Dunántúli Napló, 1949. április (6. évfolyam, 76-99. szám)

1949-04-17 / 89. szám

/ »tu» er DöMÄHTO/l PIAI»lö t kiffi .—T , „ COY fifUNKASCSALAD: HA VASÁRNAP DÉLUTÁN be néztek Milhoíferékhe*, csodáfkoz v* oltjátok, bogry mind a hatan el­merülve olvadnak. Az asezony ée te «.sober kezében marxista olvaaó könyv, a* idősebbik fin műszaki folyóiratot böngész, a bárom isko­lást iú érdokfeszitő könyvet, hab sgoi Egész délután telik igv el. Mílhoíferné néha körülnéz, össze­ér tekintete a férjével ée mosolyog­va olvas tovább. — Mindnyájan, tanulunk! Négy fia van Milbof férfiénak. Számonveszi ékel egymás után. Miklós aknásznak készfii, már több mint egy éve lejár a bányád ba. Nándor jól rajzol. Eászíóbó! jé munkás lesz. állandóan fér-fa­rag. A legkieebbiknek. Ferinek jó! megy a tanulás. Milhoffarné a Dohánygyárban dolgozik. A három iskolásfió ebé­det, kap a gyárban és délutánon­ként a napközi otthonban tanul ée játszik- Nyugodtan dolgozhat, nem kell félnie, bogy a három ..srác“ felforgatja a lakást- Esténként- együtt sétál h««a a. bárom gyer- ^ mekkel. Férje altiszt, az ügyészségen. Ketten havonta 800 formt, köröl keresnek. Milhofferoé megcsinálja a költségvetést., kiszámítja, hogy mennyi jut. ruhára, lakbérre ée éle­temre. Nem feledkezik el azonban a színházról, könyvekről és az új­ságokról sem. HETENKÉNT EGYSZER ott Öl­nek a legidősebb fiúval a színház­ban. Ha szfvflk szerinti darabot néznek, vörösre tapsolják a tenye­rüket. Úgy készülnek minden elő­adásra. mint egy ünnepségre, ha- zafelémenot alaposan megtárgyal ják a színészek játékát­■ - Gorkij »zindfirabja- * -.Kis polgárok“ nagyon tetszet*. Nem mondom, hogy egy-egy operettet ivem nézünk meg szívósén. Jobban szeretem azonban »«oka* a szín­darabokat. amelyek elgondolkoz­tatnak. Gorkijból jobban megisme ifffiű az életet, mint * „Csárdás királynőből“. Gorhátov regényéből késről t orfvsa filméin nézték legutoljára. He ten kén' egyszeri mozira is jxú Persze Alaposai) megtárgyalják: a három mozi közül melyikbe men jenek, melyik filmet nézzék meg. A vita akkor húzódik ei, amikor mind a háromban jó szovjet filmet játszanak. Akkor nehezen tudják eldönteni, melyiket nézzék meg, legszívesebben mind a hármat meg­néznék. Majd néhány esztendő mnlva,. .. AZ ÚJSÁGKIHORDÓ RÉGGÉ LENKÉNT két. lapot tesz le Mil- hofferék ajtaja elé: A Dnnántúli Naplót éa a Népszavát. A „ Sza­bad Népet,“ hont a gyárban olvas, sák. Betfiről-betfire nézik át napon­ta a* újságokat MT hoff er né ssá montartja a legfontosabb esetné nyéket. Valósággal Egálommal ol- vaeea. Jbogy Éranciaorezágban <> Olaszországban megint tüntet évek voltak, a munkásság tiltakozik az rmperí a listák beavatkozó politiká­ja ellen. — Az újság tájékoztat bennün­ket mindenről. Újságok nélkül olyan, mintha »* ember nötéteég ben élne. Rádióra még nem jutom Jfllhof- ferékuek. Gyűjtik mar a pénzt és hamarosan ott A!) az aeztalnkon a ,. hangold oboz". amelyből vidám ioné Arad szét a szobában. Addig is, amíg összegyűlik a pénz, Mil- hofferék s. szomdzétlban hallgatják a rádiót,. Munkásemherek azok is. s*fve«en veszik a Miihoffer család látogszáoát. AT ÜZEMWN a fwtszabadulás után könyvtára: létesítették. MiU hoffrrné is eljár hetenként egy- -zer a könyvtárba és hosszasan vá­logatja ki a nekivaló könyvet. Fő­képpen a politikai írások érdeklik. A szemináriumi előadásokhoz ^so­kat olvas, hogy még Inkább fej­lessze tudását. A* *«TÍk vasárnap eseébejulött NHhofNménsk. hogy ki«Htá?t rendre** a péwu lrúpz.őiniívé*íwk a városi múzeumba*. Pel öltöztette a «saládot és elsétállak a kiállí­tásra.. Gyönyörködve nézték a sok képet, különösen a gyárak»: ábrá zoló rajzok tetszettek nekik. — Négy gyermekem vau. mondja Milhofferné. - így n“in csodálatos, hogy alig. van időm. Dolgozni kell otthon is a családra. De amint tehetem, nem sajnálom az időt az olvasásra és a művé .'■-zet.ro sem. GYORS SZÁMADÁST-csinál. Ki derül, hogy a kultúráim .,költség­vetés“ havonta így oezlik meg: két újság előfizetése 24 forint, könv vek. szemináriumi füzetek 12 fo­rint, üzemi könyvtár t forint, színház ée mozi havonta. 42 forint- összesen tehát 89 forint, több mint 10 százaléka kettőjük keresetéin: •- Két esztendővel ezelőtt míg, ueu> jutott, ennyi. Tudom, hogy ez som nagy összeg. Biztos vagyok} abban, hogy néhány év múlva töl bet kiüthetünk kultúrára. Szívesen tanulunk és nem sajnáljuk a pénz Nekünk öregebbeknek már neh- zebbeo megy a sok újat az agyunk ha préselni. A gyermekek vats mennyien tanainak ée mindegyik bőt tanult ember lesz-. Nem sajnál juk, hogy lehagynak bennünk? t udjuk, övék a világ ... EGYSZERŰ EMBEREK Milliói férők. Mindennap hatan ülnek le az asztalhoz. Négy gyermek, nevi lése sok pénzbe kerül. Azért a ha ■ 800 forintból jut a kultúrára is. —kő. Megtalálták az első pécsi újság első példányát oz egyetemi könyvtárban Magyarországon az első hírlap. — amelyre az időszaki sajté meghatározó jegyei ráillenek, 1705-ben jelent meg és ez Rá­kóczi Ferenc .Jiavi újságja’’ a „Mercurius Hungaricus’’ volt.. A sajtószabadság kiharcolása teremtette* meg Pécsett is azt a légkört, amely a pécsi uj igirás második próbálkozásait szükség­szerűvé és most már eredményes­sé tehette. A politika bevonult az irodalomba, meg kellett hát szü­letnie a mai értelemben vett új­ságnak is. Az első pécsi újság a márciusi nagy napok után 1848. április 5-én valóban megjelent Az újságot Neuwirt Fj-nő Adolf Verőcéről származott pécsi em­ber adta ki, mint tulajdonos és felelős szerkesztő. Ez az erősen liberal ista, művelt újságíró sze­rencsés kézzel és nagy hozzáér­téssé! oldotta meg feladatát: az első pécsi hirlap megindítását. A címe volt: „Pressfreíe Flugblät­ter“ A könyvtár leltározása alkalmá­val a pécsi egyet érni könyvtár­ban 'megtaláltak, az első pécsi új­ság első számát, amelyet a Nem­zeti Múzeum rendelkezésére bo­csátottak. Bz a szám Magyaror szág egyik gyűjteményében sem található meg, így az egyetemi könyvtár értékes régiségre buk­kant. Az első szám első lapján Neuwirth „Programm^-ot ad né­met nyelven. Magyar szövege ez: „Midőn ezennel a tisztelt kő zőnségnek a mi ,-Pressfreie Flug­blätter’-ünk első mutatványszá­mait német nyelven bemutatjuk, a legünnepélyesebben megígér­jük, hogy szívvel, lélekkel (búz- gón) azon fogunk fáradozni, hogy nemsokára hasonló lapokat nem­zeti nyelven hívjunk elő. Egy cél és egy irányfzat) van szemünk előtt és pedig az, hogy minden­kinek a „törvény előtt való ter­mészetes és egyszerű egyenlősé­gét és szabadságát” védelmezzük és az értelmi (intellektuális) mű­velődést, valamint a korszerű nemzeti és szociális testvériesü­lést a helyesen felfogott szabad­ság értelmében terjeszteni, létre­hozni és kibővíteni segítsünk.” Sajnos, ez az első pécsi hirlap nem lehetett hosszú életű, a for­radalom harci eseményei már 1843. ssept. végén megszűnésre kényts.terítették Keile “Andor ropo Juhosén (*yulu: * TAVASZI VARAS A 4Mi szélben lehunyom szemem fa gyöngyvirágok szagát üresem. Az esti égen "viokis a v ?ín tfs kikeletben járnak álmaim. 4 föld elöl már dobban boldogan ■! föld nagy szíré s csöndesen fogan el csira, melyből új élet terem A bimbók bomlanak majd szíts réteken. 4z örök nap még bágyadtan ragyog. De tzxrxnnosak már a csillagok. t orr éjszakában zizzenő nesz> k. Egy uj sültig susogja: leszek.' A földre fekszem, hdllgatom szivét, 4~ égre nézek, kémlelem színét. 1 ig és Fold körött angyali üzenet ‘íirdz ti a jövendő életet. Mert boldog ige ez és szent igaz És örök törvény és áldott mgasz. Hogy győz m élet, dúszad, és dagad 5 élőnk mind az ócska gátakat. Üc-pzásoka fák cdait Irt*: MÓRICZ /SIÍ.MOM) A kar mi near évek közepén itta az alábbi elbeszélési « nagg magyar író Móricz Ztfymond. Ár elbeszélés az első világháborúról szól. Különösen aktuális ez az Írás mari, amikor az imperialisták lilább haborára készülnek. Csapán az a különbség, hogy most már nem csak o kiről gokat, hanem elsősorban az imperialista nagytő­késeket köti össze a közös érdek, a háborús nyerészkedés reménye A* emberek, ba e munka szüne­tel, ma is még legszívesebben a há­borúról beszélnek. Már tizenöté«il­lendője- meg tizennyolc; ár1 nem tudnak betelni »ele. Érdemes a mei ki* dolgokról szólani? Arról, hogy a hűm ára néha felmegy, néha le­megy. Hogy » nagygazdákimk né ha annyi a pénze, hogy kiterítik szárítani a napra, mint a mákot? Az ember szeret beszélgetni. Saját magáról nagyon szeret, de arra vi­szont senki se kiváncsi, érért mégis csuk a nagyobb dolgokról beszél legszívesebbe». A mások dolgáról. De érdemes a mai dolgokról? Igv azlán, mihelyt egy kicsit ki­öntik a telijét. belemarkólnak a zsákba * megint csak a hadak ügyeiről van szó már. Szórják, a szélben rostálják s közben mái »7. ocsujx kihullott, eííujte a szél. csak a java marad az emlékeknek, az öregje, az elfeledhetetlen ese­mények. amelyeket nem akarnak a sírba vinni magukkal. Elmond­ják, hogy a figyelő gyermekek is hadd hallják hadd tsnntjanak be löle. Hadd vigyék el magukkal a jövendő életükbe, hogy hátba ha*/, nát veszik még valaha. A kaszások szegény emberek Azok a háborúban is szegények voltak. Nem rab tan.*ijmk csak puskájuk. meg gránátjuk, meg éltes gyomrok. Ott állottak a hűhó íúhan a poszton * hajtották őket akkor is, mint az állatokat s most is ágy hajtja őket az élet. A sze­génység az 6 örökös nrnk, annak a zsellérjei, ha beszélnek, abból is csak a szegénység szaga pára zik a szegénység szuvai szitálnak De a* ilyen jó gazda mini Bar mos Gáspár gazda. az a háború­ban is többel látott, többet tapasz­talt. Csillagok voltak felvarrv* a gallérjára s mikor elesett a kapi­tány, meg a főhadnagy, meg a hadnagy, a tiszt urak, olykor ma­ga volt a parancsnok, ö felelt a szakaszért, volt, hogy az egész századért. Ha Barmos uram arra méltatja a munkásait, hogy a harctéri melegség elönti s megszó­lal, akkor mindenki áhítattal fi gyei rá — A háború. mondja most és egy kis fűszálat szakit * azzal ve maiakat húz a levegőtlen, szőrako zott an a háború barátom, az is csak olyan, .mint a világ többi dol­ga. Mi csak hallgattuk a tábori lelkészt, aki prédikált, hogy kitar­tani az utolsó csepp vérig, az az. istennek az 5 psieancsoíntjs A Dr mi ha bearótiú sfcnmélt, mandbeö iték egyetmá.st hogy az emberek­nek- meg ■» királyoknak mi volt » iiálMiní .. . 1917-ben az. olasz fronlon én egy osztrák ezredhez kerültem a kiegészítőből. Úgy hozta a sors, hogy éppen- a tábornok úr, bizo­nyos Goldinger tábornok úrnak az hódújába lettem beosztva. Az egy !«agyon derék, nagyszerű egy em­ber voM. Mintha oem is nésuet lett volna. Olyan hó* volt és olya* ok os. hogy cső,is — Akkor volt ez. mikor az obi s*ok kiugrottak a szövetségbőt és ránk jöttek. Az olasz király maga jött fel. hogy egy-kettőre végezze uek velünk. Nagy veszedelem volt. Mindenki Káromkodott, szidta őket. hogy megint egy új fronton kel! verekedni... Mindjárt hozták a magyar ezredekel is lefelé, az orosz frontról. Hát mit csinál akkor az eu tábornokom? Barátom, van ott egy folyó, a Tídyanientó. Fent a hegyekben. Viaduktok. A mi tábor »ok urunk mvn szól senkinek megrakja a hidakat, megerősíti Mária Terézia rendre pályázott. Nagy »óit az öröm, mindenki mond­ta, hogy báró lesz belőle. Befogta a-z. olasz királyi az egész vezérkar­ral, meg vagy kétszázezer hadse­regével Nem volt sntvsk onnan egérét; semerre. Megtelefoaáljnk BéeM* » ki­rálynak . fiát burátok» Mi történik . . Másnap ha msóban jön a tábornok hajadonfővel, mini eg\ bolond n.«m lehetett vele b, zél- ai.,. Leült egy asztalnál, a tenye­rébe hajtotta a fejét é.s sírt .. Sírt * derék etnlier, ligj sírt mim egy gyerek . . Tudjátok mi történt? . A királt dtelsége meg iren*w»o*.4ta, hogy a hetek»4 k) kel’ üresiteni. . . Szabadon kell hagyni mig az olasz kiráiv «I nem masi rozil, á fogoly hadse,r*gével Igen kieresztették őket. . Mehet­tek haza niakaróuö enni ... Nem voR szabad elfogni egy királyt.. A kaszások hihetetlenül néztek » gazdára. Úgy hallgatták mini a mesét. Hitték is, meg nem is. Csak Petrik István segített a gazdának: — Benne vöt a törvénybe, Hogy királyi elfogni nem szabad — Fenéi, — mondta Barmos gazda — olasz lány volt » kirá'v felesége; nem szívlelte a fajtája vesztit és ar urának egész éceoÁa köuyörgötl meg parancsolt hogy szabadítsa ki az oiasz királyt K rót... A fiiszálat a f,*ga kőrí vr*tc, megrágta s messze kiköpte — Mer a királyok máskép «érik a háborút mint * népek... Tu­dom én az egészet, ott bearélték roec előttem a lisrtnrak. Mer * ki rátyok. az csak egy család. Az mind atyafi rokon A muszka cár, meg a német császár meg az an­gol. ar mind rokon. A királyok mind összeházasodnak , Nekik ** rót akkor az üzlet, hogy * népek csak hadd verekedjenek. Ki kellett ereszteni a királyt ... Az olasz ki­rály megszegte a barátságot a» or­szágsak az nem vót bar: hanem «. hogr még fi is ott ma vad jód »7 baj vót . . . Azért mondo»p én hogy máskép van a háború, naiwt ahogy az iskolába tanítják, meg ahogy a papok prédikálják — Hát gdzduram, minden szere­lőik maga felé hajlik » keze. — Igen, — mondta k omolván Barmos gazda de azért erről ne ángyon beszélgv-si'tei Én it u»| »álom le-ygy rijpwl » v* /

Next

/
Oldalképek
Tartalom