Dunántúli Napló, 1949. május (6. évfolyam, 100-125. szám)

1949-05-05 / 103. szám

ts« M-ÄJUS 8 5 A P h O Tóth Vincéné gyermekeiről is gondoskoKÉT JEGYZŐ PÉI D ÍJ \ Tóth Vincéné a selyemszálak fölé ha­jol és végigcsúsztatja ujját annak csil­logásán. A gépek fülsiketítő zúgását már megszokta. 23 éve dolgozik a mo­hácsi szövőgyárban. Ismeri a gépet és ismeri a munkáját. Nemcsak ismeri, ide szereti is. — Amikor a közelmúltban néhájny hónapig családi okok miatt nem cíq.- gozhaíram, nem találtam helyemet, L;­■ jel és nappal vágyódtam a gyár, a gé­pek után. Nagyon szeretem a munká­mat — mondja feltekintve. Ab Állandó egyforma zúgásban ráér elgondolkodni maga és családja •orsa felől. Van is mit gondolkodnia, mert négy gyermeke van. A gondok persze egészen mások, mint voltak öt év előtt. Azóta Tóth Vincénével és családjával is sok minden történt, ami akkor még elképzelhetetlen volt. — Nem is lehetett akkor tervezni semmit — mondja Tóth Vincéné. — A lányok eljulhattak a polgári iskoláig, vagy a varrónőségig, de a legtöbb csak a főzőkanálig. A fiúk számára sem volt több választás: inas lehetett valami kis üzemben. Most tanulhnt mindenki, aki akar, mert segíti jaz ál­lam is. Amikor négy gyerekéről beszél, fel­ragyog az arca a büszkeségtől. Laci a legidősebb, 17 éves, timártanonc a bőr­gyárban, neki nem volt kedve tanu’ini, jobban szerette a munkát, mint a ta­nulást. így ő már választolt pályát és igyekszik azt jól kitanulni. Lacival kap­csolatban szó esik a május elsejei fel­vonulásról, ahol olt volt az egész Tóth család. Tóth Vince a tűzoltó, felesége és a négy gyerek. Tóth Vincéné elv­társ felelőse volt — mint mondja —a 180 selyemgyári munkás felvonulásá­nak. Kicsit a maga érdemének is tud­ja, hogy a felvonulást elbíráló zsűri a selyemgyáriakat leélte elsőnek. — Loci nompiua fest«'ff Új SZÍt­ista egyenruhájában, de ott volt a má­sik hárem Tóth gyerek is az úHüllők között. Gyula most végzi az általános iskolát, ő örökölt valamit anyjának a szép kelmék iránti szeretetébőí, aki a maga munkáján keresztül tanulta meg szerelni a szép ruhaanyagokat. Gyu'*a textiltechnikus akar lenni és Tóthék máris beadták a kérvényt a Selyem­ipari Központhoz. Bizakodnak, hogy sikerül a dolog és Gyula az előírt egy év gyakorlati időt itt a selyemgyárban töltené el a tervek szerint. Marika is most végzi az általános iskolát és ami­kor nemrégiben az isko’ában kioszlott kérdőíveket ki kellelt tölteni, fontolga­tás nélkül azt írta rá, hogy kereske­delmi iskolába akar menni. — A régi világban ilyenre persze nem is gondolhattunk volna, mert nem győztük volna pénzzel, de most ott vannak a kollégiumok és sok más ked­vezmény, így nincs semmi a-cadá.ya an­nak, hogy Marikából tisztviselő legyen — meséli boldogan Tólhné. — A kicsi? — az még csak 8 éves kislány. Vele még nem foglalkozunk terveinkben, mire ő felnő annyira, hogy pályát kell választania, akkorra már a második ötéves tervünk elején tanunk és egész új világ lesz a mostani he­lyén. Mindenünk a»gyerekek, értük dolgozunk. — lód a, a gyerek tulajdonképen sporkassza — magyarázza TOthné — minél többet rakunk bele, annál na­gyobb lesz a tőkénk. Tóthné tömör hasonlatában nyilván nem csupán az anyagiakra gondol, ha­nem az anyai szeretetnek ezernyi, foly­ton ismétlődő megnyilvánulásaira, ame­lyekkel kíséri gyermekei lépteit. Ezek­ben most ott áll melletie a dolgozók állama iá és nagyszerű érzés arra gon­dolni, hogy a Tó;h gyerekek ügye és a többi sok gyermek ügye a dolgozók áf'amának ügyévé vált. Toíhék megcsi­nálták a maguk külön ötéves tervét, amely benne van a nagy ötéves terv­ben is és Tóthné a maga munkájával és egész öntudatával segíti, hogy az ötéves terv valóság legyen, mert a Tóth gyerekek sorsa is ettől függ és mindez együtt a békétől. (R. E.) Jiba!lá ditőftcl a,z. itűhxui&t, a. L?üJöke.t éj a tu>uelelkei „Az úttörő szabad hazában, sza­bad emberként akar élni... sze­reti hazáját, népét, küzd cs dol­gozik érte... a világ minden dol­gozóját testvérének tekinti... és mindig kcsz segíteni másokon .. Büszkén és boldogan viselik a fe­hér inget, kék nyakkendőiket, s leg­jobb tudásukkal igyekeznek eleget tenni kötelességeiknek, ahogy azt az áttörök tizenkét pontja előírja. Soha még nevelés politi­kai mozgalom eny- nyire át nem ha­totta a gyermeke­ket és semmiféle ifjúsági szervezel ennyire, közel nem férkőzött a szívük­höz. De nemcsak az övékéhez: Az eredmények megtaláltál: a szülőkhöz is az utat és mindegyre több lesz mohnak a száma, akiíc látják, hogy •milyen fejlődést jelent a gyéremé,kék számára az úttörő mozgalom, hogyan "éveli az új társadalom újtípusu, főbb, nemesebb emberanyagát. gyár órát. Versről, eibeszé&ásről, me­séről beszélnek. — Mese azért szép, mert minden jói végződik benne — mondja az egyék pajtás. — De mos; már úgy lesz a valóság­ban is — halialszik a másik oldalról- Most már úgy lesz .. • — Azóta sokkal jobban tanul a Laci fiatn, amióta ú ,lörő, Minden, leg­apróbb feladatát is komolyan veszi. Es milyen örömmel készül az ünnepélyek­re — mondja Duga Jánosné. — Na­pokig mást.sem haltok, „édesanya tisz­ta a fehér ingem, édesanya vasald 'ki az lUtörönyakkendűmet"- S ha meg akarom szidni elég, ha annyi; mondok a-ki: „illik ez egy úttörőhöz...” — Minden szülő, aki szereli a gyerme két bizalommal és szívesen küldd az úttörőmozgalomba. Es mit mond a nevelő. Aki részese a munkának, aki a mozgalomban ne­veli, kovácsolja a jövő új emberéi. — Az úttörők szervezete, nevelési programja, célkr űzései bizlo6Ítják az új embertípus kialakítását a szocialista társadalomi számára — halijuk Heré­nyi Józsiéi .tanár asapalvezelőtőü. — A mozgalom szépsége abban is kibon la­kozik, hogy az válóban a gyermeké és a pedagógus számára is a legnagyobb khe1 őségét, örömet nyújtja, mert a mozgalmon belül szaktudósa, lehel ré­ge, biva-lás.'.'udala minden erejével a gyermekekkel együtt közösen alakít­hatja az új éle; alapjait: a jövőt. L. itt. Á szegedi opera vendégjátéka a pécsvidéki bányatelepeken A szegedi Nemzeti Színház opera- és baiettagozata meglátogatja a pécsi szénmedence dolgozóit. A szegediek először Komló bányatele­pen játszottak, majd három napig a MoghezdődSit a bajai Dunahid újjáépítése Alig hangzóit cl Gero Ernő miniszter bejelentése, hogy az ötéves terv során újjáépítik a bajai Duna-hidat, a munkálatok máris megkezdőd­tek. Egyelőre a hidfnlazatok újjáépítése folyik, hogy október közepére el­készüljenek a pillérek. A híd vasanyagának hengerlése szintén rr.vg ebben az. évben megindul, a szerelési munkákat pedig jövő tavasszal kezdik meg. A bajai Duna-hidat 1930 december 20-án adják át rendeltetésének. „...úttörőnek kedve mindig jó... száz torokból száll az ének ...” Apró lábak dobbannak az induló ü c- ^ére. örsi foglalkozást tart a dr. Dok­kor Sándor úttörőcsapat. Mindenütt vi­dám gyermekarcok. Az őrsparancsnok komoly vezényszavait hallod. Aztán •foszlik az őrs. A vezefőpajtás ú tje­iket rajzolt a falakra, az úttestre. A Pajtások elindulnak, hogy megkeres­ek és elérjék a kitűzőit célt. Föntről a kultúrteremből vidám lütty­V- ó hallatszik. Időnkint látni egy-két “uksi fejet az ablakok mögött. Vájjon csinálnak? ~~ Az őrsi falakat díszítjük — nioso- ránk mészpöttyős arccal H a n g ^ János pajtás. És nemcsak a díszítést J VI- gzilc cl de ahol piszkos lett a fal, ^ ^kiláttak és szépen rendbehozták. Az t ^•Jhon az övék. A falakon is az ö ke- J "Nagyot dudál a kis vontató. Egy kocsi siet még fel Zuk munkája. Nyolc őrsi fal. Olvasd Ja kompra, néhányon még felugranak, a vontató neki- r;ak el a nevüket: „Béke őrs, Tu-J veselkedik cs a vízi jármű lassan elhagyja a partot. Cäs. Sz( __*__ C-« . dlttnrt «>7*7»7* rr o'iton vciáií/f e<7 lehrd. 'f’PIllli. Ws ág... Ház, g scn, I3.** Reve is. felettük nagy pajtásain\ __ Egy Kcmély 40 fillér — szólót, meg “kosi. Farkas, Rajk elvtársak képek a. kalauz. Mert az is van a kompom nez i lelkesen dolgozó úttörőkre. ^ ig~*T| | ||j|| mjgsa« Pajta kívül még néhány ember doU i gozik az átkelés sikeres lebonyolító­• ) | ^ ván. A vontatón egy vezető és egy \z úttörő azonban nemcsak jól "z-\ gépész a kompon V^igcgykormá­Jk fegyelmezett, bátor, nemcsak ezer-j gmk 'végzi *** .őrseget, jáléko; tanúi az örsi tog í Pig^^ayrZSil Lefizetjük a 40 filléres viteldijat ^ozáson. Megismerkedik a haladói g és mivel már mi vagyunk az utolsók, bányatelepek munkásait szórakoz­tatják. A „Falusi borbély” című vígoperát adják elő, a baletkar pe­dig művészi és néptáncokat mutat „A mi fiatal állam-ipporátu- stmLbin múg sok a bürokrati­kus kinövés és ez az államgé­pezet még távolról sem műkö­dik úgy a dolgozó nép érdeké­ben, rliogy mi azt saereimik. Itt is rajta lessünk, hogy a hibá­kat kiküszöböljük”. Rákosi Má­tyás szavai jutm.k eszünkbe, amikor a Szabad Népből meg­tudjuk, hogy két szolnokraegyci jegyzőt, a íomajraonosíorit cs a moecerszáHás't lú'k-pácolt mlall azonnal ieliüggesz el ék állá­suktól. Á két jegyző közül sz egyik a faluban kidobolta'ia, hogy sürgőién fizesse meg mindenki az adójúi, mert kell az ötéves tervhez, a másik meg a község papjának lakását a gépállomás vezetőjének utaltatta ki. Nem véletlen, hogy az adót annyira szívén viselő jegyzőt jobbold ü beáüüotísága m'att egyszer már B-iistáztak, a másik pedig, rki a pap-el!cn.es durva támadást intézte, kulák és ugyancsak cileus ige a demokrácián ak. Nyilvánvaló, hogy provokáció ól van szó mindkét esetben és a szolnokmcgyei alispán nem is tétovázott sokáig, hogy meg­torolja a demokrácia-ellenes, átlátszó támadást, A szolnokmegyei példa Bara­nyában, Somogybán, Tolnában, — minden megyéken tanulságos. Mindenütt akadnak túlbuzgó hivatalnokok, akik kiforgatják a kormány intézkedéseit, hogy a falu dolgozóit megpróbálják el-taszítani a demokrácia meáÖL A súlyos túlkapások rendszerint oly-n formában történnek, hogy a felső hívata5ok felé úgy tűn­jék; hasz> k, demokráciánk érdekében adók vo., r.k. A két szoinol megye« tisztviselő is meg akarta téveszteni felette­seit, h'szen iáíszóiag nem te lek semmi rosszat, cs-k az adót sür­gették és a gépállomás vezető­jének biztosítót ink lakást, Pe hogy ennek sz ára két község egységes és jogos szembefor­dulása volt az államgépezettel szemben, azzal nem törődjek, vagy sokkal inkább; éppen ez­zel ériek el kitűzött céljukak At.í Szoljrokmegyébea történt — ismételjük — fellelhető oly* kor-olykor a déldunántúli me­gyékben is. Az áll~?ngépeze‘beni dolgozó sok becsületes, derek tí-'Tív'selő között, í't is akad- rck még megátalkodott bfirok- rnták és megbújt ellenségek is, akik nem aka fák megéreni, hogy ma már a hivatal van a dolgozó népért, nem pedig for­dítva! A demokrácia ébersége és erős keze példát mutatott az egész ország felé. Nem tűrjük sem a városi, sem a falusi nép zaklatását, nem türjiik, hogy a népnek hasznos rendele' eket eredeti szellemükkel éppen el­lentétben eíkalmazzák. Iroe: raita vagyunk, hogy a hibákat kiküszöböljük. KÉT DEKA ÉLESZTŐ és nsé§■ Halomi.: Az ajtóval szemben a textilanya-! kocsdkenőesöt akar vásárolni. gok helyezkednek el. Egymás mellett sorakoznak a tarka vásznak, karto­nok, flanelek, selymek, .szövetek'. Piros ós kék „babos“ karton, virágos, köntiyü nyári impriinó csábítja a boltba betérő lányokat. Az aMBonyoUat már inkább a bolt baloldali polcai érdeklik. Nagy kék zománcozott lábasok, piros fazekak, hamvasszürke alumínium tejesedé­nyek, zománcozott sajtár, tészta- szűrő, 25 literes mosófazék és a ház­tartás eze-r kelléke tömi meg a pol­cokat, színes változatosságban. Jobbra pedig a fiókos állványok vannak. Kis címkék hivalkodnak tar­talmukkal, melyekben a babérlevéltől kezdve a keserűsén és gyömbéren keresztül az őrölt fahéjig mindent meg lehet találni. Ez Hoffmann Györgynek, a né- metbólyi íüldművesszövetkezet bolt- kezelőjének birodalma. Ha reggel ki­nyitja a fűszerek illatát, lehelő, szép tiszta bolthoíyiséget, jóleső érzéssel néz mindig körül. Szeme végig siklik a kitett árukon, megigazít egv sor­ból kiálló fazekat, bedug egy nvitva- maradt fiókot. Nincs sok ideje azon­ban a rendezgetésre, mert máris jön­nek az üzletbe. Jobbágy Kálmán felvidéki telepes az első vevő. Kint áll meg kocsijá­val a bolt előtt, hangos jóreggeltlel lép be. Meg kell kenni a tengelyt, ÁTKELÉS A DUNÁN... r'“s-.. Szorgalom... Szeretet... Szs-fOlyan simán siklik a vizen, szinte észre se lehet venni, v- ’ • Munka Barátság . - .5 hogy halad. IIa behunyná az ember a szemét, csak a víz ■ V 1 ? i. L ^ - : • „T I. . am »•*? v, lm —. ÉT ,i T m líoffman György méri a sárga olajos kenőcsöt, rákon a vastag pa­pírra még egy kanállal. — Hogy vált be, amit a múltkor vitt? — kérdi mérés közben. — Nem panaszkodhatok rá — vá­laszol a gazda. — Látszott az már a szép sárga színén, hogy nem lesi rossz. fcsty iádul a beszélgetés és rövide­sen az elkövetkezendő idők leg- nagyobb eseményénél: a választások­nál tartanak. Hoffman elvtárs tudja, hogy mi­lyen hatalmas alkalma van neki ar­ra. hogy a boltban naponta megfor­duló többszáz emberrel elbeszélges­sen cs felvilágosítsa őket ne csak arról, hogy milyen feltételek mellett lehet kerékpárt venni minden dolgo­zónak, hanem arról is; minek kö­szönhetjük, hogy erre meg van a le­hetőség. Nem sokáig beszélgethet azonban Jobbágy Kálmánnal. Két asszony jött, hogy elvégezzék a napi bevá­sárlást. Érdeklődi e néznek szót a« üzletben. Hoffman György szorgalmasan sü- rög a pult mögött, gyorsan sorakoz­nak fel a (ele zacskók Guld Gvuláné és Stréb Józsefné előtt. Közben fo­lyik a beszélgetés. A két asszony nem nagyon tájékozott az élet. min­dennapi kérdéseiben, s lloffma.nl György úgy érzi, nem engedheti ki őket, míg legalább egynéhány szóval el nem magyarázza nekik az ötévo« tervet. —■ Csatornázni fogják a községe»* Hát ez nagyon kell — isméri e! Btrébné. Strand is lesz? Ennek a fiam biztos fog örülni. — Na, a Ferinek, mint sportember­nek biztos nem ez az első öröme — mondja Hoffman olvtárs. — Örillt. 8 már akkor, amikor a sportpályát rendbehozták. Ez az artézikét, amit most, fejeznek be, annak meg maguk öriilhotnek, Guld néni — fordul a. másik aaszonv fele. *úra kincseivel és lelkesen veszi kij Ázél a kulturális megmozdulásokban zt bizonyltja az Menkuti Kiss Ernői 5, ■™*EUaaiial szívesen beszédbe egyeledik velünk Kincsei Antal, a komp-kalauz. __ _ 23 éve folytatom ezt a mesterséget — mondja. — 7S,“'ahoi' huszonnégy pajmegszoktam, úgy megszerettem, hogy semmi pénz- nv«r .T ~ • , .,,„Á ,,„r jert nem tuanek megvahu ettől a munkától, Pedig 4~t-ben T (úgy éreztem, soha többet nem fogak jegyet szedni a i o.onz érmét- i kompon. Aztán megts csak megindultunk egy kis íadik­a májusi meleg mpluiy.f/{(Ji Nyomorúságos kis alkotmány voll, de mégis: ment 1 0tí a l®^'eTcm’ a/' is len kuli paj -fa vizen. Alig fért rá valami és bizony sokszor voltai:, Whai a azabadbun iar.anak tm-í akiknek meg kellett várni, trúg átmegyünk és ismét visz­szajövünk. Aztán kaptunk egy olyan kompot, amire már négy kocsi is ráfért. Ekkor mór visszatért a bizalmam. Ezen már vigábban szedtem a jegyeket. Csak négy kocsi fért. rá ugyan, még mindig sokszor előfordult, hogy a parton vesztegelni kellett a gazdáknak, de azért ez már mégis komoly komp volt. Aztán eljött a leg­szebb nap, amit megértem a felszabadulás után. Végigsimítja kezével a korlátot, anya nem simo­gatja gyerekét nayyobb szeretettel. Akkor állítottuk be ezt a. nagy kompot. Erre már 12 kocsi fér fel és azóta teljes mértékben cl tudjak látni a forgalmat. Nincsenek most már a parton órákat i A tiszta jói'ia ú ilJelbon így álldogáló szekerek, türelmetlenül tülkölő autók, síétől folyik a beszélgetés. Szó kerül a ino- emberek, akiknek idejéből súlyo3 óráliat rabolna cl ui bácsi ipartelepről, melv biztosítani kényszerű várakozás. Afogja, hogy a sok kerti vetomény A parthoz közeledünk. A siető emberek nagyrésze ji nem marad ezután eladatlanul, mert a komp elejére jön, hogy minél előbb a parton legyen, if Mohács minden mennyiséget felvos* — Ne tessék kérem a komp elejére jönni — szol i:’.ä máris mehetnek dolgozni az om­oda nekik Kincses Antal. — Aztán magyarázókig hozzá éberek az építkezésekhez. Szó esik a teszi: templom javítására megszavazott — Ha mindenki előre jön, kiemelkedik a vízből a i ‘öhhezer forintról, az üzletben kap­komp fara és nem lehet jól kormányozni. iható jobb, olcsóbb árukról. Már egész közel vagyunk a parthoz, a vontatóé Jönnek az emberek az üzletbe. oldalt marad és a komp a lendületiül siklik a vizen, i Két deka élesztőt, fél kiló sót, vagy majd szépen rásimul a jmrtra. A „kikötő ember" kidobja #egv kötőnek valót visznek. De ma­ri láncot, leugrik és kiköti a kompot. Megrakott kocsik Arukkal viszik a Népfrontba, a Ma- dübörögnek le a partra, nagy tülköléssel gördül le egyérvar Dolgozók Pártjába vetett szüájv autó, siető emberek sokasága tódul lefele. Pártol értüiüi. f JaJbb hitűket iv |

Next

/
Oldalképek
Tartalom