Dunántúli Napló, 1948. december (5. évfolyam, 276-301. szám)
1948-12-12 / 286. szám
DUNÄNTTUT NAPLÓ 1948 DECEMBES 12 A gépesítés győzelme a »szovjet meszőgaszdasághan A sztálini ötéves tervek éveiben a szocialista mezőgazdaságot elsőrendű gépekkel szerelték fel. !958-ban a szántási munkálatoknak már 74 és fél százalékát traktorekével, a vetés 56.7 százalékát traktorvoníatia vetőgépekkel, az aratás 48.4 százalékát gépekkel és a cséplési munkálatok 95 százalékát is gépekkel végezték. Előszóra mezőgazdaság 160 ezer traktort kapott, a második ötéves terv ideién 512 ezret; az első ötéves terv alatt 15.6 ezer arató-cséplőgépet, a második ötéves terv alatt 123.6 ezret adtak a mezőgazdaságnak. A második «téves terv idején megjelentek a répavetőgépek, kaszáló- gépek, cukorrépaszedőgépek, lentilológépek, kruraplikapálógépck és egyéb növények megművelésére és a termelési folyamatok elvégzésére szolgáié) gépek. A háború kezdetén a szovjet mezőgazdaság már hatalmas gépi (erhnikával volt ellátva. 530 ezer traktor és 182 ezer arató-cséplőgép dolgozott, a falvakban 288 ezer teherautó teljesített szolgálatot. A legfőbb mezőgazdasági munkák gépesítésének színvonalát tekintve a szovjet földművelés a világ legelső helyére került, messze maga mögött hagyva az összes kapitalista államokat. A kapitalista államokban az új gépi technika bevezetése a mezőgazdaságba sokmillió kis parasztgazdaság pusztulását és tönkrojulását vonja maga után. A szocializmus országában a géptechnika beveztése viszont megkönnyíti a kolhozban egyesült parasztok munkáját, emeli a munka termelékenységét és elősegíti a dolgozó tömegek gazdasági és kulturális felemelkedését. A gép- és traktorállomások hozzásegítik a kolhozokat a magas termésátlaghoz. Az 1932—34-es években Ukrajnában a gabona átlagtermése 8.5 mázsa volt hektáronként. A gépesítés segltségé\’el ez 1939-ben 13.8 mázsára emelkedett, de több kerületben meghaladta a 16 mázsát, a krasznodárvidéki gulcseviszki traktorállomás munkája pedig lehetővé tette,, hogy az általa kiszolgált kolhozok termése 23.1 mázsára emelkedjék. A régi parasztgazdaságok milliói helyett a Szovjetunióban megteremtették a világ legnagyobb, a világ legújabb technikájával felszerelt, gépesített szocialista mezőgazdaságát, amely határtalan lehetőségeket tár fel a földművelés előtt. A bányászoktól, az acél- és gyapotipari munkásokw fokozódik b kizsákmányolás Angliában Harry Pcött, a bnit kommunista párt fo'it'kára a délwalesi bányavidéken tartott beszédében rámutatott arra, hogy az „állam!” szénigazgatóság vezetői — akik túlnyomórészt a kapitalista rend oszlopos hívei — nyíltan arról beszelnek, hogy „keménységet “kell mutatni” a bányászokkal szemben. Az angol bányászok követelései nv: kétheti fizetéses szabadság, nyugdíj az öreg bányászok számára és olyan bérmegállapítás, amely az árak emelkedéséhez alkalmazkodik. Ugyanakkor PoJiht megállapította, hogy az angol bányaipari annak veszélyessége és elavultsága miatt feltétlenül modernizaiini kell. Csakhogy a kormány pénzt, acélt és munkaerőt nem erre, hanem a fegyverkezésre használ IparJtcjleszfé» helvetl — elnyomás főbb szén! Vagy több repülőgép, vagy szén! A ke tő egyszerre nem megy! — mondotta Polliit, majd így fejezte be beszédét: — A brit bányászok csakhamar olyan helyzetbe kerülhetnek, hogy nagyobb mértékben Jesz szükségük nemze - közi szoüda-nííásra és segítségre, minit bármely más nemzet bányászainak! Az angol tőkések természetesen nemcsak a bányaiparban szigorítják az elnyomást. Énre vall a gyapotipar -ulajdonosainak értekezlete is A gyapot urai úgy kívánnak „racionalizálást” bevezetni, hogy mellőzik a modernizálást és az új gépek felszerelését. Egyedül a munkások fokozottabb kizsákmányolása lebeg szemük előtt, amelyre rávilágít egy vizsgáló bizottság jelentése is: „Az angol gyapotipar a gyakorlatban főleg kézzel végzett munkán alapul, amelyet azonban ugyanolyan Jól lehetne gépi eszközökkel is csinálni. Ez az iparág az elavult ipartelepek „alkaJ- mazkodó-képességén” nyugszik, ez azonban nem elégséges ahhoz, hogy kielégítse a változó gazdasági és ipari követelményeket’’. Az angol acél: monopóliumok birtoka Nem javul a brit munkásság helyzete az acél- és ólomiparban som. Külön Iskolát állítottak fel a föld cl ?«.* t cktfgotzó ólomb&nya&zak kiképzéséire, de lehetetlen munka körülír ínyeiket ^‘^ony béreiket változatlanul hagyták. Anglia acéliparának a Marshall- lerv működése okozott újabb nehézségeket. Egyes acéltermékekben az üzemek csupán 75 százalékos kapacitásijai dolgoznak. Az utóbbi hónapokban nagyiméin ékben csökkenlek a külföldi megrendeléseik és a további kilátás is nagyon borús. Az amerikaiak ugyanis megparancsolták a Manshall-országokriak; hol szabad acélt megrendellniök és Sheffield — az angol acélipar központja — nem szerepet ezen a listán. Már pedig mindenki tudja, hogy a kapitalista államokban a termelés csökkentése munkásclbocsá- tásokkal, tehát fokozódó munka- nélküliséggel jár. módon4, A hat nagy ac&trőszd tulajdonosa: az egész ipar termelési kapa áfásának 50 százalékát birtokolják és rmn egy 100 üzemet ellenőriznek. Nagybritannia iparának kilenctized része még mindig a magánszektorhoz tartozik. A munkásoárti miniszterek három és fél éve bizonygatják, hogy a vas- és acélipart állami tulajdonba óhajtják venni Az acélmág- nások azonban e’JMiá'lnak és e'ő.- tük a munkáspárti vezetők úgy remegnek, mint a nyárfalevél. Az „ákamosífási törvény” alapján az állam csak névleges ellenőrzést gyakorol a vas- és acélipar felett, amelyekben a régi kapitalista vezetőség tartja tovább is kezében az uralmat. Az Angol Vas- és AcéJ- szövetségmek — a mindenek felett uralkodó nehézipari tőkés vezérkarnak — feje Andrew Duncan, aki tagja volt Chamberlain, majd Churchill kormányának és annakidején dühödt hadjáratot vezeted a vas- ós acélmunkásdk dien. Rajta kívül az új helyzet kialakításában, —T amely rosszabb a réginél, mert a kizsákmányolás állandóan fokozódik — tevékeny részt vett Alan Bar- low is, Ramsay Mac Dona5d-nek, a hirhedt munkásáruló núnásziterejnöik- nek egykori magántitkára, továbbá Ewans és Callaghan, hajdani szak- szervezeti funkcionáriusok, e kormány szerin* a „munkásság képviselői.” A legutóbbi marga.ei szakszervezeti kongresszuson, amikor az egyik szakszervezet sürgette a kormányt; államosítsák az acélipart. Ewans és Ca!2ghan szólalt fel a javaslat ellen. Szerintük az angol acélipar problémáját „brit módon" keli megoldani. Hogy az mit jetamií, bizonyítja, hogy az angol acélipar — és vele a nehézipar — feje tovább is Duncan marad, aki eddig is koronázatlan királya volt. t Annak a hatalmas és a világ t demokratikus népeinek csocWatá- * tói kifért hősi harcnak, amelyet & r kínai nép folytat Csan.g-Kai-Sek rothadt és áruló rendszere, és az imperialisták gyarmatost ó törekvése ellen, a Kínai Kommunista Párt és annak főtitkára, Mao-Ce. Tung a marxista politikus, .udós és hadvezér az irányítója. A legendáshírű szabadság- harcos vezér 1893- ban született a Hunon lartomónybeli Sao-San falubán.— Szüleivel már kora ifjúságában szembekerült, ezért megvált otthonától és Csan-Sában folytatta tanulmányait. — Ekkor ismerkedett meg a marxizmus- , sót, ennek hatása alatt szervezni kezd- I te az ifjúságot és diákotthonok, menzák felállítását követelte a fiatalság számára. Ettől kezdve a munkásosztály ügyéért folytatott harcinak szentelte életét, £ 1919-ben lepe t be a Kínai Kommunista Pártba. Résztoett a munkásság sztrájkjainak irányításában, ezért a rendőrség elfogató parancsot adott ki ellene. Mao- Ce-Tung tszak-Kínába menekült, majd aktív részt vett az 1.925 május 30-án kitört parasztforradalomban. A forradalmat leverték, de a Kommunista Pórt az illegalitásban is változatlan lendülettel dolgozott és Mao-Ce-Tung megszervezte a partizánharcot és megteremtette a kínai néphadsereget a mostani népfelszabadító hadsereg elődjét. Nevét ekkor már ismerte az egész kínai birodalom. A szabad, ság után vágyó elnyomott százmilliók reménykedve és bizalommal tekintettek rá, az elnyomók pedig gyűlölettel és rettegve ej ették ki a nevét. 1931-ben. a a KKP kongresszusa a Párt főtitkárává választotta. A Pártra és Mao-Ce- Tungra óriási feladatok vártak. A japán imperialisták megszállták Mandzsúriát és behatoltak Eszak-Kínába, — A függetlenségi harcban, majd a második világháború folyamán a Mao. Ce-Tung vezetése alatt álló demokra- tikus haderők kép- viselték a japánellenes harc döntő erejét. A világháború után az áruló Csang-Kai-Sek gáládul felbon ot. ta az együttműködést Mao-Ce- Tunggal és megtámadták a demokratikus önkormányzattal rendelkező északkínai területeket. — Ekkor, 1943-ben a polgárháború újult erővel lángol fel és a néphadsereg Mao-Ce-Tung vezetésével éppen most aratja döntő győzelmeit a Kuomintang és csatlósai ellen és ezeknek a győzelmeknek eredményeként százmilliók szabadulnak fel a kizsákmányolás és elnyomatás alól és Kína önálló, független és demokratikus ország lesz. Haladó francia ka4olikusok együtt harcolnak a kommunistákkal Boulier abbé, a párisi katolikus egyetemen a nemzetközi jog tanára, aki a Magyar—Francia Társaság vendégekén: tartózkodik Budapesten szombaton fogadta a sajtó képviselőit. Az abbéi Boldizsár Iván külügyi államtitkár mutatta be az uj- ságiróknak'. Hangoz tata, hogy a tiszta katolikus eszméket akarja összhangba hozni az emberi hala. dás nagy gondolatával. Boulier abbé a kérdésekre válaszolva kijelentette, hogy a haladó szellemű francia katolikusok mór- galma állást foglalt a kommunistákkal való együttműködés és a kommunista pártnak a kormányba való visszatérése mellett, ellenzi a MarshalUtervet és következei harcot hirdet a békéért. —> Ennek a mozgalomnak gyökered az ellenállás idejére nyúlnak vissza, amelyben a franca alsópapság igen nagy része tevőlegesen részivel t, Ezzel szemben a püspöki kar többsége támogat- ta a fasizmussal együttműködő vichy-í kormány politikáját. A francia katolicizmus fejlődésére az állam és az egyház szétválasztása igen jó hatással volt, — jetentette ki az abbéPécsiK IRAKAT BSAIMIfllLILÓY FELÜLVB2SQÄLJÄI«: Sipek Kamilló miatt erősen nyugtalankodom. Pontosabban: napok óta nincs tőle nyugtom.— Kedden délben közölte velem, hogy felülvizsgálatra kerül. — Nagyon helyes, — mondom köny- nyedén. — örüljön neki. Sokan szeretnének az ön helyében len- ni, hogy hitet tehessenek a Pórt melletí, de erre nincs módjuk a tagzárlat miatt. — Igaz, lássa, nagyon igaz — szól és büszkén kihúzza magái. (Lengyelbtmdá járói lepattan egy gomb a vitézkötéssel együtt. Felveszem.) Este a városháza sarkánál találkozom vele „véletlenül". (Déli büszkeségéből csak « zsebemben levő gomb maradt meg.) Alázatos tisztelettel köszönt rám „illedelmesen" majd a tárgyra tér: — Azt hallom, hogy „ott,, nem elég a tagsági könyv o pedánsul beragasztott bélyegekkel, inig azt ú megkérdezik' hogy mit tnoustam. megjegyzem in nem kell szégyenkeznem, mert ismerem a világirodalmat: a Hepta- meront, a Dekarneront és az Ezeregyéjszaka meséit felnőttek számara. De valami elméleti színvonalról is suttognak. Lehet, hogy csak aljas rémhírterjesztés, de szeretném tudni a jelentőségét. Mi az, hogy: elméleti színvonal? Kicsit elgondolkoztam a kérdésen, aztán visszakérdeztem. Ki volt Marx és mit tett Lenin? — Marx fedezte fel az osztályharcot és a tőkét, — vágta ki büszkén (a második gombot is fehettem) Lenin pedig egy vagonban ülve tovább fejlesztette és amikor a végállomáson kiszállt, kihirdette az elméletét a népnek óriási siker mellett. Melegen gratuláltam Ka- rnilló főigazgatónak a frappáns válaszáért és hazatértem. Szerdán újra találkoztunk miután előzőleg kétszer telefonált, majd irodámban keresett fel. — Tudod, — kezdte bizalmasan — hogy én nem mai párttag vagyok. Régi. nemesi családomat megtagadtam a felszabadulás idején. Nem kellett a rangkórság, ledobtam ar ipszilont a végemről, mielőtt még rothadt osztályomat bélistázták oolna, de — amint mondják — ezzel nem elégszik meg a Bizottság, — tudod, ismeteli _ ott „munkásfélék" vannak , akik firtatják a dolgokat. Nézetem szerint nem ártana egykét bizonyítvány beszerzése arról, hogy én mindig demokrata Dollarn. Helyeseltem Sipeknek. Pénteken bemutatta írásait és megkért írjam alá én i*: „Nem volt oft a siófoki vérengzésnél, nem volt tagja a Turáni Sámánok Nagytanácsának, távoltartotta magát az ABC-tői, nem volt ’•professzor nem irt verset és végül Szálasioal sem perben, sem haragban wem volt. A rengeteg igazolvány, amit 48 óra alaft produkált valóban bá- mulatramcltó. Harminc igazolvány arról, hogy mi nem volt. — Az írásokból láthatod, hogy semmiben nem vettem részt. Tudod, én nem politizáltam soha. Elég bajom volt mindig a hivatalommal. Sokszor hónapokig nem értem rá kinézni kis apai földemre. Nemsok az egész; 163 holdr Ma sem érek rá, tisztára lefoglal a hivatal és a Párt. Ha valaki áldozatot hozott, az én vagyok. Te biztosan tudod, hogy lei a felülvizsgáló bizottság elnöke. Szólhatnál néhány szót az érdekemben. Megnyugtattam: — Kár izgulni a bizottságtól egyetlen becsületes embernek sem Kell tartania. — Megint kihúzta magát. Felvettem a harmadik gombot is. Hétfőn már egy gomb sem volt a kabátján, valószínűleg ez okozta le- törtségét. Lemondóan legyintett: — Mindenféle furcsát kérdeztek tőlem és azzal a kis birtokkal voltak elakadva a legjobban. T* mondd, csak ne ni zárnak ** emiatt? — R !a kínai szabadságharcvezére
