Hofecker elvtárs ked­j . •.< A - üzemi szakszer­vezetben bizalmi, ezt a feladatot is el kell látni, a balesetelhárító bi­zottságnak is ' tagja és éppen most lett a műhelyháromszög termelési felelőse. M o*t déliití c ónként nép­nevelő szemináriumra is járok — teszi hozzá mosolyogva. — Szóval az igaz, hogy 'hétköznap alig-alig jutok haza. Pedig van egy kis sző­lőm is, azt is kellene művelni. Da­liát arra meg ott van a vasárnap. Mit is csinálnék vasárnap, ha nem maradna arra is egy kis munka? Ez természetes, hiszen Hofecker elvtárs gyermekkora óta csak dol­gozik és munka nélkül nem tudná elképzelni az életét. De miért nem kér ezért fizetést1, kedvezményt, va­lamilyen ellenszolgáltatást? Hiszen 1932 óta szakszervezeti tag és a szakszervezetben tíz éven át mindig péríilléres bérjavításért harcoltak, mindig azért szálltak szembe a tő­késsel, hogy jobban fizessen. Mii szól ehhez Hofecker elvtárs? ■— Hát most más a helyzet mondja egyszerűen — most nincs tőkés, máskép harcolunk a jobb életért. Magunknak dolgozunk, úgy, mint amikor a kis szőlőmben ka­pálok, hogy jobb szüretem legyen, így dolgozunk most mindannyian a gyárban és az egész országban. Ki­csit több munka, egy kis áldozat, de jó is lesz a szüretünk. A gép már várja Hofecker elv- társat. Megtörli izzadt homlokát. Ennyit még nem beszélt önmagáról talán soha. Búcsúzunk és már a ke­zében van a bőr, délután pedig majd elmegy a népnevelő szemi­náriumra. Tudja, hegy miért csi­nálja; egy kis áldozat ez a jó szü­retért, a még szebb jövőért, a szo­cializmusért. Mészáros Ferenc ünnepélyes gyűlések zajlottak le üzemeinkben. Ott, ahol a munká­sok eredményesen dolgoztak, ahol az előirányzott nyereségrészesedést befizette, sőt túlteljesítette az üzem, most visszakapták a dolgo­zók munkájuk gyümölcsét, vissza­kapták a nyereség egy részét, hogy üzemükben újabb vívmányokat lé­tesíthessenek maguknak és megju­talmazhassák azokat, akik a mun­kából legjobban kivették részüket. unkásaink, az üzemekben a szocializmusért folyó harc hősei megtanulták, hogy egészen más szemmel nézzék a világot. Megtanulták, hogy ne csak a sa­ját üzemükben lezajló eseménye­ket kísérjék figyelemmel, hanem azt összekapcsolják az országban, az egész világon zajló események­kel. Körülnéznek és látják, hogy j éppen most nyerték el méltó | büntetésüket azok, akii: ádáz gyű-1 í lelettel nézték a munkásosztály j M’ erősödését, akik a gyárakat, ame­lyek a munkásság kezében nyere­séggel termelnek és a nyereséget a munkásnak juttatják, vissza akar­ták adni a tőkésnek. De túllátnak már munkásaink az ország határán is és látják ezeknek az árulóknak a megbízóit is, akik eszeveszetten kapkodnak minden fűszál után, hogy menekülni próbáljanak az ál­talános válság mindent elnyelő mocsarából. A munkás, aki ezen a héten megkapta a pénzzel bélelt boríté­kot, jól tudja, hogy ez a jutalom nemcsak azt a nénányszáz forintot jelenti, amely a borítékban lapul, hanem ennél sokkal többet. A ju-: íalom tervünk sikerének, orszá­gunk gazdagodásának, népünk jó­létének bizonyítéka. \ zt jelenti, hogy a mi ter­e~* vünkért, a szocializmust épí­tő tervért érdemes volt dolgozni, Á határon innen boldog szabad éli a határon túl nyomorúság és terror Ezt látják a kásádi délszlávok és ezért gyűlölik Titoékát lovak máskor így estefele csendesen szoktak ballagn t, Pavlo­üagyja, hogy nyugodt, tempóban ko cogjanak hazafelé és ha a saroknál befordulva meggyorsítják lépéseiket, annak sem az ostor az oka, hanem az, hogy a lovakat ilyenkor már csábítja az illatos széna, a friss abrak. Most azonban már a dűlő Hton közé csap a lovaknak, és midőn a sarkon befordul a szekér, csak úgy rebbenek széjjel a megriadt aprójószágok, Pavlovics Pál siet. Szinté lassítás nélkül fordid be a kitárt kapun és még forognak a kocsi kerekei, mid ön leugrik a földre. Gyors, ügyes mozdulatokkal szedi le a szerszámot az álhitükről s akasztja fel az is­tálló falába vert nagy szögekre. Az etetést és az itatást ugyanilyen gyor­san végzi el s ha nem lenne kész a vacsora igen türelmetlenül sür­getné a feleségét. Azonban a. vacsora már oft gőzölög az asztalon, ami­kor gyors kézmosás után ledobja magát a székre és türelmetlen mozdu­latokkal neki lát az evésnek. A száját már menetközben töröli meg és még benne van az utolsó fa­lat íze, amikor „Dohár vécser“-t, mond az öreg Ivánovicsnak, akinek unokája egy pár hétre hazajött Pécs­ről és rádiót is hozott magával. — Siess Pávó, a többiek már mind itt vannak — mondja az Öreg Ivá- novics, s valóban midőn csendes, de gyors léptekkel fölmegy a veran­dára, már ott találja Martinovics Pált, Brexler Ferencet, Orsoki Györ­gyöt, az öreg Jvánovics vejét. az össze« szomszédokat, akik este össze szoktak jönni, hogy hol feszült csendben, hol meg heves ki­törések közepette hallgassák a nagy tárgyalás közvetítését. — Szédi — ölj le, mutatnak az egyik székre és Pavlovics Pál csend­hegy a többieket ne zavarja. ben, leül. Amiről a kettős birtokosok adnak hírt így szokott ez minden este lenió. Először csendben, feszült figyelem- , mcl hallgatják, hogy egyetlen szó se veszítsenek el. Aztán hol Marti-,, novics, hol az öreg Ivánovies, hol meg Pavlovics Pál veszti ol a türel­mét és tör ki belőle a felháborodás. A gyalázatosok... Azt akarták, hagy nálunk is úgy legyen mint Ju­goszláviában,. Érdekesen reagálnak ezek az em­berek a Rajk' ügyre. Míg másutt leg­inkább az fokozza végsőkig a dol­gozók gyűlöletét, hogy Rajkék vért, szenvedést akarlak zúdítani az or­szágra, hogy el akarták venni n fői­det, a gyárat hogy szolgaságba, akarták kényszeríteni a dolgozókat addig Kásádon, ebben a határi ól alig egv kilométerre fekvő kis faluban Rajk .és bandája iránt az izzítja a gyűlöletet, hogy Dajkák nálunk is olyan viszonyokat akarlak- teremteni, amilyenek mg Jugoszláviában ural­kodnak. i Mert a kásátliak pontosan értesül­nek mindenről, ami a fa híj tiktól' egy kilométerre húzódó határon túl tör­ténik. Hisz úgyszólván mindennan jönnek át Jugoszláviából kettős bir­tokosok, akik mintha sose láttak volna kenyeret, úgy esnek neki a fe­hér, foszlós karútoknak, s ha he-’ mennek a szövetkezőt) .üzletbe, ahol ugyan vásárolni semmit sem mernek' órákat töltenek o! azzal, hpgy vá- gyakozvn nézik a zsúfolt polcokat Borzalmas történeteket, mesélnék ezek a kényszermunkára cipelt pa­rasztokról, a. kuldhok és Tito-legé- nyek garázdálkodásáról, kifosztott falvakról, elhurcolt emberekről. Ént a sorsot[ szánták nekünk is a bitangok A kásádiak tudják, hogy mit je­lentett volna Rajkék árulásának si­kere, a kásádiak tudják mi a kü­lönbség: népi demokráciában . élni. vagy pedig Tito fasiszta rendszeré ben. Tudja ezt. Jagodics Mafia is. aki midőn bejött a szövetkezeti boltba, az volt az első kérdése Süllős elv- társhoz, a .hollkezolőhöz: — „Mond Sándor, tudod-e, mit a Rajkók?"' mondta mind akartak csinálni ezek És választ sem várva járt ő maga;. —- Én tudom. Gyarmatot akartak belőlünk csinálni, jioUiniátt., '(), inajkomu n.vegovó .,. Bitangsdgot akarták csinálni mindnyájunkkal:. Vagy menj el este a kocsmába, ott so a mulatozás, hangját hallod mostanában, hanem a rádióét. Néha annyian Vannak, hogy be sem fér­nek a nagyterembe,, ha , hirtelen kö­rülnézel ott találod Jozin '.Mihályt. Plnzsár Márkot, Mamáovios Pált fe­lesége.:,löl, a két lányával egviiU, f.ukutiics Erzsébeti t- és még vagy harminc-negyven délszláv . dolgozó parasztot, szemükben izzó' gyűlölet­tel. Ott volt köztük mindig Vorgie-s Márkné' is, kivéve azt'' az egy napot, amit. Pesten töltött. Akkor, nem a rádióban, hanem a tárgyalóterem­ben hallgatta a gyalázatos terv-írről szóló vallomásokat. Vagy menj el Zetovics Yitályos, tizpnhathpldas,- középparaszthoz. El­mondja: — Mi tudjuk, mi történik - Jugo­szláviában és azt is tudjuk, hogy élűnk mi, llogy míg ők szenvednek, ■nélkülöznek, addig mi szabadon dolgozunk, nyugodtan hajtjuk álom­ra fejünket. Megvan — és napról* napra mindig bővebben — minde­nünk, amire szükségünk van. Egy kilométerre Julinak a határ lói. Tudnak mindenről, ami odaát történik, ismerik a borzalmakat a haláron túl és megismerték a békés építő munka ízét, a szabadság levegőjét a határon innen. ‘**v*v*tw ****** vt., j érdemes volt áldozatokat hozni, mert ennek a tervnek minden gyü­mölcse a dolgozóké. És ezzel a tervvel szembe tudja állítani a má­sikat, az imperialisták tervét. Az ő tervük: gyilkosság, háború, nyo­mor cs pusztulás a nép számára, az ö tervük csak: a dolgozó nép el­lenségeinek, a tőkéseknek, nagy- birtokosoknak, kulákoknak és véres pénzen felbérelt ügynökeiknek ér­lelt gyümölcsöt. összehasonlítja a kot tervet, és megállapítja, mint Heímrich Tntal a Bőrgyárban:- ,,Az imperialisták bérenceinek, ennek az aljas kém. bandának az tiolt a terve, hogy ki- ragadja a kezünkből ezt a munká­val megérdemelt jutalmat. Köszön­jük Rákosi élvtársnak és Pártnak, hogy meghiúsította ezt a tervei De nemcsak azok, akik' ezen a ’ héten unalmai kaplak, hanem azok . is látják mindezt, akik gyermekei- ; Két az üzem gazdagon felszerelt ! napköziotíhonaiba, csecsemőott­honaiba viszik naponta, akik az üzemi. konyha ízletes, olcsó ebéd­jét eszik, akik nem ijednek meg a betegségtől, mert az üzemi orvos’ meggyógyítja, az üzem ellátja őket. äwinden dolgozó látja és tudja, *■' *- hogy ami szocializmust épí­tő tervünkkel hiába állítanak szembe bármilyen háborús, orv- gyilkos, országrornboló tervét, a mi tervünk legyőzhetetlen, mert & dolgozó nép hajtja végre a saját hasznára, és ebben a Párt és egy olyan bölcs vezető, mint Rákosi elvtárs vezeti, akinek a dolgozók hálá*É szívvel köszönik, hogy meg­mentette őket az imperialisták al­jas tervétől. Az üzemek dolgozói, a termelés nyereségének részesei ezért indulnak ezek után a gyűlé­sek után még szilárdabban, még eltökéltebben a még nagyobb ered­ményeket hozó ötéves terv felé. Széles mozdulattal a reka- ,síiére hajította aktatáskáját lés a karosszékbe vágta iná­diéi, hogy csak úgy reccsent. — Pluj —- fújtatott nagyot. (J parkett pattogásár aSchám! i iösszerezzent. Felesége hozta * álcán a vacsorát. Lábűjhe- [ igen jött, hogy a nagy Jér- I 't[út ne zavarja gondolatai- )hai). J z köszönés helyett, )oda .sem nézve megsimogat- i ‘a az asszony karját, aztán •usszarogijntt a karosszékbe, i A póz igen sikerült volt, , uni u hosszas gyakorlat kö- ; vetkf-zményc Schámtink ehhez i -ingyon ért. Van egy ortrdzs- , mondata, amit önmagának i szokott mondani válságos pillanatokban: — „Benő ne : hagyd magad!“ i Erre a varázsmondatra ma i félidőn különösen nagy szük- ■egé volt. Igénybe is vette i vagy tizenötször és utána i -vilidig az asztalra csapott ; ' kiével. i — lljah, egg jó válháalve- Izető sohse jöhet zavarba." Gondolatban végigfutott a délutáni taggyűlés , esemé­nyein. Kemény dolog voll, hám, már héttel ezelőtt ki­rág,oszlottam a rendeletét a táblára. Szervezzenek három brigádot: J ..Krapócza“, a ,.Hohnstein“ és a .[Balogh“ brigádokat. .Ír elnevezés kői­ről semmi hiba nem volt. Sül a briyúdtayokül is kine­vezte és a brigád mégse akart működni sehogy, pedig az „utasítom“,.., „elrendelem“..., „megparancsolom“... stb. kez­detű ■ rendelkezések szinte röpködtek. Ügy érezte, a ma­ga részéről mindent megtelt. Belengi mégis belekötött. Lé­nyegében ez indította el a csatát. Egymásután szólaltak fel mások is. Egyik a nor­maszorítást tette szóvá,'.má­sik a kollektív besorolást. I.empck odáig merészkedett, hegy feltette a kérdést, jó kommunista-e a váitlalátveze­tő és helyesek-e a módsze­rei'! . Szerencsére ott volt Gaié-r cza, aki védelmére kell. — Tűrhetetlen és megen­gedhetetlen, hogy Schámli eivlársa! ilyen bírálattal illes­sék. amikor éji-nappallá lesz vállalatunk és a dolgozók éidekében: Olt van ö min­denhol. ahol munkáról van szó. 0 elnököl a gyűléseken, ő mondta a zászláiwuló be­stédéi is, neki köszönhető a disznótorral egybekötött terv- ünnepély is. (Mégis csak rendes emb-r ez Galőc.za, megérdeuícHe, hogy a beso­rolásnál jó helyre kerüljön.) Akkor aztán ő maga. Schámli állt fel és mondta el nagyhatású beszédét, de előbb odapislantott, hogy jegtjzik-e. — Én, Schámli Benő fele­lősségem összes tudatában nyugodtan ki jelenthetem, hogy az előttem szólók Gi- lócza ti vél el év el tudatosan tévednek. Nem akarok erős szavukul hhsználi'.i,' csak i ny­ugit momto!:. hogy szemte­lenség a: ilyesmi. Lazasség, amely szemben áll a n-.gnla, fegyelemmel, italos- rlvtárs legutóbb <’-! hiszem cleg wi- lágosan kifejtette, hogy a munkafegyelmet Helyre kell éj!ilant. É;t teljesen egyetér­tek vele. Jr elviársák viszont tanul iák meg. hogy mi a cen- tr'rjiszlikiis demokrácia... Amíg ezeket így végiggon­dolta, elfogyott a vacsora h és az íróasztalához ült, hogy az üzem központjának meg­írja az esedékes havi jelcin Ü-sf: „,4 munkafegyelmet ■helyleállítottam. ,1 termtlé- keiujséget 10 százalékkal emeltein. .1 bri ágvezet öltet leváltottam és a: egyéni ver­senyzőket kineveztem. A há­roméves tervet november cl- si jére befejeztetem.“ \ csendet éles cseiigőber- íeycs szakította félbe. Ajtót nyílott. Táviratkihordó állt az uj!é> elölt. Schámli felbon­totta a táviratot, amelyben rpuyi volt: .,Értesítjük, hogy válbdatvezelni tisztségétől fel­mentené-::. Vlódia megérkez­téig vezeti az ügyelet. Köz- 1*0111.“ Schámli a -korosszéle- he rogyott és jóid: keze ón­ként f ten mozdulattal össZe- ■n i-rle a ,.gyönyör!;“ jelen­tést. (Ruisits E.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom