Új Dunántúl, 1946. szeptember (3. évfolyam, 196-220. szám)

1946-09-22 / 214. szám

IMS «September 22 ÚJ DUNÁNTÚL ctklk az Ú3 DUNÁNTÚLT cmnÁljúk Dunántúl szerkesztőségét, hivatalát és nyomdáját olva- ai'£ ismerik. Újságíróinkkal J; találkoznak a lap hasáb- oe őket is inkább csak nevük fűivel, cikkeik hangjából, if,?" jneg. A technikai személy­pedié *&en íe^eni°s W van okban, hogy az újság jH“fn i ■ * i J hikes, szorgalmas gárdát, rjji naP a közönség kezébe ke- Vn *°Aa nem látja senki, talán JjjIS tudnak a létezésükről. ^yoz infláció legsúlyosabb hó- l«fi-1000 bebizonyította, hogy első- ttfyj* szívvel és nem a pénzért kJ0 a /“pof, szeretnénk most "*»««■ olvasóinknak. ^álgsz Gy. István, ^szerkesztőnk Komunista Párt „legna- «Jjn uisógirója, majdnem eléri ‘<Mj Centü. Ez azonban nem je- % ' • bogy íráskészsége is meg­üti £*.ahó fokon. Vezércikkei, Pártunk és a mun- > fy.y érdekében a cáfolat er- ijíjj. e*z elvtárs a szerkesztőség % .... Szenvedő tagja. Reggel- ■S ül az íróasztala mellett, díteni. Ezt pedig olyan igazi kom­munista, mint Magyar elvtárs, az 1919-es Munkás c. lap szerkesztő­je, nem tűrhette. Ilyen ember Jós­ka bácsi, aki különben a légynek se vét, nem támad senkit és sem­mit, legfeljebb időnként a malmo­kat, akik a dolgozóknak romlott, fertőzött lisztet adnak. Vigyázni kell azonban vele! Csendes és sze­líd, de nem tanácsos felbosszanta­ni! Zsadányi Oszkár Azt hiszem, őt nem nagyon bemutatnom. Kevés pécsi cm nem ismeri és kevés ember. kell aki aki a lapnál, de szorgalmának máris eredményei mutatkoznak. Már ön­álló rovatokat is vezet, a híreket, a rendőrséget és a sportot. (Ehhez t. i. rajta kívül senki nem ért.) Szegény Mihalik elvtárs alig várja azt a percet, amikor letelnek az inashónapjai, felszabadul és végre ö is újságíró lesz. Már előre gyűj­ti összes keserveit, amiket majd utódjára, az új inasra háríthat át, Czenzer József, Oil'** (j9/ ki,*-n.0n és személyesen tár- ff nélkül mindenkivel, tomtit !dejében a munkatársak l, toerklezi és ha kell dolgozza ^ n^Zt[,a lapot, mégis, ha va- I,c'1 lipC 'ikerül, vagy nem egé- >. • "kerül, mint ahogy kel- kapja a szidásokat, rá ííiin’jba&y nem dolgozik, ő az \ s ^ek Ez természetes is, ielelős szerkesztőnk JjU^ky Júlia '^-Sédszerkesztő szereti, rossz nagyon szereti és m* hét, bizony nem igen iollát és nem takai ekoskodik a jel­zőkkel. Es arról -'em tehet senki, hogy mint pécsi -üne S ,s.nen lig- icboan a várost, c- embereket, ö halássza ki leghamarabb, ki ,<»lf népnzúzó, kinek van valami vaj a fején. Tudom, hogy úgyszólván nincs ember, aki ne Szid’t-',, ped:g higyjék el, szükség van rá mc-t sok olyan — ma már népbírósági ügy — van, amit nélküle talán so­ha senki nem derített volna ki. Le­het, hogy ezért haragszanak rá olyan sokan. Rózsai Kati a kiadó i. Pedig alapjában véve nem j Tálon az o munka,at méltányol- ember, csak a fasisztákat nem if a legkevesebbe. Nem is csoda ha egynek neki- \ Az alkalmazottak csak a főnököt n igen kíméli a láttak ah nem ad,a ki a teljes H- s - - zetést, ahvel minden garasért ku­Szerkesztőségi mindenes. Mindig nyafog, hogy nincs k nlvr semmi­hez, lusta és fáradt, de azért ha gépíró, vagy gyorsirónö kell, őt szedik elő, ha falura keli mtnnni riport után, majd a Kati. ha gyű­rvt ,. -------------------------------------­f. 5ze,n nyugodt lélekkel állít- i&fik °Ay.P a legnépszerűbb uj- Pécsett. Ahol fel- vWo»“* Pápaszemével, el- i(fe/iiiifal‘an aktatáskájával, y ’>HjntJn°solygós arcok fogad- L üdvözlik és szeretet­ni e**sére pzségget állnak ren­l#'*i11 van az’ ho*y 5 1 h r°gy - ,0°o és legjobb ripor- ’ tudja a legrészletesebb ^igy esebb cikkeket írni. De he iy0 'éretik a munkatársak Hl^kekrij'^atársak is. Ha 6 ^/tr> cs esténként, lehet akár- #'ij ^«fijUOr0£/“S, akármekkora •>40ja tárma, kevesebb a °f ni a nyomdában, mert a r!!, ,csinálja a lapot. És hanem a többi lapok l rneSbecsülik. Akármi- a,??’?* dolgában kell el- í< i}it jL •f’fi'ró szakszervezetnek, , elintézni, mindent 6- \ fytf ,* Béky Juli mindent IS {s intéz. Nem is tu­\ *11,,? v°n ideje ennyi fel- N. U%n‘ara ts, hogy estén- ; *,,*rt színdarabot is ír­Shcáig ,t is csinál. Mondjuk *Zyszer8y, ™ég büszkék le- Qr Jolikára. 4^^Llóska bácsi %S*i nyöröghetünk akár milyen szépen, nem lehet változtatni a dolgon. Könnyű neki uralkodni a helyze­ten. Birtokában van annak a tit­kos tudásnak, hogyan lehet egy darab spárgával kimérni a gépelt kéziratokból, hány hasábra van még szükség a lapban. Ezzel mi nem tudunk versenyezni Leitkám Árpád, a gépmester lésről kell beszámoló,' azt is neki kell megcsinálni, ha pá'lmunkáról van szó, ahhoz is ő ért, szóval akármilyen lusta és akármennyi­re nincs kedve, úgyszólván minden­nap reggeltől estig dolgoznia kell. Ö a szerkesztőség Kuksija, ő a tit­kárnő és ő a belső titkos tanácsos majdnem minden kényes kérdés­ben, legyen az személyes, vagy lap ügy. A nyomdászok kivételével senki nem veszi felnőtt ember szám­ba. Hiába olyan komoly, kilátszik a lóláb, az életkora. A nyomdá- ' ‘ szók azonban úgy tesznek, mintha hallgatnának rá, különösen, ami­óta a BÁNYÁSZ-t szerkeszti és amióta ő az üzemi pártszervezet titkára. A szerkesztőség úgy véle­kedik róla, hogy ha még nő egy kicsit korban, tekintélyben és tu­dásban; akkor lesz belőle újságíró. A „kis" Mihalik Imre * WJ>ar Lnur°^ legöregebbje is Néfri öjiharcosabbja. Ma ez frht** ól C°.*, hiállás már csak >\r ,0i-rfu7#a,0-1 Talán még csak i ?/ő, hogy kizök­C Q|iCÍQÍ bölf-^v-1’ amit a *°P~ <onhől hozott magá- lgL apo,í és kiabálni .mefi is volt rá az at akartak megrövi­lön harcolni kell, aki minden túl­óráért veszekszik. Pedig rengeteg a munkája. Reggeltől késő éjsza­káig szaladgál, veszekszik is ve rekszik, hogy a nyomda részire munkát vállalhasson, ,hogy a kint­levő tartozásokat beszedegesse, hogy a lap megjelenéséhez szükséges pa­pírt előteremtse. Sokszor előfordul, hogy nincsen annyi újságpapír, amennyi a másnapi megjelenéshez elég. Hogy honnan teremt Czenzer elvtárs mégis, azt soha nem árulja el. Szidjuk valamennyien, harag­szunk rá, de ha nem volna, nem menne ilyen zökkenésmentesen a lap kiadása. Ropoli László, Ha nem is ismerik, akkor is őt szidják az olvasók, ha csúnya, pisz­kos az újság és őt dicsérik, ha szé­pek, jól olvashatók az oldalak. Mert ő a nyomdagépek orvosa, ő adagolja a nyomdafestéket, ő ál­lítja be az oldalakat, nehogy fer­dék legyenek, ő javítgatja, olajoz­za ápolja őket. Amikor mindenki alszik, Leitkám elvtárs ott áll a gépek mellett és figyel, nehogy va­lami baj történjék, ügyel, hogy el ne késsenek, hogy reggelre minden házban ott lehessen az U/ Dunán­túl. Az itt bemutatott elvtársak azon­ban' nem egyedül végzik munkáju­kat. Sokan vannak még, akik szűr kén, névtelenül, de teljes szívvel dolgoznak azon, hogy a lap minél jobb, céljának minél megfelelőbb legyen. A kiadóhivatal tisztviselői, a gépszedő elvtársak, az elvtárs. nők, akik a papírt adagolják a gép~ be„ akik a kész lapot hajtogatják, akik postázzák az újságot, a rik­kancsok, akik kora reggel végig­szaladnak kiabálva az utcákon ve­le, mind komoly felelősségteljes munkát végeznek. Névtelen munka­társaink ők, de mindegyikük leg­alább olyan fontos csavar az új­ságkiadóé gépezetében, mint bárme­lyikünk, akik az előtérben állunk. Gazdagítsuk a Párttörténeti Kiállítást A Magyar Kommunista Párt III. Kongresszusa alkalmából párttörténeti kiállítást rendez. Felkérünk mindenkit, akinek az MKP történetét érintő kom­munista, vagy kommunistaellenes anyag birtokában van, szívesked­jék a kiállítás rendelkezésére bocsátani. A kérdéses anyag le­het könyv, röpirat, röplap, pla­kát, egyéb nyomtatvány, kézirat, levelezés, perany’ag, vagy hatósá- igi irat, iratrészlet, fényképek, művészi anyag (kép, szobor, iro­dalom, kotta, faragványok) és börtönben készült tárgyak, em­léktárgyak. A rendelkezésünkre bocsátás módjai: 1. pártmúzeumok részére adományozás, 2. letét meghatá­rozott időre, vagy visszavonásig, 3. letét MKP Kongresszusi Párt­történeti Kiállítás tartamára (1946. szept. 27-től okt. 6-ig), 4. átadás ellenértékért (eladás, cse­re). A kölcsönképpen, vagy letét­ként átadott tárgyakért teljes felelősséget vállalunk. A tárgyakat kérjük dr. Gerő Györgynél, Akadémia-u. 17. könyvtár, vagy pedig a kiállítás színhelyén, IV. Városháza-u. 14. leadni. A kiállítást szeptember 27-én délelőtt fél 12 órakor ünnepélyes keretek között Rajik László bel­ügyminiszter nyitja meg. * be. m a nv-,ai TÁNC a NŐEGYLETRE N KÖRSÉTA a hőidúíj JUuiapesten a tördelő Lent, a nyomda egyik hosszú asztalánál tanyázik minden délután. Az ő feladata a kiszedett cikkek összeállítása az oldalakon és a cím­szedés. Amikor olvassák az újsá­got, senki sem tudja, ,hogy a szép, ízléses, címek Ropoli ehftárs kezét dicsérik. Boszorkányosán bánik a Előnevét azért kapta, mert bár egyetlen munkatársunk, meg­haladja a VŐ centit, ő a legfiata­labb, a szerkesztőségi inas. Persze ez az előnév kötelezettségekkel is jár, még hozzá elég súlyosakkal. Mivel neki „tanulni kell", vele vé­geztetjük el azokat a munkákat, amihez senkinek sincs kedve, vagy amire senki nem ér rá. ö a kifu­tó is, ö szaladgál egyik szerkesz­tőségből a másikba, mint összekö­tő. Alig néhány hónapja dolgozik Pest nem hagyja magát. Hiába próbálta a nyilas őrület a Duná­nak ezt az ékszerét elpusztítani, Budapest, a magyar munkások jó­voltából, ha némely helyeken té- petten is, de már kezdi régi fé­nyét visszanyerni. Az első im­presszió, ami a vidékről feljött em­bert megkapja, az a hallatlan bő­ség, ami a pesti kirakatokban van. Olyanok ezek a pesti kirakatok, mintha soha nem lett volna há­ború, láthatsz itt mindent, ami szemnek-szájnak ingere. Csak pénzed legyen hozzá, mert pénz az itt is kevés van. Sőt talán még kevesebb, mint vidéken. Ä textil- és divatüzletek kiraka­tai tömve a legkülönbözőbb áruk­kal, férfi és női ruhaanyagokkal, divatos nyakkendőkkel, sálakkal, a cipőüzletekben illegetik magukat a legszebb cipők, csak ember le­gyen a talpán, aki a bőrkartell és az Ár- és Anyaghivatal jóvoltából ezeket a cipőárakat meg is tudja fizetni. A legnagyobb meglepetés azon­ban az „éhező Pesten" az élelmi­szer- és csemegeüzletek káprázatos kirakatai. Szegény pécsi háziasz­hatalmas betüszekrényekkel. Für­gén kapkod a rekeszekben elhelye­zett betűk között és , pillafitok alatt alakul ki ujjai alatt a fel- irat. Sokszor eszünkbe jutott már, hogy kinevezzük a betűk művészé­nek. Meg is érdemelné. De nem­csak a betűk mestere, hanem élet­halál ura is. Ha ö kijelenti, hogy egy cikk nem fér bele a lapba, kő­holló. Apropos, holló. A Madách színház talán ma az egyetlen fő­városi színház, amely kávéházi kabarészerzők remekei helyett iro­dalmat mer adni. ás csodák cso­dája a mindig szidott pesti közön­ség mégis inkább az irodalmat ke­resi, mint a különféle helyretutyu# operetteket, amik akkor sem job­bak és nívósabbak, ha véletlenül zene nélkül kerülnek színre. A Madách színház Osztrovszkynak, az orosz Shakespearenek Holló a hollónak című színművét mutatja be. Ez az előadás, ahol nincsenek sztárok, de ezzel szemben színé­szek vannak, színészek, akik a színpadot nem tévesztik össze brettlipódiummal, hanem áldoza­tos lélekkel szolgálják azon az igazi irodalmat. Ennek az előadás­nak lelke egyébként Jákó Pál elv­társ, a színház főrendezője, akit még Pécsről ismerünk. Á közlekedés majdnem béke­beli. A két híd és a szükséghidak, amik mind a munkások vereitéké- ből és áldozatkészségéből terem­tődtek meg, egyelőre ellátják a szükséges összekötő kapcsot Buda és Pest között. A villamosok szonyok, ha ezl kirakatban ingerlő kacsák, csirkék, hízott libák sorakoznak fel. Mel­lettük egy hatalmas tábla: Kitűnő l.bazsír kapható. Hogy ez meny­nyire így van, arra a legjobb példa, az egyik pécsi városvezető felesége, aki Budapestről három kiló zsírt és egy hízott libát ho­zott Pécsre. A kávéházak, éttermek valósá­gos revüparádéval csalogatják a vendégeket. Olyan színházi és aHistaparádét vonultatnak fel egy­mással versenyezve, hogy a vélet­lenül betévedő halandó azt hiszi, hogy valami színházba került és alig meri megrendelni a — pohár sört, vagy feketét. A színházak szintén mindent megtesznek, hogy a közönség tet­szését és főleg pénzét megnyer­jék. Ebben a versenyben, ami saj­nos nagyon sokszor a művészet és itodalom rovására megy, amely ma lassanklnt ritka vendég a pesti színházakban, akárcsak a fehér nak, mint eddig, csák egy kicsit drágábbak. A politikai rendőrségen járva, mindjárt ismerőst mutatnak be. Dr. Kovács Imre volt pécsi nyilas fog­orvost vezetik elő, akit az Emke előtt ^ismert fel egy pécsi köztiszt­viselő. A nyilas fogorvos, aki úgy szabadult meg pécsi konkurenciá­jától, hogy egymásután jelentette fel őket a Gestapónál és igy vit­ték el, dr. Darvas Zoltán, dr. Ba­lázs Győző, dr. Harmath és még több más pécsi fogorvost, akiknek nagyrésze többé vissza sem tért. Dr. Kovács úr most nem olyan elegáns és magabiztos, mint pécsi fénykorában. Azzal búcsúzunk el tőle, hogy viszontlátásra Pécsett — a népbíróság előtt Visszafelé a vonatról nézzük a Kelenföld után épülő új vasúti hi­dat. Dolgoznak a munkások, épül az új hid, a magyar élniakarás és erő új hídja, amely jelenti a jö­vőt, a demokratikus ország fel­épülését. (i.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom