Új Dunántúl, 1946. október (3. évfolyam, 202-247. szám)

1946-10-06 / 226. szám

u} uONXílTIrŰlB í©«t* ofetátoe* ö Dr. Boros István dvtárs: A kongresszus nemcsuk de az nemzet szempontúból ionfos munkát végzett Négy nappal ezelőtt ért véget Pártunk III. kongresszusa, az a nagyszabási manifesztáció, ame’.y országos viszonylatban, de nem­zetközi vonatkozásban is rendkí­vül nagy visszhangot keltett. A 'kongresszuson résztvevők valóban egy olyan élménnyel gazdagod­hattak, egy olyan eseménynek, megmozdulásnak lehettek tanúi, amelynek hatása hosszú időkre megszabja egyéni cselekedeteiket is Miután csak kevesek részesültek abban a kitüntetésben, hogy sze­mélyesen is résztvehettek ezen a kongresszuson. közkivánságnak teszünk eleget, amikor néhány résztvevő személyes impressziói­ról számolunk be. Elsőnek dr. B o- r os István főispán elvtársat ke­restük fel. Beszélgetés közben a következőkben tájékoztat élmé­nyeiről és tapasztalatairól: A kongresszus — mondja beve­zetőben Boros főispán elvtá«-s elgondolkozva, mintegy visszaem- lékezőn-, — olyan impozáns mani fesztációja volt a Pártnak, hogy méltán, számíthatjuk komoly tör­ténelmi eseménynek. Már maga a kongresszus bevezetője, a nagv-' gyűlés — kifejezésre juttatta, hogy a budapesti dolgozók elszán­tan állanak a Kommunista Párt mögött, s hogy mindenben magú kévá teszik a Párt célkitűzéseit Az a leírhatatlan lelkesedés pedig, amellyel Rákosi elvtárs beszé­dét fogadták, eskütétel volt amel­lett, hogy a célkitűzésekét valóra is fogják váltani. Szinte beláthatalan tömeg vo­nult fel, — mintegy negyedmil­lió ember — és fegyelmezetten, a helyzet komolyságához illő mél­tósággal viselkedett. A kongresszus, melyen szóba került állami és társadalmi éle­tünk minden, problémája s ami­lyet egyébként nagyon komo’v lelkigyakorlatnak tartok a Kom- munkista Párt kiküldöttei részére. — volt benne valóban valami a lelkigyakorlatok hangulatából — mégjnkább megmutatta a vezetés és a tömeg egységét, ezek harcos elszántságát a Párt célkitűzéseiért, valamint a népi demokráciába, mint az ország felemelkedésének és további fejlődésének egyetlen lehetőségébe vetett megingatha­tatlan hitet. Az az érzésem — folytatja im­presszióinak felsorolását Boros elvtárs, — hogy a kongresszus valóban fordulópontot jelentett az ország belpolitikai viszonyai­ban. A reakcióval való végleges leszámolást, mint g koalíciós együttműködés sine qua non-jär áilitota fel legfontosabb követel­ményként. Hívei vagyunk a koa­líciónak, de a koalíció minden­féle faita és rendű ellenségének eltávolítása után. Nem visszafelé nem középútra, hanem minden tö­rés és elkanyarodás nélkül, hatá­rozottan balra kell fordulnia a koalíciós kormányzásnak, mert nemcsak a dolgozók érdekei, ha­nem a világpolitikai konfiguráció szempontjainak figyelembevételé­vel sem követhet más iránv*. Mint az egyik felszólaló mon­dotta: ,,Nem adunk szabadságot a szabadság ellenségeinek!