Dunántúli Napló, 1949. május (6. évfolyam, 100-125. szám)
1949-05-07 / 105. szám
1 népé a gyár, a? #**£$** u Üss HETEN A FALUBÓL Heten mentek el a faluból, Hét parasztfiú ment Mekényesröl a Kossuth Akadémiára. Katonatiszt lesz belőlük. Egyikük háta mögött sem. állnak ezerholdak, még. csak nem is a „felső középosztályból” származnak. Gyerekszobájuk sem volt. Ezt a szót, hogy nevelőnő, lehet, hogy egész életükben még csak ki sem mÖndták. Nctn nevelönö. az élet nevelte őket, tíz-tizenkétéves koruk óta a földeken, a más földjén a felszabadulás előtt, apjukén azután. Inas kamasztestük már hajnalban ott hajladozott , a határban: hol kapa villogott kezükben, hol a harmattól nedves kötelet terítették a kéve alá. lő 16 éves korukban már kaszáltak és btjr a padlások meredek lépcsőjén meg-megroggyant a térdük, megszokták, hogy nehéz gabonás zsák súlyosodjék vállukra. Aztán elmentek, hogy liszt legyen belőlük a néphadseregben, felvették őket, mert értelmes, nyilteszű, fejlődőképes fiatalemberek, okikét az élet már nagyon sokra megtanított. Tiszt lesz belőlük a néphadseregben, az egyik talán rövidesen tüzérszázadot fog vezetni, a másik talán parancsnok lesz egy dunai monitoron. De mi lett volna belőlük tíz évvel ezelőtt vagy akkor, ha abban az időben lettek volna fia,tál ok, amikor az apjuk. Az a sors várt volna rájuk, mint az apjukra: n cselédember, a napszámos, a munkásember keserű, hányatott sorsa. Kocsis Istvánnak két fia van az Akadémián. Arcáról csak úgy sugárzik az értelem, nyugodt, higgadt szavai logikusan fűződnek egymáshoz. Egész életében a más kapcája volt. Hányta, dobálta a sors a ke- pésaratót, a mezőgazdasági napszámost, a segédmunkást a kőműveseknél, az útépítéseknél. Nem volt egy talpalatnyi földje se, mindig a másén, mindig másért volt kénytelen dolgozni. — Olyan bizalmi-féle voltam a többiek között — emlékszik vissza. — Ha valami jogtalanság ért bennünket — és ez bizony napirenden volt —, rendszerint engem küldtek, így volt ez Jakabfy Antalnál is, a 750 holdas birtokosnál. Ez volt a legbitangabb. Sose akarta megadni, ami járt. Mikor már benyitottam hozzá az irodába, elkezdett káromkodni. Szidott, mert 'kérni mertem, azt, amiért megdolgoztunk. Két fiam van a Kossuth Akadémián. Nekik már nem kell harcol- niok földbirtokosokkal jogaikért, ök már védeni fogják az új jogokat; a nép, a dolgozók jogait. Mezőkövesdről települt Mekényesrc. Keksz Kálmán. 12 éves korában maradt árván, azóta, hányta dobálta a sors a földről a gyárba, aztán megint vissza a földre, még egyszer akkorát dobott rajta, hogy a Donnál találta magát. Akkor már 1943-at írlak, de ö ízt már csak félszcmmel látta rövidesen. A másikat elvesztette, két helyen keresztüHötlék, a családját pedig itthon kibombázták. Keksz Káin un meg. tanulta, hogy mi a háború, fis rájött srra is, hogy mit kell cselekednie. Bízatta a fiát, hogy menjen katonának; hogy soha többé ne vakuljanak meg a keksz Kálmánok urakért, bitangokért, Wegen érdekekért. # ' ’ Németh Bélát tehetségesnek tartják feljebbvalói. Szép pálya vár rá i hadseregben: ez az általános vélemény. És egész biztos , szép pálya várt volna az apjára, Németh Istvánra is. Mert kemény fából faragták Németh Istvánt. Kőműves * szakmája, régi szervezett munkás. Felszabadulás előtti egész élete gyárosokkal, rendőrökkel, kivezényelt katonákkal vívott harcok sorozata. Az 1930. szeptember 1-én rendezett tüntetésen megsebesül, a MÉ MOSz-ban kötözik be, 34-ben rószt- vösz az építőmunkások nagy sztrájkjában, a 35-ös általános nagysztrájknál lebukik. Marosán-, V'al, Fodor Gyulával viszik a Mo- Sonyí-űti laktanyába, majd a to1- kmeba. Feketelistára kerül, de 36- han már ismét sztrájkol az épitő- !Wri munkásokkal, 37-ben pedig Kőbányán szervez sztrájkot. Május elsején verekszik a Hűvösvölgyben * nyilasokkal, látja, amint az egyjk barátját, a nyilasok vállba lövik. És is látja, hogy a rendőrök hagyok megszökni a tetteseket. Véres sztrájkok! sorozata az élete * .jogokért, a nagyobb darab kenyérért, Sztrájkok, melyeket mindig vérbefojtott a rendőrség vagy ha ennek ereje nem volt elegendő ’ lakukra forrasztani a szót, kitépni "izükből a vörös zászlót, ott volt a Katonaság... Most katonatiszt, lesz a fia. Soha fog lovasrohamot vezényelni ^örös zászló alatt vonuló emberek nllcn, *oha nem fog lesújtani kard- ■n kék munkászubbonyokra, kopott kendőkre. Soha, soha nem fogja Kezét a népre, a munkásokra, a dolgozókra emelni. De kíméletlen Kegyetlenséggel fog lesújtani azok- va. akik bántani akarják őket. Ott mg állni mellettük, vöröslobogós Jtájus elsejéken ott fog menetelni Közöttük, mint test a testükből. vjKöl lesz, az ő ‘öklük, mely védi, oltalmazza őket, a jövőjüket, a kenyerüket, hékés rlkot.n munkájukat. O A szzbolcsmegyei Nyírbátorból jöttek Tóth Károly szülei Mekényesrc. ISO holdas „uribirlokon”’ dolgoztak legutoljára.. Máig sen- kapták meg a legutolsó évi dohánypénzt volt gazdájuktól Sokat szenvedett, megtört szemű asszony Tóth Károly anyja. Két kisgyermeke* temetett cl a háború alatt, akiket elvitt a nyomor, a nélkülözés. Nagyon szeretheti ezt a szomorú csendes asszonyt a fia. Este, ha áz egész napi fárasztó gyakorlatozás, a sokszor megerőltető tanulás után lefekszik, biztos sokszor megjelennek előtte édesanyja nagy, sötét, bánattól fátyolozott, de mégis annyi szeretedet sugárzó szemei. Es olyankor mindig megfogadja, hogy harcolni fog azért, hogy ne legyenek többet soha ilyen megtört szemű édesanyák. Cseléd volt. az apja. az volt a nagyapja, annak az apja és nagyapja, minden őse talán már századok óta Danes Józsefnek. Nem lehetne valami változatos családfái rajzolni belőlük. Munkábátört, kér- geskező, hajlotthátú emberek nevét nem is szokták cirkalmas betűkkel, szétágazó családfák díszes leveleire írni. Az ő nevük a telekkönyvben sem szerepelt soha, legfeljebb az intéző vagy a kasznár füzetében, mely mejlé mérés után odatették a keresztet, jelezvén, hogy megkapta azt, ami járt. Ami járt? Amit az uraság kegyeskedett megadni, amit azok, akiknek. kezén keresztül ment, nem loptak el tőle. Mindenfelé százezrével voltak a Dancsok, akik emberöltőkön keresztül cselédek voltak. Mindenfelé, amerre az ezerholdak elterültek, ott voltak a Dancsok, akik véres verejtéküket adták azért, hogy az ezerholdakon ringjon a búza, melynek kenyeréből nekik sosem jutott jóllakásig. Mindenütt ott voltak a Dancsok a nagy istállók mellett, akik hajnalok hajnalán keltek, hogy hízzanak a jószágok, melyek húsából nekik, még vasárnapra se jutott. Mindenütt ott voltak, a Dancsok, ahol emberfeletti munkát éh- bérért kellett végezni. És ott voltak, mindig ott voltak a Dancsok, ha az ő verejtékük árán szerzett ezerholdakat meg kellett védeni. Ma is vannak Dancsok, Az egyik Danes a Kossuth Akadémián, a másik 15 hold juttatott földjén, a harmadik a minisztériumban, a negyedik, a tizedik, a századik, ezredik a képviselöházban, a vállalatvezető székében, a traktoron vagy a szövetkezet élén. Ma is vannak Dancsok. Mindenütt, ahol ezt az országot vezetik, építik. Horváth István a hetedik. Az anyja mesél az életükről. Sárospatak és Ki- dasnén év., Ba ja és Adony, V'cszprém — nl'Vo- '/Vein »• alti ág f rpe’ •*; szerte egész Magyarország. Mindenütt megieffiiűiUn, in ni aummasok. Most itt vannak Atekényesen. 15 hold föld ben dolgoznak, az egyik fiú pedig az Akadémián van. Heten mentek el Mekényesröl. Volt cselédember, summáé, napszámos, kőműves fia. Hátuk mögött nincs ezer hold és nem származnak a „felsőosztáiybói”. Nem volt ,gye- rekszobájükl’ és nem tudják pontosan az etikett szabályait. De tudják, hogy ez az ország az ö országuk és azt minden külső és belső ellenségtől meg kell védeni. Ezért mentek el heten Mekényesröl. Békés József. 11 jó pénz Ígéretének évfordulóján Három évvel ezelőtt javában dühöngött az inílácíó, a bankjegyeken a nullák egyre hosz- szabb sora mutatta a pénz ér- téktefocségét, amikor Rákosi Mátyás május 8-án bejelentette, hogy őszre jó pénzünk lesz. Az ígéretet örömujjongással fogadta minden becsületes ember, csak egy szűk körű, söíét réteg há án íutott végig a hideg, arra a gondolatra, hogy ha ez f z ígéret megvalósul, akkor rend lesz az országban, olyan rend, amely jó a dolgozóknak, de nem kedvez sem a szabad rablásnak, sem a népámífásn‘,k, összeesküvésnek, hazaárulásnak. Még sokan nem felejtették el. hiszen három év nem nagy idő, hogy Perr Viktor Bar* urában prófétaként hirdette: <*be!, bogy lesz jó pénz, mondjuk augusztus 1-én, de nézzük meg azt a jó pénzt másodlkán, har- ir sáskán és próbáljunk vele vá-. sárolní negyedikén!“ Sokan nem tucPák kiszabadítani magukat az infláció varázsából és azt hitték, hogy ahogyan egyre több trillió majd billió pengő esik egy adópengőre, úgy lesz maid egy kiló kenyér augusztus 1-én egy forint, másodikén ke*|n és kezdődik minden otk ?hol abba- mf.rrdt. A reakció nagy „szakértelemmel“ igyekezett bebizonyítani, hogy a forint bevezetése, a magyar pénz stabilizálása lehetetlen. Bizonygatták ezt a népnek és önmaguknak, Iáit nekik, hogy a nép a talpára áll és saját erejéből is képes „csodák“ véghezvitelére. „Ki látott már ilyent, küllőid! kölcsön nélkül!“ — hajtogat i ák, de a kom- munttták, a gyárak, mezők, hivatalok öntudatos, saját erejükben hízó dolgozói azt válaszol ák: „Ka Rákosi. elvtárs megígérte, akkoc meglesz“. Á. reakció még július 30-án is hirdette, hogy a forint legkésőbb rugusztus 4-re ugyanolyan papírtongy lesz, mint volt a pengő. Ne tagadjuk le, hogy sokan voltak, akik szavuknak hitelt adlak. Május 8-án, pontosan hárem évvel ezelőtt azouban Rákosi elvlárs cent azért jelen tett e be a jó pénz megvalósításé:, hogy a népet üres ígérettel megnyugtassa. Ez nem. szokása, a kommunistáknak. Azért jelenteié be, mert biztos vol1 Pbban, hogy három hónap múlva munkások, parasztok és minden becsületes ember jó munkája eredményeképpen meglesz a forint. Három év tel! el az igé it óla és három hónep múlva három év telik el azóta, hogy értékálló, vásáilóképes, jó forintunk van és szilárdabbnak bizonyult minden eddigi pénznemnél. Azóta sok mfoden iör*ént. A lórin'-.or tó p>. ól'''ókról rüli, hogy hazugok, kételkedők egyre kevesebben vannak, de megsokszorozódott azok száma, akik az igazat szeretik, a tényeknek hisznek. Azól? elhangzott még néhány ígéret Rákosi Mátyás és a kommunisták szájából és egyik sem maradt teljesiiletlenül. A hároméves terv, ez életszínvonal emelkedése megdönthetetfonül bizonyítják' népünk előtt, hogy jó úíon haladunk és hogy a nemrég elhangzóit nagy ígéret, az ötéves terv sem marad puszta szó. A tényekkel szemben nem lehet vitázni, népünket nem lehet vpbbé eltántorítani igazi érdekeitől, ott állnak az ígéreteket pontosan beváltó - kommunisták mögött. VUmlcsa föfáí „BODA-KÖZTÁRSASÁG // Fél éve még csupaszon, téli álomnak ■készülve zárták el a szemhaíárt az őrt - álló jegenyék, mintha most is a nagybirtokot őrző megannyi csendőrszurony lennének. Ezelőtt fél évvel ininiha egy külön világot, elzárt szigetet jelképeztek volna és ez lényegében így is volt Fél évvel ezelőtt bezárultak a kiskapuk, az aj tök, még a gyerekek is elfúlót iák, íia idegen közeledett a faluhoz. Nein akartak alá'kozni senki olyannal, aki arról beszél, ami új, ami minden dolgozónak emberibb életet biztosit: a népi demokráciáról. Nem. Külön utakat kerestek egyesek, vagy ■ tizen, nem vették tudomásul az idők változását. így lelt Boda községből' külön „köztársaság ". De azóta kizöldiill a jegenyesor, a hiV owí vu; bj n mit épitétt a munkásosztály, az egész riép, bizalom, lelkesedés övezi az új, jobb életet, az ötéves tervet, az egész nemzet, a Függetlenségi Front közős ügyét.' Boda községben is emberek élnek, mégpedig túlnyomó többségben dolgozó parasztok, dolgozó emberek. Ok is egyet akarnak, ők is a felemelkedést, a paraszti jóléte', akar ják, akárcsak Za- láíán vagy Sásdon. Velük együtt akarnak építeni, mert ők is lúd jak már, hogy az építés gyümölcseiben Boda dolgozó kis- és középparasztjainak ugyanolyan része van -és lesz, mini más fa ii dolgozóinak. Erről határoztak Bcdán pár nappal ezelőtt a Lífil'pSz választási gyit.ésén. A falu minden dolgozó paraszt asszoVxLfc* OJLXJt ( ****** ^ cnA-*- /va*vK — tv. (J lvai La Xufc'» bev-d IS d'p Wt;wt<u > *'* Lv-ttJ ^•1 Ló It. *Akf»'l4£ kWj: OV ki tO ^aX-V VaaX ‘‘AAAv'W . Lw & M.’A Am eX a -*a* rés, vörös agyag-föld és kőréteg a falu végén selymes, zöld gyepkeretet' kapott, tarka virágkoszorú hlíüeti a természet erejét. Uj ■ színek, új szellemi költözött ebbe a faluba is. Hiába akarták megállítani tizen a fejlődést, hiába akarták a „senkik"' hatalmas többségét félrevezetni, a jobb élet utáni vágyai nem lehetett visszafej ani. Nincs, szem, amely ne lálná. pines lül. s "úy ne hallaná, hogy a mi Pár Ilink \ezetésével férfiak, ifjak döniöttek rrva es íerua«, 11jak numoucit a jovu juk felett. A gyűlés megmutat a, hogy a bodaiak megtalálták az egyedül járható és Pártunk álial megjelölt utal: a Népfront, a' fej'ődés és béke útját. Íme a jegyzőkönyv: „Jelenlévők elhatározzák, hogy Boda község demokratikusan do'gozó parasztsága, kis- és középparasz'ja agyarául meg fogja -mutatni: nem lesz többé Boda köztársaság! Nem adunk többé okot arra, mint ahogy nem is akartunk rászolgálni, hogy a demokratikus építés hátráltatóinak tartsanak minket. .. Ezért versenyre hívjuk ki a szentlőrinci járás községeit őszi-tavaszi mezőgazdasági munkák időben való elvégzésére, gabonaneműek terméseredményeiben és beszolgáltatás! versenyre. Jelenlévők kérik a DF.FOSz megyei titkárságát, hogy törekvésében legyén segítségére és felhívásukat megfelelő [ormában tegye ismeretessé. Az egyhangú határozat meghozatala után egyéb tárgy' nem lévén titkár a gyűlést berekeszti. Csapó János és Dervár József a Népfront népi bizottságának vezetői, Varga Sándor járási DFFOSz titkár, Pod- gorácz János DÉFOSz elnök, községi bíró, Csapó János DEFOSz helyi titkár, Máycr János termelési biz. elnöke, Szilágyi Béla jegyzőkönyvvezető”. Nem lesz' többé „Boda-köztársáság!” Kell-c szebb példa a demokrácia eredményeinek meggyőző erejére? Kcll-e erősebb bizonyítók arra, bogy a dolgozó parasztság mind tisztábban látja jövője alakulását? — Hallgattunk lazokra ott — és csak fejével int Dcrvár József az utcasoron végig a díszes, rikító, festéséi vaskerí- lésés nagy házakra — Nem mi végét- tünk lett rossz hire a falunak, hanem a néhány kulák ejlcnséges magatartása miatt. De mi lemossuk ezt a szé- gyénitő nevet! — nem akarunk a megyében megbélyegzettek lenni a többi község dolgozói előtt. Mi ugyanazt akarjuk, amit minden becsületes ember; azl, amiii a Magyar Dolgozók Pari. ja és a Népfront. Hiszen a demokrácia a mi érdekeinket, a bodai parasztokét is szo'gálja. ■ Es büszkén újságolja, amit, a gyűlésen az egész község elhatározott: versenyre kelnek az egész járással. Ez lesz 'a bizonyiték. Es még valami: a ''Május 15 i választás eredménye. Právicz Lmjos még szorosabban fel? Szovjetunió vezeti* „A béliéért mindenkinek kötelessége küzdeni" fi püspökiaki plébános nyilailttuata A békéért- való harc nagy gyö zelmét ünnepli csendben az egész világ. A berlini kérdésben létrejött megegyezés, a külügyminiszteri találkozó napjának kitűzése általános örömet, bizakodó hangulatot keltett a világ minden békét óhajtó emberében, akik a béke- 'front álhatatos küzdelmének újab sikere láttán zárkóznak a béketáborhoz. Bebizonyosodott, hogy a béke harcosai többen vannak, erősebbek, mint a háborús uszítok. Lapunk munkatársa felkereste ez alkalommal Csclenkó János püspök la ki plébánost, aki a hozzálntézét kérdésre a következőket mondotta: — .Minden emberben örömet é« megnyugvást kelt az, hogy a békéért folytatott küzdelemnek máris megvan az első látható eredmény». Én is egész életemen keresztül * békéért dolgoztam és továbbra is * bókéért akarok küzdeni. Kél hA- ború borzalmait értem meg. ás úgy vélem, hogy velem, együtt mindenkinek elég volt már cC vérből, * könnyből, a szenvedésekből. A bék» tphát mindnyájunknak elsőrendű érdeke és érette mindenkinek kötelessége küzdeni a maga posztján, nekünk, papoknak' a szószéken, másnak az iskolában, a gyárban. Egy ember sem maradhat közömbös ebben a, mindnyájunk elem», nébe vágó kérdésben! Bérmálásra 14 karátos karikagyűrű liiggő, lánc stb. svájci érák • délUtol* árak Bálintnál I'zinházzai szemben >»•' Aráévá» óc p/üstöt veszek.
