Dunántúli Napló, 1948. július (5. évfolyam, 147-173. szám)
1948-07-25 / 168. szám
DUNÁNTÚL! NAPLÓ hetiiskola a művészetről IMiŰíFA\J©!K< A műalkotások többféle szempontból csoportosíthatók. A legáltalánosabb az „irodalom — képzőművészet — zene” hármas felosztás. — Hogy ennek mi az alapja, az mindenki eló'tt világos. A másik gyakorta használt csoportosítás műfaji ismérvek szerint történik, tehát, hogy a mű az alkotások melyik iájához tartozik. A műfaj fogalmának meghatározása nehéz. Egészen leegyszerűsítve a kérdést: miről van szó? Vegyünk egy példát! Valakit halálra ítéltek. Egy író az elitéit utolsó éjszakáját ábrázolni akarja. Aliképpen teheti? Kifejezheti az utolsó éjszaka hangulatát, érzelmi ■ elemeit, munkája eredménye Ura lesz. Előtérbe helyezheti a külső vagy belső események egymásutánját, az éjszaka történetét: epika születik. De kidomboríthatja az ember és a külső körülmények szembenállását, harcát is, ilyenkor drámáról, drámaiasságról beszélünk. — Nos, máris közelebb jutottunk a célhoz. A lényeget ennyiből okvetlenül megsejthetjük. Azt, hogy a műfaj a művészi alakítás sajátos természetét, a képzelet sajátos irányítását jelenti. Ennél többet ehelyütt aligha is mondhatnánk. Persze egészen más kérdés a külső forma problémája. Általában versben jelenik meg a líra, folyó-beszéd- ben az epika s párbeszédben a dráma. De ez semmiképpen sem szükségszerű. Hiszen például az epikai művek őse, az eposz is vers. Lehet a dráma is verses vagy a lira párbeszédes, stb. A műfaj megállapításánál soha nem szabad pusztán, sőt elsősorban sem külső jegyekből kiindulni, mert ez nagy tévedéshez vezet. Puskin „Anyegin Eugén”-ja például versben íródott, de azért korántsem lira, hanem epika a javából, mégpedig regény. A műfaj említett meghatározása nemcsak az irodalomra, hanem a képzőművészetre és a zenére is vonatkoztatható. Ezen területeken is nz alakítás sajátos természete és a képzelet sajátos irányulása a döntő mozzanat. Csakhogy itt nem líráról epikáról, vagy drámáról, hanem festményről, szoborról, domborműről vagy operáról, szimfóniáról szonátáról, stb beszélünk. A műfajok kialakulása történelmi fejlődés eredménye, mint ahogy az irodalom és művészet általában a történelmi élet egyik megnyilvánulása. Először voltak az alkotások, aztán csoportosították őket hasonló jegyeik alapján s állapították meg törvényeiket. A nagy alkotó azonban sohasem szorítható műfaji törvények korlátái közé. Többnyire ebben a vonatkozásban is újat hoz, műfajokat teremt vagy legalábbis egy-egy műfaj addigi fogalmának módosítására kényszerít. — Petőfit, Adyt vagy Majakovszkijt sokan és sokáig nem ismerték el költőnek, s amit alkottak: költészetnek. Bartók Béla körül csata dúl még ma is. Miért? Azért, mert a megszokott mértékeket nem lehetett és nem lehet rájuk húzni egykönnyen. De az igazi alkotó mindig győzedelmeskedik s hamarosan már az 5 műveiből alakul újjá egy-egy műfaj fogalma. (Cs) Megalakult az MNDSz bányász* kerületi vezetősége Pécsújhegyen megalakult a kerületi vezetőség. Az alakuló gyűlésen Básti Margit, az MNDSz országos bányásztitkára mutatott rá az MNDSz csoportok nagy szerepé) a bányatelepek szociális fejlődés- ben. Külön kiemelte Komlót, ah< az MNDSz tagjai szülőotthont lé tesítettek és a hadifogságból haza térő hadifoglyokat anyagi támogatásban részesítik. Majd az iskolák államosításának történelmi je lentöségéről beszélt és rámutatott arra, hogy a volt felekezeti iskolák helyreállítási munkálataiban az MNDSz tagjainak is részt kell venniük. A nagy érdeklődéssel hallgatott beszámoló után megválasztották a vezetőséget. Kerületi titkár lett Alföldi Győzőné, bizottsági tagok Monoszlai Istvánná, Gyimesi Kálmánná, Gering Józsefné és Ha- das Jánosné. IQYS MASSON; JÖN MÁR A CSILLAG yárosaink barbárok léptei alatt üreggé váltak s én e sír tövén testvéri csontot számolok. Börtönfalat, hol rőten dől a vértanúi vér a gaz csizmák alá, bitófí-tágakat, halálra hajszolt, kéveként elém- rogyó szép hősöket, agyonlőtt túszokat. Ez most hazám... De a Volga jegén gomolygó^ ködben közeleg a Csillag, pirosló csillag-anyja lemészárolt gyermekeinknek s földúlt falvainknak; s a tenger vérért, franciák, amit csak a gyilkos Állam zúdított tirátok, e szovjet-csillag hoz most igazságot. ■ Fordította: K i s s Iván. Masson, a francia ellenállási mozgalom költője a fenti verset I9í3-ban írta. Álnéven (Paul Vaille) jelent meg egy titokban kiadott kis kötetben, sok más költő versével együtt, akiket elnémított a náciuralom és az áruló francia kormány. Most, Bastille elfoglalásának 159-ik évfordulóján, a francia nép új szabadságharcot hirdetett a zsarnokság, a nyugati imperializmus ellen. Ebben a hősi küzdelemben a mozgalom harcos költői ujjongva üdvözlik a Keletről jövő Csillag igazságot hozó erejét. Bőit« is a Kő Kálmán mesejátékát olvastuk el. A „Bölcs és a fejedelem” című dráma, amelyet az író itit Pécset: jelentett meg, magánvisel; a szerző nyugtalan, dinamikus egyéniségét, A történei egy képzeletbeli országban játszódik le. A fejedelem lánya Judith egyíz- ben eltéved vadászat közben, a bölcs és a tanítványa, Titusz, lelnek rá. A fejedelemtől a bölcs csupán azt ikéri, hogy adja neki országa szegényeit. Kérését örömmel teljesítik. Az ország azonban hamarosan elnéptelenedik, „nincs, aki munkálkodjék s a parlagi ugart megdolgozza.“ Uj ország té- remtődik, a dolgozók birodalma, amely végül is győzedelmeskedik a fejedelem, a Pénzeszsák és társas fölük:-. Ez a mesejáték tartalmának lényege. Kő Kálmán a téma nagy lehetőségeit csak részben aknázta ki. Néhol elnagyolja az eseményt két, egyes helyen viszont túlságo* san aprólékos. Az olvasót zavar# a históriai képtelenség, hogy középkori színhelyen lejátszódó töt* ténetben atomrombolásról, repülő' gépekről és üvegfalú házakról olvas. Kő Kálmán a dolgozók iráni! minden szeretetét beleön .ö# * munkájába. Ez azonban koránt' sem elégséges. Gondosabb kidől-' gozással remekművet írhatott volna. 14 karátos karikagyűrű, íűggő.-lánc stb , svájci órák Bálintnál Színházzal szemben Aranyat és ezüstöt veszel* ÁLARCOSBÁL írta: Mészöly Miklós Tulajdonképpen Klári ötlete volt. Guszta volt elképzelni a zuhany alatt reggel, hogy egyszer a banda minden tagfa fura maskarába öltözik és úgy jön el hozzájuk egy kis ricsajra. Ez annyival is jobb, meri maskarában sokkal könnyedebb az ember, szabadabb. S ilyenkor kitudódhatnak olyan dolgok is. melyek egyébként örökre ti.kok maradnának. És Zoltán! Zolján meg egyenesen remekelhetne. A banda, mely mintegy tíz tag. bál állott — lányok, házasok, térjek és ifjak vegyesen — természetesen harsány üdvkiáltással fogadta az ötletet, fdőponttul a legközelebbi szombat estét tűzték ki. Másnap az eszpresszó kerek asztala fölött Klári kacér mosollyal nyújtott át Zoltánnak egy névjegy- borítékot. Rossz kézügyességgel, de gondosan kicarkalmazott meghívó lapult benne, bal sarkában két csó- kolódzá maszkával. Igazán, találjon ki valami murisat — csicseregte az asszony s szeme hiú éhséggel kutatta • a férfi arcát. Zoltán nem vo)t szépség. cs*k különös. A banda különce volt. Remek hangos mozdulatutánzó, inkább cinikus, mint szellemes, örök munkanélküli s mégis mindenütt jelenlévő. Szi- nész-zseni! Életművész! így mondták lelkesedve s ragyogott minden szem, ha dumálni kezdett. Azt nem tudták, hogy öt évnek előtte sikkasztott. Zoltán viszont útálta az önéletrajzot. Szabadidejében tündérl reklámverseket gyártott, — sztár volt. Bájos kis meghívó — mondta most kényelmesen. — Más is kapott ilyet? — Ilyet nem — intett fejével az asszony. Igazán csak magától várok valamit... — s lesütötte a szemét, hogy szempillái árnyékot vethessenek, A búcsúzó kézszorításnál Zoltán jelentőségteljesen hunyorított: Biztosíthatom, hogy nem fog csalódni bennem! A Nmegbeszélt estén pokoli hóvihar tombolt. A külváros felől ja. jongva üvöltött végig a szél a hipermodern házak között. De csak a havat tudta lesöpörni róluk, a vasbeton építmény kinevette a szél elkeseredett erőlködését. A banda megtépázottan gyülekezett. Kor- esay Arnold, a Tisztított Toll Kiviteli Rt. osztályvezetője s egyben Klára férje, különb szultáni díszben fogadta a meghívottakat, mint bármelyik valóságos elődje. Hal- szemeinek csillogásán látszott, hogy ő már tisztában van a felszolgálandó italok izeivel. Többnyire a felesége kínálta délután. A díszes alkalomra három szobát nyitottak egybe. Mindegyik, ben hangulatos kandalló árasztotta a meleget. Az egyikben csupa tompa fény világítóit, különböző színű körték, — egyszóval tz volt tánc- ra f'ökészitve és felforgatva. Már elsőre ide gomolyogtak be mind és itt itták meg az első konyakot. Finom selymek és szövetek tarkaságával virítottak, mint a gazdag bohócok. Buja tangó melódiája vo. naglott szét közöttük, Klára túltett valamennyiükön: szűk fekete selyemben pompázó tzőke artistanő volt, az Éj Csillaga, a Levegő Királynője. Csak éppen Zoltán nem volt sehol. Kezdetben ez nem tűnt tel különösképpen. A hóvihar miatt késik — gondolták magukban később s a hangulat várakozásteljesen emelkedett. Tizenegy felé azonban már kezdtek összenézni. A midinett az úszómesterrel és igy tovább .ahogy már megszokták. — Figyeljétek meg, ma még lepipál bennünket Zoltán — harsogta végül az udvaronc. — Ismerhetitek, őneki ilyen a stílusa. Én nem féllem. — Dehát mit eszelhetett ki? — kérdezték többen is. — Elszalasztja a legjobb hangulatot. — S táncoltak tovább. Néha összesúgtak s egyikük-másikuk pőre sajnálkozással nézett Klára felé. Az asszony ivott már, hangoskodott. Igyatok gyerekek! — kiáltotta s leült a zongorához. Vad karióka pezsdült fel az ujjal alatt. Hirtelen abbahagyta: Nem hallottátok a csengetést? — A banda fel- villany ozódott: — Csengetést? Nem, nem hallottunk. — Aztán a betörő megjegyezte: — De miért ügyelünk rá? A meglepetést úgysem illik meglepni. _ Az asszony há lásan kacagott fel, majd énekelve tovább játszott: dada- da- didi- dadada di... Nem csengetés volt az. hanem halk kopogtatás. A szobalány fehér kötényben lépett oda a kémlelőlyukhoz és kinézett; Ki az? Mikor nem kapott választ, lélve keskeny rést nyitott. Egy toprongyos, behavazott, ősz szakállú koldus állott az ajtó előtt s megcsukló hanf on könyörögni kezdett: — Egy is meleg ételt, asszonyom .. • — A szobalány arcán először undor és elutasítás villant ál majd hirtelen kerekre tágult a szeme. Tessék befáradni... — suttogta s már nevetés pukkadozott benne. A koldus tétován belépett. A lány egy pillanatig nem tudta, hogy mitévő legyen, majd egy határozott mozdulattal kitárta a szalon ajtaját ét átvezette rajta a megilletődöH őre. get. Bent a szobákban halálos csend támadt egyszeribe. A banda der- medten bámulta a jövevényt. Az üríteni emelt poharakból kiloccsant a bor. A toprongyos vendég meg se mozdult a szemek kereszttűzében, csak pislogott s remegett vacogva. A hóié közben csendesen csöpögött róla. Sugárzó, kék szemei szelíden pihentek meg az arcokon. Nem sokkal később a banda hisztérikus röhögésben tört ki körülötte. Klára átforrósodva sietett előre és megbillenve egy kicsit a bortól, mélyen meghajolt: — Ökoldusságának minden óhaja parancs a számunkra! — zengte buja pátosszal és leeresztette a pilláit. A koldus összerezzent, mint egy gyermek és dadogva motyogta: Én,.. én csak egy kis meleg ételért könyörögtem, csak egy kis me. leg falatért... Hát ez csoda! Szinte görcsökben fetrengtek már. A pattanásos tengerész dülöngélve makogta: — Ó, talán a sarki hóvihar ásott el, leg- nemeseb barátom, Damunzen? ... — A koldus kissé felemelte a fejét s most látszott csak igazán, hogy arca majdnem fényesség. Jéghidegek a kapualjak, uram — mondta halkan — jéghidegek és nincs sehol tűz, ami melegítene ... Csak szél mindenütt és hó, jeges hó mindenütt,., — Hát nem porcukor? — selypítette a midinett s már csörgött a könnye Az öregekkor riadtan összehúzta magán a rongyait s kifelé hátrált. Könyörüljenek meg rajiam... — motyogta közben, de hangja elveszett a nagy zajban. A banda tagjai szinte egy gondolattal körülállták az őszhajú öreget s egymás dere- kát átfogva vadul táncolni, énekel4 ni kezdtek: da-éi-di-di-da-di... Aztán hirtelen kivágódott a szalon ajtaja. Elegáns utcai öltözetben Zoltán állott ott, maszk nélkül, ki- borotválton. Mögötte a szobalány halálsápadt arca világított. Bambán elcsöndesedtek. Megfagytak a mozdulatok .megfagyott a hang, a nevetés. Mi ez? — szolalt meg Zoltán cinikus mosollyal. — Megelőztek? Ugylátszik, hiába hoztam a Lipótmezőről két bentlakóf... — De Zoltán... — síkol‘ tot fel Klára és arca eltorzult. — Hát nem maga? ... Hát maga most jött csak?.,' A bandán átfutott az iszonyat. Mint vérszomjas állatok, egyszerre ordítani, hadonázni kezdtek és fenyegetően odasűrültek a néma koldus köré. Ki maga? — kiáltották vad gyűlölettel és orrukat fintorították. — Büdös tolakodó! Szeny- nyes lakástolvaj! Mit gondol ma’ ga, kapualji rongykukac?! Mi?? —- vt. spanyol táncosnő a koldus felé áopóf/. 4 pocakos skót meg oldal- oalokte ordítva: — De pusztuljon am most! Pusztuljon azonnal!! 1. recuver nupun. m *‘nek mozogni kezdett a ke pogni emelkedni kezdett c j. Púderen átütött a veríték, lerakón kipattant a gomb. freccsent ki belőlük a feli mint a törtetem. Kis idő múlva azonban mc eM,™l°mnyi szúrtos ruha dofkodtek ingerülten, mert a ,Cr’ ukit imént még a rongy úriak, már nem volt ott , megfagyott érettük valahol /ongó hóviharban.