“ De a magyar dolgozóknak biztosítani kívánjuk és akarjuk a szabadsá­got és ez csak balrakanyarodás, 3 népi demokrácia megvalósítása útján lehetséges. Félreérthetetlenül kifejezésre .futott minden felszólalásban és ezt a határozati javaslat is dek larálja, hogy semmiféle más ér­telmezésű demokrácia, — a_ törté­nelmileg meghaladott és idejét­múlt polgári demokrácia sem —, lehet a mi életformánk, hanem ki- zárólag csak a népi demokrácia. Ez a célkitűzés természetesei magában foglalja, hogy a stabi­lizációval elért eddigi sikerek alapján ma, az országot a népnek és nem a tőkéseknek kívánjuk felépíteni. A parasztság: kis- és középparasztság bevonásával. Mert nyilvánvaló, hogy a dol­gozó parasztság, így a középpa­rasztság érdekei is azt követelik, hogy kizsákmányolásukat a nagy­tőke részéről megszüntessük. Vi­rágzó mezőgazdaság, jómódú pa­rasztság! — volt a kongresszus egyik legfontosabb és többször is­métlődő mottója. De a Párt belső életében is vál­tozásoknak kell végbemenni, — volt egy másik fontos követel­ménye a beszámolóknak és felszó­lalásoknak. El kell távolítani úgy a vezetők, mint a párttagok so­rából mindazokat, akik mint ba- sáskodók. duhajkodók, hangosko- dók és kiskirályok a Pártot kompromittálják, s általában kom. munistához nem illő magatartást tanúsítanak. Azoknak, akik nem tudnak politikai belátás mellett Megfelelő morális nívóra emel­kedni, sem mint vezetőknek, sem mint tagoknak nincs helye a Párt­ban. Megmutatta a kongresszus az értelmiség felé is, hogy boldogu­lásukat, megbecsülésüket és sza­bad érvényesülésüket elsősorban csak a Kommunista Párt bizto­síthatja és hogy a reakció támo­gatása részükről nem más, mint a demokrácia elszabotálása és saját maguk hátbatámadása. De meg­mutatta ez a kongresszus — és ezt külön hangsúlyozni kívánom. — hogy a Magyar Kommunista Tárt a népi demokráciáért folyta­tott harcában nem áll egyedül. Tomboló tüntetés tört ki mind­annyiszor, valahányszor a mim- kíisegységrő! volt sízó. És a test­vérpárt kiküldötteinek: Szaka- sits és Kéthly Anna elvtár­saknak felszólalásai le is szögez­lek. hogv egy úton kívánnak ha­ladni velünk. Bizonyságot tettek együttérzé­sükről és ni <“1 lénk-állásukról a külföldi kiküldöttek is. A jugo­szláv, a román, ta svéd, a fran­cia stb. Kommunista Párt veze­tőinek, illetve vezetőségi tagjai­nak felszólalásai dokumentálták úgyszólván egész Európa dolgo eótnák a mi akaratunkkal egysé­ges akaratát. Egyenesen megható volt hallani részükről a biztatást, a bátorítást, a reroénytkeltő ígé­retet, hogy — mint C a c h i n, a francia kiküldött mondotta: a győzelem nem lehet másé csak a dolgozóké! Pécsi vonatkozásban is sokat jelentett a kongresszus. A pécsi és baranyai dolgozók iránti meg­becsülést, munkájuk értékelését a/zal juttatta kifejezésre, hogy Krancz Pál elvtársunkat a Köz­ponti Vezetőségbe állandó tagnak, í i k u Pál elvtársunkat pedig Rá­kosi, Rajk, Révai és Szobek elv­társaink mellé a jelölő bizottság ba választotta meg. Büszkék lehe­tünk egyébként arra is, hogy a kongresszusi küldöttek és felszó­lalók között nagy számban szere­peltek olyanok, akik a pécsi párt- iskolának voltak növendékei. Általában: a kongresszus nem­csak jó, de az egész nemzet szem­pontjából életbevágóan fontos munkát végzett. * Eddig a nyilatkozat, amely el­fogultságmentes, a tények és ered­mények reális értékelése alapján mutatja be egy tudós és politikus impresszióit, azokat a hatásaiban és következményeiben döntő fon­tosságú célkitűzéseket, amelvek megszabják nemcsak Pártunk, ha. nem az igazabb, a valóban ma­gyar és népi demokrácia irány­vonalát is. Minden erőnkkel azon leszünk', hogy ezek a célkitűzések is a dol­gozó magyar társadalom, boldogu. lására és szebb jövője érdekében eredményekké válhassanak. Béky Júlia dr.­__________/__ A pécsi járásbíróság szériát a vő nem köteles az apóssal egyfiltlakni Adva.van egy tipikus lakásper amelyben a felperes egy volt nyu- gatos miniszteri titkár, aki Nyu­gatról ezév májusában tért vissza. Dr. Szily Ferenc, volt iparügyi minisztériumi titkár, akit a buda­pesti igazoló bizottság antidemokratikus múltja és nyugatos volta miatt minden igény nélkül állásvesztésre ítélt. Hazatért Pécsre, ahol saját háza van, amelyet már régen nem ő la­kott, mert hiszen ő mint minisz­teri tisztviselő. Budapesthez volt kötve. Mos azonban be szeretni- költözködni házába, ami csak úgy volna lehetséges, ha onnan a két lakó közül egyiket kidobják. Az i’yesmi azonban nem megy símán, ehhez bírói ítélet szükséges. Tudni kell, hogy a felperes ép penséggel nem lakik az ég alatt. Az apósa dr. Vétek János B listára tett iparkamarai főtitkár, akinek az Iparkamarában négy­szobás lakása van, (mert még mindig ott lakik.) Vájjon miért? Az apósnál lakik a vő ideiglene sen. ahol elég jól elférhetnek, hi szén elég nagy a lakás. A nyuga. tos minisztériumi extitkár aizon ban kényelmesebb elhelyezésre vágyik, tehát perrel támadta meg egyik lakóját, aki történetesen vármegyei tisztviselő és eddig nyugdíjas édesanyjával lakott _ lakásban. Nemrég azonban meg­nősült, a felesége aktív tanítónő., mostmár tehát hárman laknak a kétszobás lakásban. A járásbíróság azonban ezeket a körülményeket nem honorálta ítéletében, holott már ezek a kö­rülmények is elégségesek lenné­nek ahhoz, hogy ta felperesnek Aralkaizslüpésfoiyóáf magyar marad Páriából jelenti a MTI: A magyar bizottság — mint ismere­tes — úgy határozott, hogy Ma­gyarország átengedi Csehszlová kiának Horvátjárfalu, Oroszvár és Dunacsun községeket kataszter! területi kiterjedésükben. Az új határvonal a hozott döntés foly­tán az eddigi osztrák-magyar- csehszlovák húrmashatártól indul ki és innen húzódik Rajka köz­ség templomától északnyugat irányban három és fél kilómét« távolságra. Innen kelet felé h> ladva Rajka község északi katasz­teri határén fut és érinti a DM* főágát, vagyis a trianoni szerz®' dés által meghatározott magyar csehszlovák határt. A Rajka köz ség határában .fekvő zsilip és * folyóág a magyar területen ®8' rád. Az Ady Endre népi kollégium megnyílása elé ne adjanak igazat, még ha melles, leg a háztulajdonosnak van is el­sőbbségi joga a saját házában. A járásbíróság azonban a nyugatos úrnak adott igazat, őneki ítélte oda a lakást, azzal az indokolás­sal, hogy a vő nem köteles az após­sal egy fedél alatt lakni. Hogy nem köteles az elhihető volna, de ha a kényszerítő körii'- pvények között ebbe bele kellene nyugodni. De miért is nyugodna bele ebbe egy nyugatos, amikor a bíróság neki ad igaizat, amikor még arra sem kötelezi az ítélet, hogy a kipérelt csialád részére megfelelő lakást szerezzen és hogv megfizesse annak a költöz­ködéssel járó költségeit is, ha ki akarja a lakásból tétetni? Mert hasonló esetben ez így szokott történni. Mindezeken felül egy demokra­tikus köztársaságban a demok­ratikus bíróságnak nem kellene-e tekintettel lenni olyan szempon­tokra is, amelyek még a látszatát is kizárják' annak iá feltevésnek mintha itt még mindig több igaza volna annak, aki a mai rend­szer ellenségének tekinthető, mint a mai rendszer híveinek, akik szivvel-lélekkel, munkával és né1 * * * 5 *- külözéssel segítik újjáépíteni ezt nr országot, amelyet a nyugato sok lerombolni segítettek! Min­den hivatalos ténykedésben meg kellene nyilvánulni- mégis valami megkülönböztetésnek a két réteg között, éspedig azok javára akik újjáépíteni segítik hazájukat s nem azokéra, akik ezt a hazát ha el nem is árulták, de cselekede­tük legalább is súrolja ezt a fo­galmat. (Ér. j.) Pár héttel ezelőtt a népi kol­légiumok országos szövetségének pesti megbízottja felkereste dr. Koros István elvtárs városi és dr. Kertész Endre megyei fő­ispánt, Tolnai József polgár- mestert és Újvári Pál tankeriL leti főigazgatót. Megbeszélésükön felmerült a gondolat: Pécsett is kell alakítani egy népi kollégiu­mot A város vezetői azonnal ma­gukévá tették a nemes gondola­tot: Pécs is adjon otthont a nép, a munkásság, a szegény parasztság éj a vidéki pedagógusok gyerekei, nek. Házat a régi szórványinter- nátus épületében jelöltek meg. Utána azonnal megindult a lázas, szervező munka. Intézőbizottság alkuit a fentemlített vezető sze­mélyiségekből, amely megtárgyalta az anyagi ellátás kérdését és a ’tanügyi személyzet dolgát is. Megállapodtak abban, hogy az a’apítandó kollégium Ady Endre nevét viselje, tanulóitiúsáva pedig a haladó magyar értelmiség és o néni demokrácia kristályosuk szellemében neveltessék. Elindultunk. Adománvokat gyűjtöttünk, azzal a szándékkal hogy a társadalom adományai hozzásegítsenek 75 szegénysorsú, tehetséges magvar diákot tanul­mányainak zavartalan elvégzésé­hez. Tudtuk nagyon jól. hogy min. denk? nehéz anyagi körülmények 'között él, de bíztunk benne hogy a szívek nem zárkóznak el kérésünk elől. És megtörtént « csoda: ma ami­kor filléres gondok vlrrasztanak át velünk nehéz éjszakákat -— a társadalom mellénk állott. Belp- nvnlt ínoos tárcájába és oda­adta filléreit, mert világosan lát­ta? most a kezünkbe adta a sors a lehetőséget, hogy a demokrácia lövendő vezetőinek nevelését vég­re magunk irányíthassuk. Ho«v ezután ne Inkáink s elvetemült reuVíMósnk intézhessék a haza sor­sát hanem tiszta, demokratikus gondolkodású köztisztviselők, or. vnsjok, politikusok, írók, mémS. kök , akik a nép soraiból jön­nek őrködjenek a nemzet jö­vő le felett. És büs^Éte örömmel kell kije­lentenünk; azok adtak a legtöb­bet, akiknek a legkevesebb jutott a múltban és a lelenben is alig van megélhetésükre elegendő ke­resetük. A széncsaták próbált hő sei 25 gvennek neveltetési költ­ségeit ajánlották fel. A dohány­gyár szervezett munkássága Maris Sándor üz<mti1 bizottsági elnök bites és fáradhatatlan Iközben- járására. havonta személvenként egy forintot ad a kollégiumnak, liven emberek kellenek minden üzemi bizottság élére, akik átér­zik, meg tud *ák értetni derék munkástársnlnktfl! a néni kollé­gium jelentőségét. Inv igen, fgy lehet éoíteni demokráciát, ha ál­dozni is tudunk a cél elérésére! fgv megérik a gviimöbs és a nép végre a maga vérét tudhatja majd maga bíráiának Ugyanígy végig a több? gyárak a Bőrgyár, a Kokszmfivek, * Zsolnay-gyár, a Justus olajgy# mind tudják jól-felfogott köteles­ségüket — mind megadta, a® csak tőle tellett. Senkit nem akarunk mécsét teni a sorrenddel, de nem tudta» kit írjunk elsőnek. Nézzük a P***1 pénzintézeteket, élükön Kor®* Alfréddal: a DélanagyarorszW Kereskedelmi Bank 2, a Pécsi j*' karéknénztár 1, a Pécsi Takar*»- pénztár tisztikara 1, a Tausz-b<®' t gyermek ellátásának költs#®* vállalták magukra. Az And®8 aknai váíár, a bankigazgató, a d® hánygyári és a bőrgyári munka» az üzemvezető, a pezsgőgyár«» a magánalkalmazott, mind-itl",c összefogott s mint egy ezerka® Atlasz, erőfeszítéssel, de w*y, létrehozta az Ady Endre nép1 kollégiumot. . Dr. Boros István, véresM'1 többi vezetőivel szívós tnaka^j séggal. nagy dvnamikáva! ba,c^j tovább az ész és a szív érvebe az Ady Endre Kollégiumért Persze Beranva vármegye halDat ?ejr<>hú/ódva: dr. Kerl * Endre főispán. Keserű János ab nánnal karöltve vezeti a n,eíV területén a gvfiitést. S mind®' ián. akiknek érdeke az úi orW* ereie. mind ott voltak és v8nn® mellettünk. Sokat adott mér város és a megye társadalma, f nekünk tovább kell kérnünk, s szerényen is. Hetvenöt gyermekszív d«'*’™ ezéH az JntemáMsért hogv m®' Indulton a leufelelősségfelb8® munka teketséuüV ken"'!«’7*1 tása Mé. Mert tehetségesek. síe_ génvek és tanulni akarnék mert kevés az |g«zi mérnök. £ igazi orvn*. tanító tanár, k«-'v az újszellemű vezető. Honyady Józs® 30 százalékos áremelésről beszélni kereskedői körökben, erről kJ' F. N. Ha ez nem forintrong okkor nem tudjuk mi az- L azok, akik erről beszélnek? V azok, akik erre spekulál®®- Mert a tisztességes keresk# ä nem. ök azok, akik ez el**® . beállítás ellen a legélénkebb^, tiltakoznak. Vagy az AP°‘ moziban rendezett kisgazda “ K skedők értekezletén bed ­nek erről? Nem tudjuk és D f is merjük feltételezni. P® É(l1. a tréfávai. Ez olyan kom0'? rintrontas, ami mellett ne® ® e hetünk ezó nélkül. Mit sks> (j, F. N. cikkírója az ilyen b®*J fással? Fánikot, áremelést (ä idézni, \ agy a forintba és - bilizációba vetett bizalmat ingatni? Nem tudjuk, de c^(, tudunk, hogy magyar **P ilyet megírni nem szabad- £ csületes magyar lapnak és J. — Rendőrbirói ítéletek. Alrend őricapitánysáq büratetőbÍTÚja teg­nap a következő ítéleteket l|zta: Tóth József 21 éves pécsi lakost ezért, mert igazolását megtagadta 5 napi elzárásra, Dávid Mária 19 éves kaposvári lakost műnk »kerü­lésért és erkölcsrendészeti kihá­gásért 40 napi elzárásra ítélte. ságlrónak, ha hall is *lyeD ^ fogásokat, egy kötelessége hogy az áremelkedésre *1 E látókat átad ja a gazdasági i*^i őrségnek. Viszont az y w­az áremelkedésre katonákból cseheket F. N.-től mást nem is Mindenesetre a munkássá? ^ is megjegyzi, mint is megjegyezte, hogy ron bizonyos űr azt .m0J,nííí* hogy ml lesz a jó P® augusztus másodikén. - ■

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom