Új Dunántúl, 1946. október (3. évfolyam, 202-247. szám)
1946-10-06 / 226. szám
"H'j »m*wer 6 ÜJ ÜlfNÄNtüL taxizta HQZ1--------------i Vasára,»» ©biéber 6, f ^RtíMOSE Haztsgség céUc&i P O L & O A király bolondja ® R Á N I A Vaskor©a a Hétfő—Kedd —Szerda, október 7—8—9: PlB BN02I Vaskorona * R á 8 31 M Hazugság nélkül 1 P O t fc Ö A maiakkal n® ^Wások: h tköznap 6, 8, vasárnap 4 6 8 ó akor | Uránia iumczinhAk Telefest 28-OU Hétfő—Ked —Szerda október 7—8—9 : Hazugság nélkül ^Ö*2erepken. Lala'iár Ká1 tr &* és Poily Ági Kísérő műsorral. ^»dások: hétköznap 6-8, v samaa 4-t 8 órakor Jégv rende és 28-00 Pécs székhellyel egyesifik három vármegye rendőrkapifáayságáf-Mini iélirvataJos helyről értesültünk, ©aranya, Tolna lés ISo- Tnwgy -vármegyék rendőrkapitányságát -Pécs székhellyel egyesítik. •Asz egyesített , veudörfőkapitányság vezetésevéi, mint hallottuk I, a k y Endre -elvtársat bízzák meg, aki hír szerint rendőr-vezérőrnaggyá lép elő. Egyhangúlag elfogadták... Páriából jelenti az AFP: AI elfogadta harmadik olvasásban a pénteken este megtartott ülést» 1 mgyar békeszerződés katonai ha. a katonái bizottság egyhangúlag'. | túrozm&nyait. Ui rendelet a húsáruk forga ómba hozására 1 ;r; & Hétfő—Keddoktóbcr 7-Szerda,-8—9 * lelencei Bitnnale első díjjal ktuntete t filmóriása: Vaskorona ^tiszta müvés et ideiA-czíiő izga om. ^törtök—Pé atek—izombat— Karnap. okt. 10—1.—12—13 Uj amerikai ti m, Ruűapesttei egyidőben: 8j világ asszonya F^**trepben • Barbara Stanwick. (V Adások: ► éiközn .p 6,8 órakor, tasaráíp 4, 6, b órakor. Jegyelővétel: 19-8^ hantik még... ÍJ®—yorlkból JeleEH >: MTI: W? ^®ierikai rádiószolgálat je- ÄiJr^Y a washingtoni hadügy- tervezete szerint a évos ifjak általános védkö- Vyut&^9 keretében hathónapi Wkatonai szolgálatot fog- ^jesíteni. \ v1 Yorkból jelenti a MTI: Sárikái rádiószolgálat jelenti, 'Vir5Vmes Molotov csütörtö- ^JÍ'yYszemközt tárgyalt egy. M volt kettőjük közt az . a tárgyalás a békeérte- ' kezdete óta. A Magyar Távirati Iroda jelenti: A közellátási miniszter új rendeletével szabályozta a szarvas- marha-, juh- és sertéshús felhasználását és forgalmát. A kényszervágásból levágott állatok húsát elsősorban abban a községben.; kell közfogyasztásra bocsátani, ~ ahol a kényszerlevágás történt.; Az ilyen állatok húsát, amennyiben alkalmas a közfogyasztásra é, az érvényes rendeletek értelmében tulajdonosa nem használhatja fel saját háztartási szükséglete fedezésére, minthogy tzsírellátása egyébként fedezve van, a községi közegek ellenőrsése mellett köz- fogyasztásra kell bocsátani. Tilos kényszervágott állatok húsát, vagy belső részét bármilyen módon, tartósítani. IrMsiparosok csak azt a húst hozhatják forgalomba amelyet számára a hatóság kimé- rés céljából kiutalt. Marha-, juh- és sertéshúsból csak a köeellá ■ tási miniszter engedélye alapjár. szabad tartósított húsféléket (sertésáru, kolbász) készíteni. Az ilyen célra adott kiutalás a külön szállítási engedélyt pótolja. Marha- és juhhúst akár nyers, akár tartósított, sült vagy főzött állapotban egyik községből a másikba csak szállítási igazolvánnyal lehet szállítani. Nem kell szállítási iga- jzovánv a 3 kilogrammnál kevesebb húsmenyiségnek saját háztartási szükséglet fedezésére kézi- pod gyászként törént szállításéhoz. Svájd érák rafetáros! Óraiavítást eredett «»áici alkatié sekkel j ó t á 1 ■ - - mehett áll lók M ENTI, KALM.Á %r , órás és e szerész Jókai-t. 2. szám Darázsháton BUDAPESTRE » Jk f unt bó 1 jelenti a Reu- itiii ^ nóptőrvényszék halál- Seidolt, a theresienstadti J -ioor volt parancsnokát. LM jelenti az AFP: A blz»ttság egyhangúlag el- \l * végső döntést ä íomá-‘ülandö békeszerződésről, A miaap sürgős távlatát kaptam, hogy azonnal menjek Buda- •ppastre. Az ügy olyan iontos veit, hqgy még a leggyorsabb gyorsvonat sem lett volna megfelelő a feluta- zásxa, s mivel az újságok ' hasábjain olvastam már valamit arról, hogy Pécseit megindul a repülés és felállították a légügyi rendőrséget is, elindultam a repülőtér télé, megnézni, lehet-e Pestre repülni? Amint leszállók a Tüzér-utcánál! a villamosról, sivár ürességben iűnik elém a repülőtér képe. „Nincs tenyérnyi zöld hely nagy határ mezőben..." jutnak eszembe Arany sorai. A repülőtér felett nemrégen még- oly büszkén ura’.-' kodó hangár, a szélzsákok, mind eltűntek, csak a lelőtt repülőroncsok merednek ki a nyári nap állal simára perzselt térről. Lassan ballagok a „repülőcsárda" felé, ahol mint az újságok megírták, a légiforgalmi rendőrkapitányság székel. C A környéken sehol egy teremtett lélek. Hát hol vannak aíok, a „több nyelvet beszélő, repüléshez lehetőleg értő" rendőrök, akiket a kapitányság egy év előtti felhívásában keresett? „Boglya árnyékában tíz-tizenké> szolga” — már megint az irodalom! A folytatás azonban rossz. A hortyogás helyett csak az ördög- biblia lapjainak ,Csattanása hallatszik”. A légikapitányság feszülten figyel ... Szegényeket, úgy látszik ittíelej- tették. A „repülőcsárda" beporosodott ablakai és pókhálós falai legalább is erre' engednek következtetni. A viharvert, sok időt meglátott falak most újabb mesékkel gazdagodnak. Egy esztendeje ü! már itt a légiforgalmi kapitányság, és... Ebben a pillanatban azonban erős zúgást hallok. A „látszólag”- ügyeletes kirohan és messzeható hangon szirénázza a jelzést: — Derááázs! Mélyrepülééés! És a társaság feszülten figyeli a „landolást". Szemlélődésemnek azonban vétfe szakad, mert a felzavart ügyeletes zordonan megkérdi: — Mit akar itt, ahol a madár se jár? — Repülni — rebegtem, de hangomban már érzik a megadás. Én már nem fogok Pestre repülni. — Menjen a parancsnokhoz! — utasít a „több nyelven perfekt és repülni tudó ifjú. Keresem a parancsnokot. Végre az irodában akadok rá. Belépek, s a következő pillanatban egy béliemét test tornyosul elém. — Parancsol? — meimydörgi a bang és a felépítmény gazdája. — Repülni szeretnék — mondom.-- Innen? — kérdi. Már régen lemondtam arról, hogy innen repülni' fogok, mégis, ég bennem a, kíváncsiság: — Igen, innen szeretnék Budapestre repülni. Mikor indul a. járat? — Melyik járat? —• A pesti repülőjárat. — Az innen nem indul. — Hát a repülőtérről nem, talán a vásártérről? — kockáztatom meg az érdeklődést. Végre megkönyőrül rajtam a repülőtér ura. — Nem tudjuk kérem mikor indul meg a repülés. Épp a múltkor jártam fenn ez ügyben a minisztériumban, ott sem tudják. Megnyugszom. Ha nem, akkor nem. De ha nem, akkor minek ide ez a sok rendőr? Talán a munka- nélküliséget akarják ezzel enyhíteni? Mert ha igen, tudok ajánlani egy jobbat: állítsák fel Pécsett a tengerészeti rendőrkapitányságot is. Már látom a hirdetményt: „Több nyelvet beszélő, arabul tudó, hajómosósban jártas fitalem- berek jelentkezzenek...!" (M. I.) FELLNER Nőegyleti Tánciskolája °hétfö7n NYÍLIK I Október 6. tcmnlságai A magyar szabadságmozgalmak sorozatának talán legnagyobb, legtragikusabb fejezet« a 48-as szabadságharc. Voltak, már előtte is felkelések, küzdelmek, de az egész nemzetet egy ■cét szolgálatába állítani most sikerült először. A .középnemesség' vezetésével az ország minden rétege fegyvert fogott jogai ; kiharcolására. A küzdelem mégis bukásra volt ítélve. .Mi volt. j ennek az oka? Marx és Engels, akik élénk figyelemmel és igen nagy ro- Umszenvvei kísérték a magyar^ szabadságharcot, erről írott soraikban rámutatnak az alapvető hibára, amely a későbbi bukás okozójává vált Az állati sorban élő jobbágyság ettől a faarctól várta fel- szabadulását, rég elvesztett jogai visszaszerzésöt. A felszabadításukra irányuló mozgalom, amelyben még Széchenyi és Kossuth, a nagy ellenfelek is egyetértettek, sikerrel járt. Visszakapták szabad költözködési jogukat, amely azonban a gyakorlatban úgyszólván semmivel volt egyenlő. Földei nem adtak » parasztság kezébe és az a jobbágy, aki eddig földesnra birtokán robotolt, föld hiányában nem mehetett máshová, mint vagy egy másik földesurhoz, vagy a rohamosan fejlődésnek indult városokba, ahol a nyugati mintára iparosodó kisnemesség bérrab. szolgájává vált. Saját, ura azonban nem lehetett, A parasztság, amely boldogulása reményében eleinte teljes szívvel harcolt, I lassan elvesztette kilátásait és elkedvetlenedett. Évszázados, saját bőrén tanult óvatossága visszavonulásra intette. Helyesebbnek látta, ha csak kívülről nézi a dolgokat és távolról várja be a íejlemé- „ nyékét. Mire a felelős magyar kormány észbekapott, már késő £ volt. Hiába ígért akkor már földet a parasztságnak, az nem moz- I dúlt. Bizalmatlan volt és teljes joggal. Újra azt tapasztalta, hogy | csak eszköznek használták fel és közben megfeledkeztek jogos I emberi igényeiről földhöz való elsőrendű jogáról. A magyar pa- | rasztság kivonta magát a szabadságharcból, s ezzel megpecsételte I annak sorsát. De súlyos hiba volt az is, hogy a kormány olyan hadvezér | kezébe adta a katonai vezetést, aki nem tudott kiemelkedni osz- fi tálya szűk látóköréből és a középnemesség szemszögéből nézve X nem fogta fel a parasztságnak, mint az egész hadsereg gerincének | és lendítő erejének történelmi fontosságát. Nem Görgeyt, hanem 3 Bem tábornokot, a legendás hírű Bem apót kellett volna élre áll!- I tani, aki kiváló hadvezér: képességei mellett kitűnő, jólképzett poll litikus is volt és aki sokszor a vezetőséggel szemben is mindig | a parasztság, a hadseregben a közlegénység mellett foglalt állást. 1849 október 6., a 13 magyar tábornok kivégzése Aradon t? már csak utolsó akkordja volt az elvesztett küzdelemnek. Tanulsága azonban örökérvényű: csak közös erővel, csak | széles, az egész nemzetet egyesitő összefogással küzdhetünk szó- g badságunkért, jogainkért. A dolgozó osztályok elszigetelése, társa- | dalmi fejlődésből való kizárása minden esetben súlyos, nemzedé. I kekre kiható katasztrófát von maga után. Tízestől emberéletért kettő évi légy kéz így Hóit a szekszárdi népbírásúg, amely Havranek volt csendőre lez estes letette Ítéletében önmagáról ss íieietei mondott Már megemlékeztünk a szekszárdi saépbiróság előtt folyó perről, amelynek vádlottja az a Hav. ranek (Hollódi) volt csendőralezredes, aki 1919-ben közreműködött abban, hogy 15 szekszárdi elvtársunkat kivégezték. A szekszárdi népbíróság ebben az ügyben már egyízben lefolytatott egy tárgyalást, amelyben azt a megállapítást tette, hogy Abelovszky elvtársunk, aki tanúnak jelentettek be, nem létező személy. Az Cj Dunántúl munkatársának közbelépésére nagy nehezen mégis elhitték, hogy Abelovszky elvtárs létező személy, bárha a vádlottól függött Volna akkoriban, akkor Abelovszky elvtárs tényleg nem létező személy lenne ma. Havranek úr 19.19-ben csendőr- zászaljparancsnok volt Szekszár- don. állását a forradalom alatt ’S megtartotta. A kommun bukása után azonban első dolga vo.t, hogy a kommunista vezetőket letartóztassa. Erről az akkoriban készült fényképek tanúskodnak. A törvényszék épületét, ahová a letartóztattakat szállították, ná- rom fegyvertelen tiszt vette birtokába. Az akkori kir. ügyész ez ellen tiltakozott és ia csendőrparancsnokságtól kért segítséget. Havranek erre összehivatta csendőreit és így szólt hozzájuk: — Ki akarja megvédeni a kommunistákat. Mert én nem akarom. Erre természetesen egy csend, őr sem ment el a fogházba az ügyész segítségére és így a felelőtlen hordák szabadon vitték kivégzésre 15 elvtársunkat. Havranek úr tehát így értelmezte annak idején kötelességé»., amire tiszti esküt is tett. Nem ölt, csak megengedte, hogy öljenek. Ez azonban azon a tényen semmit sem változtat, bogy 15 derék elvtársunk neki köszönheti törvénytelen kivégzését. Még az sem, hogy a népbiróság szerint csak 8 kivégzéséért felelős, mert bét elvtársunkat- később! időben egy másik tísztibetyár, Gömbös Gyula különítményes főhadnagy, a későbbi miniszter- elnök végezte ki. Ilyen előzmények után a nép- bíróság 2 évi fegyházra Héltc. 15 emberéletért ez nem sok. Nem tudjuk miért ilyen könyörületes a szekszárdi népbíróság, miért csak 2 évre ítélte 15 ember gyilkosságának okozóját, talán csak nem azért, mert az. állítólagosán elkövetkező amnesztiával kapcsolatban két évet emlegetnek a beavatottak. Egyet azonban tudunk. 15 ártatlanul kivégzett elv társunk halála nem engedheti, hogy ezt a demokráciára szégyenteljes ítéletet elfogadjuk.*Ezért kérjük Riesz István igazságügyminiszter elvtár. sat semmisítse meg ezt az ítéletet és függessze fel a nagyon is gyen- geszívű szekszárdi népbiróságot. És még egyet tudunk. Ha egyszer fordulna a kocka, Havranek út és a többi havrapekek nem lennének ilyen lágyszivuek. ök minden válogatás nélkül 3orra szítnak azokat, akik most olyan jószívűek éa megbocsájtók hozzájuk. Esküvőre legszebb ajándéka csillár eileiiszemiiíini», 9 a s a l 0. Templomokba gyertyaégóh SÍM JAliOS Kossuth L—Bt. - (Pannónia MIMO
