Dunántúli Napló, 1949. április (6. évfolyam, 76-99. szám)
1949-04-17 / 89. szám
BfUKÄSTttti WKftó n A francia bányászok gyilkosai Len« három halott, Heniti egy, Romani egy, Oignies egy, La . iouve három., Courrieié egy. Ez pry hét gyilkolásának statisztikája. Hol? Ki? Miért? Telefonáljunk Monsieur Lacos- tenak a francia államosított bányák igazgatójának. — Szeretnénk engedélyt kapni, hogy lemehessünk a telepekre, és személyesen tanulmányozhassuk miért történnek gyakran balesetek. . . — A bányába lemenni nem lehet. Az igazgató úr nincs itt! — De kérem, amikor már a dolgozók milliói rossz szemmel nézik a minisztérium hanyagságát — Minisztériumunk már mindent megtett amit csak lehetett! És ezzel leteszik a kagylót. Nézzük meg egy kicsit mit is tett a minisztérium és miért történik napról-napra újabb halálos baleset a bányákban. Vegyük sorba. Lensben három halott Egy kéttonnáa kö leszakadt s maga alá temetett három lányászt. Az ácsolásnál rothadt gerendák vannak, a felügyelő börtönben van, mert kérni merte Vlonsieur Lacostet, hogy küldjenek jó fát az ácsoláshoz. Oignies-on egy halott. Ez a munkás már egy hete kérte az igazgatóságot, nézzék meg a ge- endázatot, mert el van repedezve. A felügyelő börtönben van. Heninben, egy halott A felügyelő már három hónapja börtönben van, és így senki sem jön megvizsgálni a csillék összekötő láncait, amit a rozsda megevett. Somani-ban egy halott. Szintén rossz fát kapnak az ácsolás- iqz. La Houve-ban, három ha- ott. A felügyelő négy hónapja börtönben ül, és már egy hete lem érkezett fa az aknához. Courrleié-ben egy halott, akire zintén egy háromlonnás kő zuhant És ez így megy hónapok óta és 'Monsieur Lacoste nem törődik semmivel. Illetve igen: börtönbe lobja a bányászokat Béthunben még mindig 568 bányászt tartalak fogva. S ez még mindig nem lég. Most tartóztatták le a Pos de Calaisi bányászszakszervezetek titkárát, és a híres Bethun-i börtönbe dobták. Még ez sem elég Monsieur Lacostenak. Most már Tuniszban is megkezdi munkáját. 24 sztrájkoló bányászt zártak le, azért, mert béremelést mertek kérni Napról-napra egyre több és több munkást tartóztatnak le, mert követelni merik jogaikat és kenyeret akarnak biztosítani a gyermekeiknek. A Marshall-terv kiszolgálója: Monsieur Lacoste, így gyilkolja Franciaország legjobb munkásait, akik 1941-ben az ellenállás és a partizánharc hősei voltak. Amikor ezeket a sorokat írjuk, jelentik Bethuneböl, hogy egy nagy robbanás következtében 18 ember sebesült meg. A francia bányász életére nem vigyáz senki, mert a francia bá- nyabárók-nak egy bányaló értékesebb, mint egy sokgyermekes bányász. ______________ Church ill a háborús gyujf-öqai'ó Az elsőszámú háborús gyújtogató című cikkében a Moszkov- szkij Bolsevik megállapítja: nem véletlen az, hogy az Atlanti Egyezmény szellemi tagjának, Chur- ehillnak amerikai útja éppen az Észak- atlanti Egyezmény aláírásának előestéjére esett Churchill tetőtől talpig mindig imperialista volt, szemben áll a demokráciával és a munkásosztállyal. Churchill az az ember, aki’ a kapitalista rendszer vál ságából csak a háborúkban látja a kiujat. SzovjetelJenes dühe a második világháború után megnövekedett. Mig a Szovjetunió még jobban megerősödve került ki a háborúból, ugyanakkor a brit Imperium helyzete rccseg- ropog. Ez dühösíti Churchill! Churchill elvakult dühében az atomháború elöhareosának szerepét ötöltte fel. Úgy tekint az atombombára, mint olyan eszközre, amellyel a nagytőkések megőrizhetik jövedelmeiket <>LET a Szovjetunióban Az árak csökkentése folytán a Szovjetunió lakossága 1948. folyamán körülbelül 86 millió rubelt nyert Az árak újabb, ezév márciusi csökkentése 71 milliárd rubel nyereséget jelent a dolgozóknak. képünkön a moszkvai 10-es áruház egyik osztályát látjuk, amint a minden földi jóval zsúfolásig töltött üzletben a vevők válogatnak az olcsó áruk között Kora reggeltől késő estig ezrek és ezrek fordulnak meg a hatalmas áruházakban, ahol gyors, előzékeny kiszolgálás és soha nem 1 á- tott bőség várja a vásárlókat Az áruházak forgalma hónapról- hónapra ugrásszerűén emelkedik. * A Szovjetunió európai részének keleti oldalán alakult meg 1Ü20- ban az Udmurd szocialista szovjet köztársaság. melynek fővárosa Izsevszk. Ettől az időtől kezdve a hajdan elmaradott terület hatalmas virágzásnak indult Megkezdődött az Udmurd nép kultúrájának újjászületése, a nemzet gazdasági életének hatalmas mértékű fejlődése. Főleg a gépgyártási, kohászati és- rafeldolgozó ipar fejlődött erőteljesen. A szovjet hata lom évei alatt felépültek az Ud- murd városok is. A főváros, Izsevszk hajdan kis település volt. Ma két színháza, több mozgókép színháza és sok más kulturális in lézménye van. A főváros évröl- cvre szépül. Képünkön a minisztertanács épületét láthatjuk. A Szovjetunióban, a világ egyik legfejlettebb ipari országában egyre nagyobb teret hódítanak a gépek, melyek megkönnyítik és meggyorsítják az ember munkáját. Szovjet-Udraurtiában — mint. mindenütt a Szovjetunióban — a fa felrakását és lerakását is gépekkel végzik. Képünkön láthatjuk, amint egy gépkocsira szoreb daru fát rak a keskenyvágányú iparvasút egyik kocsijára. A kitermelt fa ezután gyorsan indul a feldolgozó ipartelepekre, ahol bútorfa., ipari szefezámfa készül belőlük. A tüzelésre kiválasztott fákat pedig raktárakba viszik, hogy a dolgozók háztartásának tüseiőszükségj öt ét biztositsá k. A Szovjetunióban sok-sok szextettel, áldozatvánalássaJ törődnek a gyermekek nevelésével és gondozásával. A hatalmas „Vörös Rózsa“ gyár gyermekotthonát is 'uajdnem telje son az állom tartja fenn, a saüiők — keresetük arányában — csak kismértékben járulnak hozzá a költségek fedezésé[hoz. Képünkön egy b árum éves kis- | lányt látunk, akinek boldog au>* 'sólya bizonyítja: jól érzi magáA a ‘„Vörös Rózsa“ gyár gyermeket*- ' Ilonában. 1984-ben jött Moszkvába, de ettől az idő- ól kezdve sohasem kerítette módját annak, <3<y ’em is tartotta szükségesnek, hogy a körülötte :ajló szociális építkezést meglássa és a Szov- etunióról való ismereteit ezekkel bővítse. Az llamtonácsban is nagyon jól tudják, hogy onnan, szolgálati ideje alatt a moszkvai né- jet követség diplomatáival és katonai attaséiul milyen meghitt barátságban állott. Senki lássál nem beszélt Oroszországról és ő is egy 'tl-eri-fasiszta szemével figyelte azt az orszá- oí, amelyet tanulmányozni elfelejtett. Még egészen diplomáeiai karrierjének kezdetén, körülbelül 20 évvel ezelőtt választotta t ki az államtanács niagasrendü tagjainak egy is csoportja, hogy mint a legmegfelelőbb emuért, mint Oroflzország-szakértőt „diplomáciai őrangra“ helyezze. Ezek a hivatalnokok máikkor látták, hogy el kell jönnie a napnak, mikor az Egyesült Államok és a Szovjetunió veszi egymással a diplomáciai kapcsolatossá és szükség lesz egy moszkvai követség felütik ára. Ezért elhatározták, hogy ügyes, fia- sí embereket, akiket erre alkalmasnak lát- ak, a szovjet-amerikai ügyekben a saját szán ékaikriak megfelelően kiművelnek. Mint fentebben már megvilágítottam, ezekek a fiatal embereknek a kiválogatásában ff-ndersoné volt a főszerep, aki ennek a cso- ortaak a vezetője volt. Henderson választása gslsőbben Konnanre esett és emez teljes merőkben ki is elégítette várakozását 1928-tól 1083-ig tartózkodott Kennen, a . Tér-etországban nyelvtámítássá! töltött két év ivó telével a balti államokban, amelyek akko- íban, még a Moszkvában létesített USA kö- í-cség megalakítása előtt, a Szovjetunió dien ányuló amerikai kémszeu-vezet középpontjai Mtak. Kennan, akinek születésétől fogva tcgvoft a hajlama a kémkedési munkára, min- ett nehézség nélkül belejött a dologba. Mindannyiszor, amikor jelentést k°!lett, *yy kell na Is adnia a Saovjetoniö fejlődésó- A, tanított, vagy mafrfcamlnftott NmámoUV tá W1** éc amfrrt «s as amerikai kémflzerve/.et‘ óqrftPVCAHi (111 Ez az igazság az ara diplomatákról kodik igazat mondani. A második világháború előtt másodízben járt Kennan Oroszországban. Először akkor, amikor az USA követség szervezése folyt. Kennan személyesen felügyelt ekkor a követség! alkalmazottak kiválasztására és arra is gondja volt, hogy „munkásságának“ rigai oez- tályostársait. szintén Moszkváim helyezzék. Kern. kell nagy fáradság kitalálni, hogy mit célzott és miben állott o* a- „tevékenység“, Kennan második moszkvai tartózkodása igen kellemetlenül végződött, mer* a.z amerikai nagykövet, Joseph E. Davies időközben megórketzett Moszkvába. Közismert tény, hogy Davies a valóságnak megfelelő hű tényekből ismeri a Szovjetuniót, nem pedig Kennan és Henderson dajkameséiből, e>z a körülmény viszont súlyosan keresztezte ezeknek a* embereknek, a terveit, akik éppen akkor Moszkvában tartózkodtak. Da vies ’ megérkezése után csakhamar elutazott Kennan Moszkvából: azt mondják, hogy hennau, ha mostanában célzást tesznek arra. hogy Davies esetleg ómét Moszkvába mehetne nagykövetnek, blygrohawnt kap én egész éjszaka n* m tel aludni. München után Kennan Drágába ment. ah«! » bábkormány/.') Hoch» mellett végzett különleges megbízatásokat, oim-ip Uerjinbe r*mdd- t.ék és ott is maradi, míg csak az USA Németországgal a háború állapot;'l i nem lépett, Kennan kétségtelenül elviének IepakUtot- tabb idejét élte át a háború alatt. Már éppen azt hihette, hogy karrierje egyenesbe lendül, mikor az USA és a Szovjetunió szövetséget kötöttek egymással és egymás oldalán vívták harcukat Hitler megsesumwité&éra. Kennaahez közelálló wesnélyak tanúsítják, hogy <ibb«i ** időben igen eőlyne gyomorba j támadta meg, ahogv az amerikai-szovjet együttműködés erősödött. Azt hiszem, hogy Kennant igen heves iz- sralom fogta el. mikor 1944-ben a moszkvai USA követségre való tanácsosi kinevezését tudomásul vette. Nyilván félt, hogy ennek a hivatalnak az átvételével saját benső vágyait kell elhallgattatnia és meg kell alkudnia azzal a .jó viszonnyal, amely ebben az időben a két nép között még megvolt, Moszkvába való érkezésekor azonban megállapította, hogy magas hivatali méltósága messzemenő lehetőségeket nyújt számára ennek a barátságnak a szétzilálására. Míg könnyebbé vált, dolga Rooseve.lt halála után. Kennan igen erős támogatást talált tervei hez Harrimart nagykövot személyében, aki türelmetlenül várta Roosevelt halálát, hogy annak politikáját megváltoztathassa. Tudomásom van arról, hogy Kennan, nap- ról-napra küldözte táviratait az államtanács új vezetőségének. Emezekben a következőket akarta bebizonyítani: L Az amerikai-szovjet barátság nyilván \ aló tévedésen alapszik, mert Amerika és a Szovjetunió, a háború folyamán kötött eredményes szövetségüktől eltekintve soha békében, egymás mellett élni uem tudnának. 2. A szovjet hatalom „világuralomra“ tői <> „Európa gyors bolsevizáiására“ és a legvégsőn fokon „az Egyesült Államok le rohanására“. d Kell, hogy az Egyesült Államok mindem1 kérdésben, függetlenül annak l ermóezetétől, 1 cllentmondjon a .Szovjetuniónak és egyetlen i ecetben som mutasson készséget a szovjetkor-1 máy/.at.t.x! való megégi ezésre,, mivel „a Ssov . jeti“! kötött mindenfajta egyezkedés lehetetlen“. 4. A Teheránban, Jaltában, majd később Potsdamban kötött szerződések igen komoly, hibák voltak. Kel! tehát, hogy az Egyesült Ál-’ lantok, a bennük vállalt kötelezettségek tő!' mielőbb megszabaduljon. , j0PoKf Wtea h*v*terfk.) T A 1
