Dunántúli Napló, 1949. június (6. évfolyam, 126-149. szám)

1949-06-16 / 138. szám

4

NAPLÓ

»49 JÜNTOS ».

Trockizisras, macíoiialSxisras: az imperialista behatolás eszközei

A legkorszerűbb termelést folytatják a szovjet állami mintagazdaságok

Beden Oszkár cikke a Szabad Nép vasárnapi számában jeleni mag. Nagy jelentőségére való tekintettel a Dunántúli Napló szó szerint leközli,

E

Mi a trockizmus? TaJán valami eltévelyedés, holmi téves „ideológiai irány“ a munkásmozgalmon belül? Nem, semmiesetre sem. A trockizmus nem „eltévelyedés“, nem „téves irány“, amilyet kellő bírálat és Srrbi rálát segítségével vissza lehet lesein! a marxizmus-Icainizmus talajára. A trockizmus: a munkásmozgalom soraiba befurakodott ellenforradalom.

Kik a trockisták? Talán olyan személyek, akik egyik-másik kérdésben téves álláspontot foglalnak el? Nem. Az elhajlás a helyes marxista-leninista pártvonaltól rendkívül súlyos dolog és kiindulópontja lehet a trockiizmusnak. De a trodkistálk nem „egyszerű“ elhajlók, iévedók. A trockistálk pártütők a munkásosztály a szocializmus ügye ellen, az imperialisták, az ellenforradalom oldalán. A trockisták nem megté- vedettek, akik átmenetileg kerültek egy-egy kérdésben burzsoá befolyás alá. A trockisták dühödt ellenségei a proletariátusnak, a dolgozó népnek, olthatatlan, vak gyűlölet vezeti őket a szocializmus hazájával, a Szovjetunióval szemben és a kommunista pártokkal szemben.

Mä a trockisták programja, ideológiája? A szocialista építés győzelmes perspektívájának tagadása? Szembenállás a proletárdiktatúra lenini elméletével, a munkás-paraszt szövetség gondolatával? A proletár-internacionalizmus szellemének tagadása, a burzsoá- nacionalizmus követése? Szembefordulás a belső pártdemokráciával, diktátor! hajlamok a pártszervezetek vezetésében? Igen, ez is, az is, amaz is, mindez együtt és még mindezeknél is több. A trockizmus „programja“, a trockizmus „ideológiája“, a forradalmi, a marxista-leninista elmélet taga-1 dása minden vonalon, A trockizmus „programja“, „ideológiája“: a burzsoáziának, a kapitalizmusnak, az ellenforradalomnak programja és ideológiája, — hazug baloldali frázisokkal álcázva. Valójában a trockizmus programja: mindig és mindenütt akadályozni a munkásosztály, a szocializmus ügyének haladását; mindig és mindenütt a kapitalizmust, az ellenforradalmat szolgálni — a munkásosztály soraiba befurakodva. Amikor sorsdöntő volt a dolgozó paraszttömegek felsorakoztatása a munkáshatalom mellé, Trockij és cinkosai „elméletet“ fabrikáltait a munkás-paraszt szövetség gondolata ellen; amikor a szocializmus felépítéséért folyt a harc, — Trockij és cinkosai úgy látták, hogy küszöbön áll a fegyveres összecsapás a Szovjetunió és a kapitalista világ között, — kémkedéssel, szabotálással, rombolással akarták egyengetni az imperialista hódítás útját a szovjet dolgozók szabadsaga vérbefojtásának útját. És minél erősebb lett a szocializmus országa, minél győzelmesebb a munkásosztály, annál inkább nyúltak a legbecstelenebb eszközökhöz, a kártevéshez, az orvgyilkossághoz, idegen imperialista hatalmak kémszervezeteinck szolgálatához.

A trockjstáknak tehát valójában nines ideológiájuk. A boTzsoázia zsoldosai, az ellenforradalom brávói ők, akik igyekeznek rejtve, a kommunista álarcában megközelíteni sorainkat és harci taktikájuk a tördöfés, az orvtámadás, az árulás.

Azt mondtuk: az elhajlás a manxi-lenini vonaltól, — kiindulópontja lehet a trockiz- musmak. Visinszkij elvtárs 1937-ben, a „troeklsta szovjetellenes központ“ tagjai elleni bűnper főállamügyészekénl megállapította a vádlott trockistákról: „Jelentéktelen pártollenes frakció alakításával kezdték... az összes szov- jetellenes csoportok és irányok legfőbb szócsövévé s a fasizmus élcsapatává váltak, amely a külföldi kémszerveze- tek közvetlen parancsait hajtja végre/ Meddő dolog volna arról elmélkedni, hogy ennél vagy annál a trockis- tánál mikor csapott át a partvonaltól való „egyszerű“ eltévelyedés a nyílt pértfitésbe, osztályárulásba, az ellenforradalom tudatos szolgálatába. Nem az a lényeges, hogy meddig volt Troc- klj ém bandája „csak" a burzsoá befoIrfa: Beilen Oszkár

lyás képviselője a munkásmozgalomban és mikor lett tevékeny ügynöke az imperialisták kémszervezeteinek. Nem az a lényeges, hogy meddig volt Tito „csak“ frakciós, meddig voltak „csak“ burzsoá nacionalista és egyéb anti- lenmista elhajlásai és mikor állt át teljesen az imperializmus táborába. Az a lényeges, hogy a párthűség megszegése, az eltérés a marxi-lenini ideológiától: olyan meredek lejtő, amelyről nagyon gyorsan lehet az ellenforradalom, az imperializmus karjaiba csúszni A troeklsta perek során kitűnt, hogy a vádlottak között, a régi trockisták mellett mint Kresztinszkij, Ro- zemgolc, Rakovszkij, — akik idővel csaptak fel ellenséges kómszolgálatok ügynökeinek, — voltak olyanok is, mint Ratajcsák, a német titkos szolgálat ügynöke, Hrase, a csehszlovák és Sarangovics, a lengyel kém, akik már spionolcként jöttek a Szojetunióba és ott találkoztak össze a trockisfákkal, ott lettek a trockista szervezet tagjai. És ez a találkozás épp oly kevéssé véletlen, mint amennyire nem véletlen Veleb űriek, az angol titkos szolgálat jugoszláv helyettes külügyminiszteri tisztségbe emelkedett ügynökének ösz- szetalálkozása Titovai. „Nem lehet vé- letlenségnek tudni be azt, hogy a troc- kisták, bucharinistúk, nacionalista elhajlók. Lenin és a Párt ellen harcolva ugyanazzal végezték, amivel a menre- vikek és cszerek — a fasiszta kémosztályok ügynökeivé, kémekké, kártevőkké, gyilkosokká, diverzánsoklcá, hazaárulókká lettek“ — írja a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának Történetében Sztálin elvtárs.

Nem véletlen ez, mert aki nem a munkásosztállyal tart, aki nem a Párttal tart, aki frakcióharcot indít a Párt ellen, teret enged elhajlásoknak, nacionalista szovjetellenes nézeteknek, — az törvényszerűen az ellenforradalomnál, az imperialistáknál köt ki és ott is a legaljasabb legbecstelenebb csapatot alkotja. „Az események menete megmutatta — írja Rákosi elvtárs a „Tartós Békéért, Népi Demokráciáért“ legutóbbi számában —, hogy a jugoszláv árulóknál nem az erők túlbecsüléséről vagy más érthető hiedelemről van már szó. Tizenegy hónap alatt a Tito-banda a szocialista építés és nemzetközi békefront ellenségeinek egyik legaktívabb rohamcsapatává változott. Az imperialisták gyűlöletét a szocializmus építőivel szemben a jugoszláv vezetőknél még fűti az árulók rossz lelkiismerete és az a feneketlen aljasság és elvtelenség, amely a trockista mozgalmat mindig jellemzi."

Nemcsak abban van törvény- szerűség, hogy a pártellenes frakciók, a marxi-lenini vonal árulói, a trockisták rohamlépésekben futnak az ellenforradalom táborába. Az is törvényszerű, hogy az imperializmus megkeresi és megtalálja a munkásmozgalom júdúsait. Az imperialisták is tudják, milyen kapukon kell kopog- tatniok, melyek nyílnak meg előttük. Ezért építette az imperializmus már 1917-ben a trockizmusra ellenforradalmi terveit. „A nagy összeesküvés“ című könyvben írják Sayers és Kahn er- ről: „Az angol kormány úgy döntött (1917-ben), hogy megengedi Trockij visszatérését Oroszországba. Bruce Lockhart angol ügynök emlékiratai szerint az angol Intelligence Service (a kémszolgálat) bízott abban, hogy esetleg kihasználhatja a Lenin és Trockij közötti ellentétet“.

Visinszkij elvtárs 1937-es vádbeszé- dében azt hangoztatja a páríellencs csoportosulásokról: „Ezek a csoportok a főcsatornái minden szovjetébe nes hangulatnak, reménynek és törekvésnek, ők az a fallörö kos, amellyel a szovjetek ellenségei rést akarnak ütni államunk falain, le akarják rombolni a szocializmusnak általunk felépített várát.“

Látjuk, az ellenség résen áll, ugrásra készen, hogy kilnsunálja a legkisebb elhajlást a marxi-lenini irányvonaltól, a burzsoá befolyás minden jelentkezését és a legkisebb résen, repedésen úí, amely Póriunk egységének vasfűién támad. — megkísérli, hogy soraink közé hatoljon, belülről végezze bomlasztó munkáját.

Mindebből világos, hogy a trockisták nem egyszerűen az imperializmus zsoldosai, hanem speciális feladattal megbízott zsoldosok, orvlövészek. Az a feladatuk, hogy a munkásosztály szívét sebezzék meg, a Párt egységét, erejét próbálják aláásni Feladatuk „a lenini vezetésnek belülről való megingatása és megdöntése.“ (A SzuK(b)P Története.)

Ezért a trockisták jellemvonásához tartozik a kétkulacsosság, a képmutatás, az álarcviselés. „Hogy saját nyomorult csoportjukat a leleplezéstől s megsemmisítéstől megóvják, — Írja s Bolsevik Párt Története — a Párt oda-1 adó hívének álarcát vették magukra, egyre jobbatf hajbókoltak a Pártnak, dicshimnuszokat zengtek neki, csúsz- tak-másztak előtte — ugyanakkor megszakítás nélkül folytatva rejtett aknamunkájukat a munkások és parasztok ellen."

A Tito-banda is azzal igyekezett ter- roruralmát erősíteni, hogy a tömegek szemébe port hintve, a Szovjetunió odaadó hívének tüutette fel magái de ugyanakkor minden eszközzel megpróbálta megtörni a jugoszláv nép szere- telét a Szovjetunió iránt.

A trockizmus a szocializmust építő népi demokratikus országokban is a kapitalista csöke- vónyekből, a burzsoá ideológiai maradványokból táplálkozik. Sztálin elvtárs a Bolsevik Párt XVII. Kongresszusán hangsúlyozta: „A kapitalizmusnak az emberek öntudatában élő csökevényei jóval szivósabbak a nemzetiségi kérdés terén, mint bármely más téren." A Pravda 1948 szeptember 8-i számában a Bolsevik Párt Központi Bizottsága cikket tett közzé: „Hová vezet Tito csoportjának nacionalizmusa Jugoszlá- viálban“ címmel. Ebben a cikkben hangsúlyozza:

„Olyan viszonyok között, amikor a burzsoázia hatalma megdőlt, a kizsákmányoló osztályok és ügynökeik a nacionalizmus mérgezett fegyvereihez nyúlnak, hogy segítségével visszaállítsák a régi rendszert."

Ezért lett a nacionalizmus az ellen- forradalom egyik legfőbb fegyverévé: ezért lett a nacionalizmus a trockizmus egyik legfőbb forrásává.

Miért elválaszthatatlan a munkás- mozgalom soraiba beszivárgó nacionalizmus a trockizmustól? Miért lett a trockisták legfőbb „ideológiai“ jellemvonása ma a nacionalizmus?

Azért, mert a nacionalizmus egyenlő a szovjetellenességgel, szembefordulást jelent a győzelmes szocializmus országával és szembefordulást a nemzetközi munkásmozgalom élcsapatával, Lenin és Sztálin pártjával.

Azért, mert a nacionalizmus a proletár téstvérpárlok közösségéből való kiszakadást jelenti; a munkásnemzetköziség gondolatának elárulását. És aki nem áll a proletár-internacionalizmus, a munkásnemzetköziség talaján, az nem áll a marxizuius-leninizmus, nem áll a szocializmus táborában. Aki a nacionalizmus talaján áll* azzal már bizton számolhatnak az imperialisták és ezek kém szervezetei.

Proletár-nemzetköziség — vagy nacionalizmus? Ez a kérdés a próbaköve annak, hogy valaki a munkásosztály oldalán, a béketáborban áll-e, vagy pedig az imperialisták oldalán. Titoékat elsősorban nacionalista politikájuk tette szovjetcllcnessc, süllyesztette az imperializmus hitvány zsoldosaivá. És cl- kerüihetelenül az imperialisták partján köt ki mindenki, aki a nacionalizmus fertőjébe téved és árulója lesz a proletár internacionalizmus marxi-lenini eszméjének. Ezért hangsúlyozza' any* nyi nyomatékkai a SzuK(b)P Központi Bizottsága említett cikkében: „Tisztában kell lenni azzal, hogy a marxizmus és a nacionalizmus nem fér meg egymással, hogy a nacionalizmus, mint a burzsoázia ideológiája — ellensége a marxizmusnak. Tisztában kell lenni azzal is, hogy a marxizmus- leninizmus nem tűrheti meg a nacionalizmust, vagy a nacionalizmus jelé való elhajlást a kommunista pártokban, hogy a marxizmus-teninizmus kötelességének tartja kiirtani „ nacionalizmust, bármely fonnál öltsön is, mert ezt követelik a dolgozók érdekei, ezt követelik a népek szabadságának s barátságának, a szocializmus diadalmas építésinek érdekei."

'A Szovjetunióban az állami mintagazdaságok fejlett módszereikkel, kitűnő felszerelésükkel és a tudomány legkorszerűbb vívmányainak alkalmazásával példamutatóan járnak az éten a mezőgazdasági termelésben. Az alábbiakban közöljük Perchonenkonak, a csedenkovszki állami mintagazdaság csoportvezetőjének a termelési eredményekről írt levelét.

„Hat főből áll a munkacsoportom. Elhatároztuk, hogy 1949-ben tovább fokozzuk eredményeinket. Célul tűztük

fajta le a havat. Jövő télen — az eddigi tapasztalatok alapján — hósáncokat is készítünk.

A tudomány is bebizonyította, de munkánk közben mi magunk is tapasztaltuk, milyen nagy fontossága van a műtrágyázásnak. Múlt évben hektáronként 5 tonna trágyát használtunk, idén télen már 12-t.

Attól soha nem kell félnünk, hogy a vetőmag rossz minősége keresztülhúzza számításunkat. Hetekkel a vetés előtt a különféle vetőmagokat gondoA jó munka eredménye: dú sam hullámzó kalásztenger.

ki a hektáronkénti 30 q búzatermés elérését. A feladat nehéz, mivel tavaly csak lő q búzát arattunk egy hektárról. A célt a következőképpen igyekeztünk elérni: a búza alá felszántott területre 100 tonna műtrágyát és nagymennyiségű természetes trágyát szórtunk. Azt a területet, amelyen a nagy termést el akarjuk érni, már szeptemberben 22 cm mélyen felszántottuk.

Télen következett a munka oroszlán- része. A mezőgazdasági szakemberek és tudósok megállapították, hogy a mi vidékünkön mutatkozó szárazságot télen kell kiküszöbölni a nedvesség fel- használásával. Ezért 17.000 drb hófogó kerítéstáblát készítettünk, hogy az említett földterületeken a hótakaró vastagságút 100-130 cm-re növeljük. November 15-re teljesítettük a vállalt feladatot: az egész terület körül felállítottuk a hófogó akadályokat. Az eredmény még a reméltnél is jobbnak bizonyult: a mi földjeirdcről a szél nem

san osztályoztuk és ellenőriztük esi- rázóképességüket.

Gazdaságunkban kél szakképzett mezőgazdasági szakértő dolgozik, akik a moszkvai egyetemen tanultak. " Munkánk eredményéhez számtalan jó tanáccsal és tudományos megállapításon alapuló útmutatással járultak hozzá. Esténként tanulunk, ők tartanak számunkra érdekes, tudományos előadásokat. Az eddigi eredmények feljogosítana!: bennünket arra, hogy a jól- végzett munka tudatában bízzunk munkánk sikerében: A hektáronkénti 30 q búzatermés elérésében."

Eddig tart Perchonenko szovjet paraszt levele. Tanulhatunk belőle. Megtanulhatjuk azt, hogy a munka tervszerű megszervezésével, a korszerű gépek segítségével és a tudomány vívmányainak felhasználásával növelni lehet a mezőgazdaság termelését és fokozni a dolgozó parasztság jólétét.

Természetes, hogy ez a figyelmeztetés nemcsak Jugoszlávia felé hangzóit el. Mi sem feledhetjük, hogy a kapitalista világ határán élünk és országunkban is erős kapitalista elemek vannak még. Nem feledhetjük, hogy a szocializmus építése nálunk ezeknek a kapitalista elemeknek fokozódó ellenállásával találkozik. Nekünk is szól Sztálin elvtársnak a Bolsevik Párt XVIII. Kongresszusán elhangzott figyelmeztetése:

„Ne feledkezzünk meg a kapitalista környezetről; véssük emlékezetünkbe, hogy a külföldi kémszervczelek ezentúl is küldeni fognak országunkba kémeket, gyilkosokat, kártevőket; tartsuk ezt emlékezetünkben és erősítsük meg a mi szocialista felderítő szervezetünket, segítsünk neki rendszeresen abban, hogy összetörje és kiirtsa a nép ellenségeit."

Nem először vetődik fel nálunk ez a kérdés. Közvetlenül Tito és cinkosai árulásának leleplezése után Rákosi elvtárs figyelmeztetett bennünket:

„Más elvtársak felvetik a kérdést, hogy nem fenyegeti-c a mi pártunkat is hasonló veszély. Nen történhetik-e meg velünk is, mint a jugoszlávokkal. hogy miközben vizet prédikálunk, bort iszunk. A felelet erre, kedves elvtársak, csak az lehet, hogy igen, minket is fenyegethetnek ilyen vészéinek, ha letérünk a marxizmus-teninizmus útjáról. Három hónappal ezelőtt, mikor Politikai Bizottságunk először szögezte le határazatilag álláspontját a jugoszláv kérdéshez, utasítottuk a Politikai Bizottság tagjait, hogy legyenek résen és csirájában fojtsanak cl minden olyan kísérletet, mely a felszabadító Szovjetunió szerepének lebecsülésére, vagy clhomáhjositásúra irányulna, vagy amely alkalmas volna arra, hogy zavarja és megrontsa azt az őszinte és bensőséges viszonyt, amely Pártunkat és országunkat a felszabadító Szovjetunióhoz, annak Kommunista Pártjához és nagy tanítónkhoz, Sztálin elvtárshoz fűz."

És Rákosi elvtárs felhívta u figyelmet arra is, hogy „nálunk is megvan a veszélye annak, hogy a burzson-na- cionalizmus belopódzik soraink közé. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a fel- szabadulást 25 esztendős Horthy-rend- szer előzte meg, a maga soviniszta- irredenta propagandájával. S hogy * rendszer előtt meg éppenséggel a magyar faji fensöbbség, a magyar szupre- mácia tévtana fertőzte meg a magyar nemzedékeket, öncsalás volna arra gondolni, hogy ennek a sovinizmusnak már nincs maradványa és nincs szükség vele szembeszállni." (A nngybuda- pcsti pártfunkcionáriusok értekezletén mondott beszédéből.)

Arra figyelmeztetik ezek a sorol» Pártunkat, hogy mi sem lehetünk télien szemlélői a „jugoszláv esetnek": bennünket is fenyeget az a veszély' hogy az ellenség sorainkba csempészi hitvány trockista ügynökeit; nekünk is fel kell venni ez ellen a harcot.

A harc az imperializmus trockisin ágensei ellen elsősorban azt jelenti- hogy még jobban elmélyítjük Pártunkban és egész népünkben a lángoló szerelőiét függetlenségünk cs szabadságunk oltalmazója, a népek szabadságharcának útmutatója és példaképe, 3 Szovjetunió iránt.

Azt jelenti ez a harc, hogy njég jobban elmélyítjük sorainkban a proletár- internacionalizmus szellemét, még kíméletlenebb harcot folytatunk a bur- zsoá-nacionalizmus minden árnyalata, minden maradványa ellen.

Azt jelenti ez u harc, hogy még tovább fokozzuk sorainkban a határtalan odaadást és hűséget Pártunk iráni. Rákosi elvlárs iránt, s Sztálin elvtárs útmutatását követve „úgy őrizzük Pántunk egységét, mint a szemünk vilá' gét."