Dunántúli Napló, 1948. június (5. évfolyam, 122-146. szám)

1948-06-20 / 139. szám

4 DUNÁNTÚLT NÁH.Ő UW8 TÜNTOS 23 Pécsi fesio, költő és zeneszerző a HDP művészeti prögrömjáróí| pffTMVI ifl- iW — II .11. mUmmammSMUmMmmOMÍKWmrmitMmmWB'ZlIBIBammXMmKmmmS Művészi alkotást fel kellsza- {vadítani « íőkéiőí való függés diói és a nép szolgálatába kell állítani. Csak így lehet bizto_ »ítani az alkotás szabadságát, A ‘Párt elutasítja a művészet a művészeiért reakciós-polgári elvét, magaiszínvonalű, a való­ságot, tehát a nép életér és harcait ábrázol», az igazságot kere ő, a demokratikus népi eszmék győzőimét hirdető, op­timista művészetei kíván. — Csak ilyen művészet teljesíthe­ti nagy feladatát, a nép, első­sorban az ifjúság nevelését így hangzik az MDF programm- nyilatkozatának a művészitekre vo­natkozó része. Ezekről a felada­tokról beszélgettünk a legkiválóbb pécsi művészekkel. Elsőnek Martyn Ferencet. kerestük fel. Az earópaszerte is­mert festőművész éppen egy fest­ményen dolgozik. Ű így tátja a fel­adatokat: — Rendk’vül fontosnak tartom, — kezdi nyilatkozatát Martyn Fe­renc — elsősorban a magyar népi kultúra értékeinek beolvasztását a képzőművészetbe. Való igaz °z, hogy a művésznek könnyen meg­közelíthető, az emberekben való bi­zalmát kifejező alkotásokat kell te­remtenie. Persze nem elegendő csupán a témaválasztás. Senkit nem tesz nagy művészé, ha például egy munkást ábrázol. Nagy művé­szi élményeket kell, hogy közvetít­sünk, amelynek kiinduló pontja a közösségért való szeretet Kell, hogy legyen. A művész nevelője és vi­lágítója a társadalomnak, m!ndent megtesz, hogy megértsék. Vallom azt, hogy a művészet mindenkié és ezt nem sajátíthatják ki kiváltsá­gos osztályok. Ez a Magyar Dol­gozók Pártja művészeti programm- jának felmérhetetlen jelentőségű célkitűzése. A város kulturális osztályán ta­láljuk meg Csorba Győzőt- I | J , . [ u "T"n-nnjuii. . a baumgartendíjas pécsi költőt. — Természetes dolog, — mondja, hopp a művészet csak n nép szol­gálatában állhat. Mindenféle olyan törekvés, amelyik a művészet meg­közelítőkének lehetőségét akármi-- lyen eszközzel egy-egy kiváltságos csoport részére akarja biztosítani, a művészét szabadsága és léte el­leni merénylet. Ebből következik, hogy az irodalomnak a tőkétől oa- ló függését, mely nemcsak korláto­zásnak egy általános fajtája, ha­nem egyúttal a legcrkölcsfelenebb is, okvetlenül meg kell szüntetni. A művészet a művészetért elve véleményem szerint csak hanyatló társadalmak alkotóinak jelszava lehet. A menekülés egyfajta kife­jeződése a kellemetlen, esetleg nem is akart valóság előlL A művészet és benne az irodalom is anyagát csak a valóságból merítheti. Egész­ségesnek nem is nevezhető az a művészet, amely ezt a természetes forrást nem veszi ész^e. Az az író, akt a haladó társadalom szemléle­téből kapja ihletét és van érzéke a valóság felismeréséhez, kelt, hogy optimista legyen. A MDF pra- grammjával együtt vallom hogy a művészek magatartásának legtöbb irányítója a nép igénye Akoz, hogy íróink és művészeink a népi demokrácia eredményeinek szelle­mében alkossanak, elsősorban fon­tos egy olyan közönség-igény ki­alakítása, mely az alkotókat jóté­kony befolyásolásával a korszerű magatartásra serkenti. Takács Jenőt a kiváló zeneszerzőt szólaltatjuk meg: — Elsősorban fontosnak tarta­nám a zeneművek kiadásának álla­mosítását, amely kizdí-ólag komoly művészeti alkotások elterjedését biztosítaná. Elég erős lenne ahoz, hogy az alkotó művészek megélhe­tését zavartalanná tegye és ezzel végetvessen annak a helyzetnek, hogy elismert zeneszerzőink taní­tásból, dirigálásból kénytelenek megélni. Minden művésznek első­rangú célja, hogy műveit a széles néprétegek megértsék. Ezt pedig úgy érheti el, ha művészeti alko­tásainak tartalmát a nép életéből, zenéjéből meríti, természetesen ci­ncik ül, hogy egyéni mondanivaló­ját feláldozná. Az ilyen művészet sokkal nagyobb nevelő és nemesí­tő katással bír, mint eddig gon­doltuk. Az igazi nagy művészet mindig konstruktív. Amíg a mű­vész elér ide, sok próbálkozásra, kísérletre szüksége van művészi lá­tókörének kiszélesítése céljából A programmnyilaikozat érdekes és megfontolásra' méltó gondolatokat vet. fel és bizonnyal egy áj irányi ad a zeneművészetnek, amelynek lényege a zenének a tömegekkel való szoros kapcsol-j*ááan fog meg­mutatkozni. iá? Etírs rsaáüsl A napokban jelent meg Buka restben a Casa Scoalctor kiadásá­ban Ady Endre válogatott verset románul. A gyűjtemény elé a for­dító: hivatott kiváló stilusmüvész, Eugen Jabeísanu Irt alapos tanul mányi Ady Endre jelentőségéről a magyar irodalomtörténetben és ha­tásáról a középeurópai népek köl­tészetére. Az Ízléses kiadást Flc- rica Cordescu, az új román festő- generáció érdemes tagja illuszt­rálta. T HAGYÁS NYÁR Pipacsot éget a kövér határra A lángoló magyar nyár tűzvarázsa. A Tisza szint« forr, mint néma katlan, Mint izzó part ölelget lankadatlan, Selyem felhői sáppadt íürkísz égnek, Bolyongó vágyak mély ttizéban égnek, S a végtelen mezőkön szőke fényben Kazlak heviilnek tikkatsg kővéren. Fülledt a csönd, mintha üres a kaptár, Keleti lustán szunnyad a magyar nyár. s, Mi lesz ha egyszer szikrát vet a szalma £s föüángol e tál, e néma, lomha? Ha megutálva száz here pimaszt már, Vihart aratva zendül a magyar nyár? JUHASZ GYULA. Jútius 75-i§- $m§kű-&&zú&U£déuk v a Dm-átduti Ua^té mmtiapátyázcdál Pécsett és Baranyában egyaránt’ nagy érdeklődést váltott ki a Du­nántúli Napló tehetségkutaló no vellapályázata. A június 15-1 határ­ideig tömegével yérkeztek pálya munkák fizikai dolgozóktól, új és régi gazdáktól, városi és falusi értelmiségiektől. A \ legkülönbö­zőbb témák váltakoznak a bekül dött novellákban, amelyek írói közül többen figyelemreméltó írói tehetségről tettek tanúságot. A fiatalság részéről olyanirányú kérelem érkezett a szerkesztőség­hez, hogy a korai tanévzárás és vizsgák miatt hosszabbítsuk meg a pályázati határidőt és ezzel az egyetemi és középiskolás ifjúság részére is legyük tehetővé, hogy még bekűtdhessék íródó pálya­munkáikat. A kérést készséggel lelkesítettük és a pályázat határ­idejét július 15-ig meghosszabbí­tottuk. A jeligés pályamunkák „No­vella pályázat“ megjelöléssel a szerkesztőség címére küldendők. A Bőrgyári Dalárda versenymunkára hív ki egy budapesti énekkart A már sok sikert aratóit és sok műélvezetet szerző Pécsi Bőrgyári Dalárdát próba közben lepjük meg. A női és férfi szólamok külön próbálnak. A szünetben el­beszélgetünk a dalárda agilis ve­zetőivel: Maros “tudóit karnagy- gyal, Zsifkovics Ferenc flgyv. el­nökkel, Ludvig Rudolf cipőkkel és Lang Antal igazgatóval, — Milyen emlékezetes szereplé eik voltak az elmúlt évben? — Legnagyobb -élményünk volt a 48-as centenáriumi kultúrver- seny szolnoki döntője, hol az or­szág legjobb énekkaraival együtt szerepeltünk, „díszoklevelet“ nyer­őink. — Hány tagú a Dalárda? — Jelenleg kb. 50 tagú, de a nyári szünetet tagtoborzásra sze­retnénk fejhasználni, reméljük, hogy S0 tagú együttest tudunk ki­építeni. — Ez bizonyára el fog kelni jövő terveikhez? — Igen nagy terveink vannak. Méltóak akarunk lenni ahhoz a kitüntetéshez, hogy Kodály mes- !er „A magyar nemzet“ c. új müvét nekünk ajánlotta. Szeptemberben versenymunkára hívunk ki egy budapesti énekkart. Ezenkívül foly­tatjuk a szépért megindult szp! mi­ié'ást- Műsorunkat is tovább épít­jük, az eddigi alapelvek szerint: régi mesterek madrigáljai és mo- tellái, továbbá az új magyar kórus- irodalom legszebb darabjai és a szomszéd népek zenéje. — Szívesen dolgoznuk az elv. társak? — A legnagyobb örömmel foglal­koznak a legszebb művészet ápo­lásával. Pedig napi 8 órai munka után még hetenkint kétszeri próba nem megvetendő elfoglaltság. Ezen­kívül még arra is jut idő, hogy a legszebb hangversenyeket is meg­látogathassuk. — Milyen anyagi alapból fede­zik a kiadásaikat?--* Az üzemi bizottság gondos­kodik mindenről. Utazásainkat i* ők tették lehetővé. Mindent meg­lesznek, hogy anyagilag és erköl­csileg a legmesszebbmcnőleg tá­mogassák a kultúrraegmozduláso* kát. — Milyen egyéb kullúrmegnyib vánulások vannak a gyárban? — Nemrégen alakult meg zene­karunk, mely Pallos István vezeté­sével többszőr is szerepelt mulat­ságainkon. A hangszereket szintén az üzem vette. A zenekar színién résztvesz a munkaversenyben, Tervbe vettük kultúrdélutánok tar­tásával az üzemek végiglátogat:': At. Műkedvelő gárdánk is megalakult, úgyhogy a legélénkebb kultúréletra számíthatunk továbbra is. hm J* csillagot fedeztek le! A KANOBIU HEGY CSÚCSÁN FEKVŐ Abasztumani asztrofizikai obszervatóriumból érkezett jelentés szerint új csillagot fedeztek fék amely a nyolcadik nagysági kate­góriába tartozik. Az új csilla­gokra jellemző bonyolult spektru­ma van. Kitűnő időjárásnál ff tiszta égboltozatnál minden éj­szaka szüntelenül folyik az új csillag fényképészeti megfigyelés« és szpektroszkópikus lanuimáuyo- ■ zása. SÁNDOR KÁLMÁN: 6í8{SdéU a Delel harangozlak. Távolról autó tülkölt. A vásár­tér felől állatok bőgtek, kupetek íorokbangú, kérkedő beszéde s parasaiok öblös alkudozásának zsibaja szűrődött idáig. A torony oromzatán galambok tollászkod­tak. Az iménti zápor gyors isiié, gei a távoli mezőkön jártak már s a kövezeten visszamaradt resz­kető vízcseppekep csillogva por. lőtt szét a nap fénye. •1989 augusztus 31 -én, e sugaras nyárvégi napon a' kocsiút közepén teheneket hajlott egy ösz.becsav3- rodott bajuszig parasztember. A szá-radó iárdián heváriásaikat e-L intézett hölgyek é* a sörözőből lassan hazafelé tartó urak sétáltak meg egy utolsót/ ebed elől*. A te­henek időn kint megálltak, fel. emelték fejüket, a levegői szagol­lak és bőgtek A járáshíroné és az állomásfopök feleség-e még a ilvdjárukereskedés kirakatát néz- Ift A mezőváros főutcájának koc. < a kővel burkolt kocsiútján, a tó­csák között cuppogva indult to ríbb a tehenek menete. A bank előtt vitéz Maksaíalvy Károly brdvédfőMrinagy. beszélget a gvez -tővel. Az egyik -tehén rneg- ryajfa a cukrászda előtti lámpa­MKkMt oszlopot. A plébános éppen jött a templomból. A keresztuicában harsányan ÍQL költ a pesti autóbusz s széles ivban kanyarodott be a főutcára. Négy utason kívül csupán a ke­resztény reggeli lapok vastag köte. goit hozta magával: a Független- réget, Üj Magyarságot, Magvar. ságot, a Nemzeti Újságot & a Pesti Hírlapot. E fővárosi újságok címoldalain nagy fekete betűk sö. tétedíek ezúttal is. A . Lengyelor- •szághoz intézett német ultimátum hírét hozfáfT. Az autóbusz nagyot farait a ned_ vés kövezeten. A tehenek megriad­tak. iS,ár freccseni. Egy ' fehér nyáriruhába öltözött hölgy felsíkof. 'ott, vitéz Maksafalvy káromkodott. A nagy dromedár szürke autóbusz csikorgó fékekkel hajszálnyira állt meg az egyik borjas tehén mel­lett, az utasok egymásnak esiek, a sarokról szaladt is már oda az újságárus, hogy átvegye a friss lapokat. A tarka tehén bohókásan a magasba ugrott s ijedtében fel­rohant a gyalogjáróra. Kis borja reszkető lábbal, bámészan állt, az újságárus kezéből az ultimátum hírével a sáros gyalogjáróra ’re_ p ültek szét a fékét ebei íís hírla­pok: — Nyavalyakórság! szóit Maks-afalvy főhadnagy mélíat'an- kodva és idejében felugrott, a tehén leszegezíe fejét s vérbebo. rult szemmel !a kirakat üvegab'a- káuak esett. Üveg csörömpölt, férfiak kiá'_ t óztak, asszonyok sáWozidk, az őszbajuszú hajcsár felnyögött, a főhadnagy íarzsebéfoez kaputt. A íehén ekkor már benn állt a Pesti Magyar Kereskedelmi' Bank eső- mörszaniszlói fiókjának kirakaté, ban. Reszketett, egés-z 1 estében. Nem bőgött, Fejét leszegezte, vé'zö nyakán üvegszilánkok. A oosíűs. kisasszony sirvaíakadí iiedtébm, a járásbíró felesége Ns/'éjIkusan vihogott. Szempillantás alatt njgy 'prneg verődött össze. A kisírni iú árva­ságában ugrándozni kezdeit, >. kergették a gyalogjáró'ót. A bank kirakatának fekete bársonyán szép sárgás aranypén­zek pihentek, idegen országok/*át­látszóan kék és víznyomá/osa.n fehér bankjegyei, rézmetszetű részvények, az ipar és kereske­delem ’ állegórikius képéivel, zöl. des sorsjegyek gazdag élet ígére­tével, valuták és távoli Wegen fürdőhelyek színes utazási pros, pektusai. Tél: alkonyon, nyári reggeleken s -tavaszi délben dül- ledtszomfl szatócsok, zö'ldkötényes inasok, kuesmás tanyaiak, pisze ufeagyerekek, rövidlátó Írnokok és reszkető feji: öreg nénikék szokjak itt bámészan álldogálni. S e mesevilág kellős közepén most egy idegen jelenségé egy véresnyakú tehén állt! 1 Az Ssíhajú para-sztembf.r a kíál. tozástól mintha eszét/ vesztette volna, nagyot ordított s botjává! az állat hátára ' húzott. A tehén meglódulva csaknem férdreesett. Es tüstént sorsjegyek kezdtek repkedni a levegőben, sáros patái *iyomán aranypénzeik gurultak ki az utcára, a bank szemüvegek kőn.y. velője sikoltozott felháborodásé, ban, két utcagyerek össze is vere­kedett egy levegőben repülő sárga Napoleon-aranyon, a tehén szarván fe'nyársalva egy részvény hbo gott, mint egy zászló, a Magyar Általános Ingatlan-bank egy rész. Lénye (elözőnapi tőzsdei árfolyama 73.40) szelvényekkel együtt. E megvadult anya nyakából csordogált a , vér, duzzadt tőgyéből cseppent a tej és mindez róz-a színű folyadékká keveredett ősszé egy bársonypárnán pihenő tízdol­láros bankjegy papirosán, Franklin Benjámin arcképe alatt. A' borjú bőgött. A tehén vlssza- bógöfl a bankkirakat kalodá'ából. A helybeli bőrgyár egyik mun kása ha-hotázni kezdett és gú­nyosan mptogatoít már. A rész. vények, aranyak, bankjegyek, -sors­jegyek, prospektusok társaságában: az árutermelő társadalom, a pénz- gazdálkodás és a hitelszervezőt e tündöklő jeikc.pei között ott gőzöl gött azon frissiben egy fekete bársonyon egy nagy, kerek tehén- ;ep<my. — Okos állat, — mondta ekkor a méltatlankodástől reszkető vá­rosi utcaseprőnek egy kubikos- -y söpörd haim-a-r, komám! — Kő; pötf és jól á komája szeme köz« nézett. A gőzölgő micsoda fplöt' ott állt a felírás,- évszázados kereskO' delmj hagyományoknak megfej*. t'äüF tömör aranyozott betűkkel’- „Tőzsde! Megbízások}” (A bőrgyári mupkást és az utca- seprőt lázífő kubikost később ki. haf'gatták, de elbocsátották * rendőrségiről.) Vitéz Maksafai'V arca vörös volt, sapkája ki?** félrecsúszott. .Az emberek előbb kiáltoztak, aztán egy pillanatra bárgyú csend ' lett. Egy pj-üanafij? tartott csak ez s e pillanat alatt- mintha ősi meztelenségében me-g* mutatkozott volna valami ször­nyűség a fennálló világ ellen, mondásaiból. A tehén hajósára (etette hoM't. az üvegcserepeket gondosan felr - hárította az útbó\ bemászott a ki­rakatba, megfogta szarváná’ állató! s nagy figgye-l-bajjal Virárír cigálta az utcára. Ha'ilraijed! bor:* a sorokról nedves szemmel, i0*rt- pijdkedve nézett anyja felé. « f -obbi fehén gyanakodva szag0'* £?.fin a véresnyakú visszatértél- Rendőr jött. Jegyzőkönyvet ve*, lek f«i. A tehén szarváról lesaen- a felnyárselt részvényt. A sfl' ko-n^ éppen ekkor kezdte -a fé’lábú újságárus a német ultimá­tum hírét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom