Dunántúli Napló, 1949. március (6. évfolyam, 50-75. szám)

1949-03-13 / 61. szám

im xXvam is frVftlftTUlf H *>IÖ A földmunkás tagozat MANKOVITSNÉ bent ül a me­leg konyhán, az ajtó üvegén át nűi'í kinéz. az udvarra. Keze fá­radhat atienid niozog az öltésen, de látszik rajté, hogy pihen — ki tudja, hány év fáradtságát piheni ki mostanában. A két kendef- 3zőke kislány hol kifordul, hol befordul <13 ajtónnem hagyja nyugodni őket a gyerekvár. Mind­nek kerek a. képe, a szél pirosra csípte, de mégsincs hidegen sza­ladgálásban. A 'lap is süt, az ég tiszta, csak arra piroslik halvá­nyan Postavölgy felett, Innen a Tisztáról á gyerekek oda járnak Iskolába, huszonketten. Két kilo­méteres ért es, de megéri, mert Úlndennap hazajöhetnek r, magu­kéba. "A UAZ. ITT AZ ÜDV AB. KŐ­ÉÜL. meg as istálló, az ólak és a gazdasági épületek olyanok, mint minden tanyahelyen. Szemben a kisfal hosszával. — amerre Man- hovitsnó is nézeget — a szántó­föld terül el, száz hold., mind émj szántva, beboronálva, kétszáz bocsi trágyát is kihordtak rtidrrá Bet az a nagy darab - ember TOnija, aki olyan, mintha 6 lenne * lelke as egész gazdaságnak. Jön * az udvaron, kigombolt bekecs­ben, tiszta, kövér az area neki ú>. öerű és nyugalom árad belőle. *<ní aki biztos a dolgában. Var­fa Lajosnak, htvjfüc, Csdnyoszrón •j** paraszt, három holdon. Már Vtrálff egyesítette eitt a vele egu- forsúakat és táblás gmdélkoáás- bn fogtak ötven holdon. AKKOR AZT MONDTAK neki, fijjöp. át ide, kezdjen munkába ezen a pusztán, amely sok szomo- cú. időt. élt ál, amikor még a régi tulajdonosak garázdálkodtak ben- he. Volt ez a föM már « papigaz dóságé, meg egy sváb kvtáké, <áéna se nagyon tudtak mit ke.s- iemi vele. Varga Lajos hát eltn tűit Csányoszróról és véig jött 'vég négy család. Megkapták a Pusztát bérletbe az államtól: csi­náljanak rajta szövetkezetét. Itt találták néhány családot, olyat is, *nely már tizenöt éve volt az Prah cselédje. Ezeket bevették a Következeibe. - ■ • ARRÓL, AZ ÚT TELÖL feltűnik egy- középkorú ember, sapkában, Kistag kötött sállal a nyaka kö- KH. Komótosan lépeget az öreg, éj, sárga tipusezizma van a lábán, pdepte a por, Szűcs János is as intéző bizottság tagja és mennek be Vgrga Lajossal a konyhába, bogy Szűcs mindjárt elbeszélje, Ktí végzett a városban. Mások is bejönnek, a konyha tágas, meleg, HOfP! rend van, de nemcsak a trqdék konyhája ilyen. Ahány Küldd, annyinak egyforma lakása ■€s ha most megkapják a kölcsönt, ['pút , az állam szívesen ad egy ‘'yen mintaszövetkezetnek, meg­építik a közös társalgót. Addig csah~ ,itt a Vargáik konyháján JyfUckeznek, az asszony ft bejön 'optaszkodik « tűzhely méuett, Nyugodt arcán épp olyan csönd *w el, mint a fér jóén. Figyeli ® férfiak beszélgetését: — az cd- '%**•<I te nagyobb dolgok vannak WjtsaUben. ARRÓL VAN SZÓ, hogy Szent- lúler-pusztát, amelyet a papitszé: ntyárern tartott kézbén. ügyön-' ! M szabadit jók és az oft W> nyolc családdal az is bejön a szö­vetkezetbe. Egy kilométer választ­ja el a két pusztát, ott is száz holdon gazdálkodnak, mindjárt egészen más. Először is a nagyobb földön, összesen már húsz család­dal, valóságos nagyüzem less a szövetkezet. MIN DJ ARI' SZAMITG AT ÁSÓK­BA KEZDENEK. Szűcs elhozza a könyveket, amelyekbe ö rója tin­tával a sorokat olyan rendben, hogy minden városi könyvelő megirigyelhetné. Katonaviselt em­ber és afféle ügyvezető most, el­jár a szövetkezet minden dolgá­ban, hogy d netnzeti vdUqlat is megtegye a magáét és a szövet­kezet. megáN,hassa « helyét. Lesz kölcsön, rendben van a benzinki­utalás a. géphez, jön a pótlás a vetőmaghoz, só a marhának, s egyéb efféle.. Lesz itt minden és ha Szentpéter-pusztáta Mterjesz­kednek, még jobb less. Magúk fedezték fái, nem lehet egészségesen gazdálkodni, igazán ‘negálni három-négy-öt holdakon, kidön-kűlön, közben meg a let/ldk tovább zsírosodik, 6 eszi fel eze­ket a kisgazdaságokat, az országot. Ezért vállalták még a tavalyi ne­hézségeket is, de szövetkeztek. Fát maguk nyestek, hogy legyen mivel tüzelni és pótoltak kuko­ricacsutkával. Az emberi termé­szettel is megbirkóztak. Mert mi­csoda emberek voltak azelőtt és még itt is .egy darabig9 Valame­lyiknek mit seprője, aszal takar riigtta az istállót. Amikor végzett a munkával, falhoz támasztotta és azt mondta:-~ . Ide figyeljenek, ehhez ne mer jenek nyúlni, mert ez az enyém! •> * AZÉRT MESÉLI EZT VARGA LAJOS, derűs, nyugodt arcával, hogy valóságos csoda történt itt, még az emberek lelkében is. A seprő-eset után talán két hónap­nyi, amikor as első kereszteld volt a szövetkezetben, már mind együtt adták össze a kelengyét. Ma meg úgy van, ha valaki indul valamerre, a másik kisegíti nagy- kabáttal, még ernyővel is. Egyné­hány ruhadarab még hiányzik egyik-másik háztartásból, de gond már nincs, mind vágott disznót és havonta SO—100 liter tej jut egy családnak. A gyerek mind sápadt vök és mint a gyvfaszdl. Ma mind pirosáról és kövér. Pont-rendszer szerint dolgoznak, mint az üzem­ben, teljesítményre megy és a katonaviselt ember — aki az ügy­intézésen kívül a negyvenöt ser­tést is ellátja — pontosan jegyzi, ki mit nyújtott, mit vett fel. Év­végén azután elszámolják. — AZELŐTT? — mondja Var­ga — ha a kutat kellett tisztítani, as intéző liter pálinkával csalta le munkára az embereket Ma ver­senyben megy. Reggel ötkor, ami­kor indul a dologidő, egymással vetélkednek, ki jár elől a munká­ban. A trágyák ihordás azért ment olyan jól és minden. Megváltoz­nak az emberek a szövetkezet­ben} ... Lassan esteledik már. mennek át az udvaron az istálló. felé. Az asszonyok viszik a rocskákat, ké­szülődnek a fejőshez. Tizenkét te­henünk van, ídsborjú is több. A tehenekkel szemben öt fényessző­rű ló ropogtatja a szénát. Az is­tálló másik oldalán meg aa egyik jászoltartó gerendára tábla van szegezve, ezzel a felirattal: „Az itt elhelyezett szarvasmarhák a ma­gyar állam tulajdonát képezik." A remény pusztai szövetkezet erre a legbüszkébb. a bérhizlalásra átvett .ÁLLATOK — harminc tinó — na­ponta annyit gyarapssanak, hogy a ki kiérkező vendégek, a völgy- bői, meg fdvoldboról is nem győz­nek csodálkozni. Fátokban ömlik tz olajos lé á pogácsával, dará­val, répával, sóval kevert szecs­kából.. Nekigyürkőzve hányják a villával a jászolba. Az ablaknyi- lősoti 'áttmeg szórják befeléHt-fris-' set onnan, ahol a morzsoló van. Dörögve jár a gép. egy hattó ­erős Hoffherr. Ez a legkezesebb állat, a darálóhoz, aprításhoz, ré- pavágáshos használják, de vele szivattyúzzák a vizet is, amelyet nagy gyüjtőmedencében fognak fel 02 udvaron. Gépesítve van már a szövetkezet: Remény-pusz­ta. Traktor jár a földön, ahol hu­szonnyolc holdon búzát vetnek el, a tengeri és répán kívül, a nem­zeti vállalattal meg arra szerződ­tek, hogy napraforgót, bükköny­magot, takarmányárpát., lucerna- magot és baltacint termelnek. ETETIK A MALACOKAT. A gép még zúg, most már egész pi­ros az ég Postavölgy fölött. Egy asszony kinyitja a füs­tölőt: közösen lógnak a sonkák a gerendáról. Éppen, csak megnézi: holnap le lehet venni ezeket a füstről... Holnap villany te ég már a reménypusztai lakásokban, mert a szövetkezet erre is gondol. Az intéző bizottság tagjai este a szentpéter-pusztaiakkal együtt Ül­nek a könyvek előtt és holnapra ez is meg lesz: kétszáz holdon folytatják a nagyüzemi gazddlko­dást‘ MAGYAR TIBOR A DEFOSZ helyi szerveié lek megalakulása és a vezetőségek meg­választása lassan az egész ország­ban a befejezéshez közeledik. Ezek az alakulások sok értékes tapaszta­lattal szolgállak. Megmutatták, hogy a dolgozó parasztság mindenütt nagy lelkesedéssel fogadta a Dol­gozó Parasztok és Földmunkások Országos Szövetségét, megmutatták, hogy a középparasztság is komoly érdeklődést tanúsít, azonban sok téren hiányosságok is mutatkoznak. Rákosi elvtárs a Központi Veze­tőség ülésén elmondott Hatalmas, iránytmutató beszédében ezeket mondotta. „Az első és legsúlyosabb hiba, hogy falusi pátrszervezeteink ezt a politikái gyakran rosszul hajtják végre. Mióta kiadtuk a jel­szót a középparasztság megnyeré­sére, gyakran előfordul, ezt úgy ér­telmezik, hogy most már a szegény­parasztságot, legmegbízhatóbb tá­maszunkat, elhanyagolhatják. Szám­talanszor észrevettük ezt a D&FOSz választásokkal kapcsolatban, ahol emiatt a szegényparasztok és föld­munkások között elkedvetlenedés, visszahúzódás, passzivitás mutatko­zott. Nem szorul magyarázatra, hogy az ilyen visszahúzódásnak el­sősorban eDenségeink, a kutákok látják hasznát Ennek a visszahú­zódásnak eredménye, hogy a DÉFOSZ-ba beolvadó Földmunká­sok és Kisbirtokosok Országos Szö­vetsége, a FÉKOSZ helyébe sok helyen nem alakult meg a földmun­kás-tagozat, vagy ha megalakult, nem folytat eleven életet. A legsür­gősebb leendőnk, hogy újra aktivi­záljuk, előtérbe helyezzük legfonto­sabb szövetségesünket: a szegény­parasztságot és gondoskodjunk ró­la, hogy a földmunkástagozat mint külön szerv, valamint a mezőgaz dasági gépüzemek dolgozói jelentő­ségüknek megfelelő vezetőszerep­hez jussanak. A Dolgozó Parasztok és Föld munkások Országos Szövetsége he­lyi csoportjai csak úgy felelhetnek meg hivatásuknak, csak úgy telje síthetik maradéktalanul és jól kü telességükek ha a falusi szoeializ mus építésének mai stádiumában, amikor mindenütt egyre fokozódik a harc a Lenin szavai szerint ,.u legvadálatiasabb, legdurvább, leg vadabb kissákmányolók“ ellen, a szegényparasztok, a földmunkások állanak az élen. Az ő szívós, meg nem alkuvó küzdelmüknek, a kő zépparasztsággal való szoros szö­vetségüknek lehet csak eredménye a falusi kizsákm&nyolók feletti végső győzelem is. KIBÚJT A SZÖG A ZSÁKBÓL Hogyan ismerték lel a nagypeterdi dolgosé parasztok a kizsákmányoló kólák okát A csípői reggelben nyolean-tixen vágunk neki a falu felé vezető út­nak. Idevalósiak és idegenek. Az idevalósiak alaposan megnézik az idegeneket, nyilvánosan össze is sutiak. Egy csoportban a falu kérdéseit, tárgyalják, másból meg arról beszélnek, hogy lesz-e ele­gendő napraforgó vetőmag. Hozzá­juk csatlakozunk. — Kulákok itt ugyan nincse­nek. Az igaz, hogy vannak tehe­tősebb gazdák, akiknek suógájuk is van, de azok ngyan nem uzso­rásnak ki senkit, mint ahogy az újságok írják —■ beszélik. — Jó emberek azok, segítenek, ahol tudnak. Cselédjük is a legtöbb he­lyen ott eszik velük, tisztességesen üteg is fizetik a bért. Kora reggel végigjárjuk a falut A szegényesebb porták közé be­rkeivé szinte bjvalkodóan sárgái­nak, zöldéinek, vagy bordósodnak a „paloták1*, ahogy itt nevezik a knjáklakásokat Az egyik udvar­ról jól megrakott trágyásszekér fordul ki ,a hajtó mellett ott ül a gazda, vállán átvetve a bőrtarisz­nya. Az utcán járó kisparasztok furcsa mozdulattal süvegeinek ne­ki. — Jókor kelt az öreg — mond­ják aztán egymás között — pedig az éjjel ugyancsak ment a kár tya a kocsmában... Kölnt István kétholdna dolgozó parasztnak is nemrég még aa volt a véleménye, hogy Nogypeterden nincs Imiói* Ma már másképpen látja a hely­zetet, sok paraszttársával együtt. Erről beszélgetünk az egyik ház­ban, amelynek ablakán sűrűn te- kintgetnek be azok, akikről ép­pen szó van és akiknek, az úgy látszik igen jó! működő helyi hírszolgálat következtében, sürgős útjuk akad errefelé. — A kulákkérdést sokáig, sőt talán* a legutóbbi Rákosi -beszédig nem igen értettük — mondják őszintén. Azt tudtuk, hogy valami nines rendben körülöttük egy idő óta, mert igen nyájasak kezdtek lenni hozzánk is. Kezdték vere­getni a vállunkat, sőt „jóakaratul figyeimeztettek“ is bennünket: „nem féltek, bogy hamarosan meg változik a helyzet, és akkor bajba kerültök?" Meg aztán: „egyfor­mán parasztok vagyunk, közös a sorsunk.“ ‘ A fain egy tekintélyes része ekkor már gondolkozni küzdött Aztán láttuk, bogy Kakas Varga János — ,Jtárom falu az övé“ — itt három H&aa és szőlője, a sző­lőben gyönyörű kastélya van. 9 jegyző, meg az elöljáróság enge délyével a volt Leventeotthonban helyezte e! harmadosát Szekeres József főjegyző meg, aki maga is kulik, a község lakását foglalta le cselédje számára, nyugat«ent­er» 6b éti házában meg német csa­ládot tart, akik megdolgozzák az ottani földjét Aztán itt van T. Kovács János esete. Földmunkáé é*s kútvájó volt, a földreformkor kapott 10 hold földet. Igája azon­ban nincs, rendben tartotta a ku­takat és ezért kapta az igát Amióta azonban betépett a Ma­gyar Dolgozók Pártjába felesé­gével és fiával együtt, aki most lett a szövetkezet ügyvezetője. nem kell többé a kliláitoknak. Gyöngyfáról hozattak másik kút- vájót, aki nappali keresetét ette elkártyázta velük a községi kocs­mában. — Mert a kártya aztán megy itt Alig van olyan este, amikor a bíró Csépán Gyula 41 holdas nagygazda és tárni nem jönnék itt össze. Legutóbb is, amikor ösz- szeszedett. 900 forint borfogyasz­tási adót beült a kocsmába a pénzzel és elkártyázta. Nem sik­kasztott, mert másnap kifizette, de mégis csak a mi nehezen fize­tett pénzünkön «órakoztak. Az­tán Rt van a „nagykalapé Kora János knlák“, akinek a legna­gyobb háza vau a fainban, meg 40 holdja, az elvált lányának meg külön 38, aki végigsirtt a faint bogy nem fudjo beszo'gál- tatní a zsírt, mert nines mit vágjon- Tudjuk, hogy vágott Cselédjeik, napszá­mosaik, szerződéses alkalmazott­jaik állandóan panaszkodnak, nem kapják meg bérüket nincsenek bejelentve a betegsegélyzőbe. Mi­kor követeltük Balogh segéd­jegyzőtől, hogy szólítsa fel őket, azt válaszolta: „egyszer már fel­szólítottam, nem akarok barago sokat magamnak“. — Ebben a faluban még az tör ténik — mondja Tömből István — amit a knlákok akarnak a re­akciós jegyző barátjukkal együtt ök intézkednek és az olyan sze­kértolóik. mini Sár János aszta­los-kulák. meg Darabos Sándor, » „Perr Viktor helyettese“. — Ezek járnak össze esténként és hallgatják az amerikai híreket, másnap aztán szállnak a hírek a faluban, Jő lew vigyázni, mert jön Nagy Ferkó1, az ellenkormáinyal. De Mába tolja a knlákok széké rét Torbő Mátyás esarnokos és a kulák-kocsmáros és hiába tartják a szoros barátságot a csatahelyi öreg Szabóval, a nyilas „méltó­val“, ébred a falu parasztsága, Kakas Varga János 45, Kora Já­nos 40, Eklics Jánosné 28, Sár Jánoené Balog 35, Sár László Bötkös 52, Körösi István 29, Sár László Zsigmond 34, ifj. Kovács Jánosné 34, Bán László 41, Ceé- pán Gyula 41 és a kulák jegyző, Szekeres József nagygazdák ide­je lejárt Vége lesz annak az idő­nek, amikor lakásért ki lehet uzsorásai a cselédeket Megértette ezt Aracs Károly is, aki pénteken reggel négy évi szolgálat, hajnali négytől késő estig tartó munka után felmondott Sár 3ánosnak — Havi 80 forintot fizetett, ru bárói, csizmáról szó sem volt so haséin. Az istállóban lévő ágy) mon kit éve nem mosták ki a le­pedőt ha magam ki nem mostam. Elég volt... A Kuruc» Dezsők, a Tömböl Istvánok, a T. Kovács Jánosok és Lajosok, a Faragók nem néz nek többé áhítattal a mindig )e húzott redőnyű kulákpaloták fe­lé. Nagyptterden alig mondja már valaki, hogy itt nincs kulák Utlörőnadrágok Herke Lajos cégnél Fnrenouk - nteo 4. »ám Szemüvege: Pozsgay Ernő látezerésriió', Olt, MÁV, ÓIBA atóllftónói lóititteten Szécheuy-tóf 1. Vóroih átópü et ‘f

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom