Új Dunántúl, 1946. szeptember (3. évfolyam, 196-220. szám)
1946-09-22 / 214. szám
8 ÜJ DUNÁNTÚL 1946 szeptember 22. Bányász — emlék December közepe felé jár az idő,, 100-at írnak. A régi Thomenn aknához vezető völgy lankás nyugati oldalát hó borítja. Yannak még olyan feküszénréte- • gek is, amelyeket csak most tárnak fel, vagy kezdtek el fejteni Wiesner aknától észqkra körülbelül egy kilóméternyire Thommen akna felé. A légguríték egészen a külig érnek, szájukon kis deszkafedél, körülötte árok, hogy be ne ázzanak. Délután két óra,, a műszakváltás ideje. Most szállók bányábq, a hármas szénróteg napig érő fejtésén át akarok lemenni. A léggurítóban légaj.tó van,, majd 15—20 méter mélységben kezdődik a felső légfolyosó. Ez a felső 15-20 méter azénréteg bentmarad, mert ez a rósz mindig el van mállva, nem érdemes lefejteni. A légfolyosó alatt elérem a fejtést. Szép 140—180 centiméter vastag, meglehetősen meredek, 50—55 fok dőléssel. Lassan csúszom lefelé. Bavlkezemben a lámpa, jó bányász szokás szerint a kampóját a hüvelykujjammal úgy hozzászorítva a kezem fejéhez, hogy ember legyen az, aki onnét le tudná szedni. Karácsony felé tart az idő. Fiatal voltam, otthon feleség és két kis gyermek várt. Ilyenkor-tályt valami olyan érzés fogja el a családos embert, ami megbiz.se- regteti a szívét. Elgondolkozom, mit is vegyek a gyerekeknek karácsonyra? Na meg hát az asszonyt is illik valamivel meglepni. , Már úgy negyven métert csúsztam lefelé, de semmi gyanús dolgot nem vettem észre. Igaz ugyan, hogy az eszem sem volt ott, hanem a karácsonyi vásárláson. Egyszer csak tompa koppanások zaja üti meg a fülemet, mint amikor kődarabok nagyobb mélységbe zuhannak, s onnét hangzik vissza a koppanás. Megállók, s lámpásomat előre tartva kémlelem a helyzetet. Megdöbbenve látom, hogy alattam egy mély szakadék tátong. Lábaim az utolsó két támfán állanak. Ha ezek is megindulnak, akkor velük együtt zuhanok én is a mélységbe, s eltemet a rámszakadt tömeg. Nem merek megfordulni, hogy meg ne bolygassam az egyensúlyt, hanem óvatosan hátrafelé kézzel kapaszkodom két-három támláig, csak aztán fordulok meg és mászom felfelé. Hol az a macska, umelyik ügyesebben tud kúszni, ha megijesztik? Elérve a légfolyosőt, megpihenek egy kicsit, szivem még mindig hangosan dobog. Tisztán áll előttem a dolog. A fejtés alsó része a reggeli harmad vége felé összeomlott, s én erről délután két órakor még nem szerezhettem tudomást. Mi ebből az üdvösséges tanulság? Bá- nyajárás közben soha sem szabad elgondolkozni. Halmi Géza Bányaközpont. Bányászok a Satuért Amíg kedves ismerőseink, akik nyugatról hazatérve a vasárnapot arra használják fel, hogy a szentmise hallgatás után megbeszéljék a hét eseményeit és terveket^ szőnek a következő héten elvégzendő csínytevéseikhez, addig mi bányászok a vasárnapot arra használjuk fel, hogy falun élő eivtársaink nehézségeit enyhítsük. A szakképzett elvtársak szerszámaikkal felszerelve járják ü falut és javítják a parasztság mezőgazdasági avagy épen háztartási eszközeit. Munkájáért ellenértékét nem kér, «őt vissza is utasítja, azonban utal a két társadalmi ' 1 osztály együttműködésének szükségessé- többé, hogy inflációba sodorják, inkább gére., egyenként számol le velük. Azonban ne higyje a városi nép, hogy A parasztság és az ipari dolgozók szö- talán csak a kommunistákat keresik fel vétségé egyedüli záloga Magyarország eivtársaink ilyen alkalomkor. Pártkülönb, demokratikus fejlődésének. Mi bányá- ség nélkül' végzik önzetlen munkájukat szók felismerve ezen 1ga/sásot. igyek- ott, ahol épjien szükség mutatkozik. Aka- sziink önként vállalt muukánkkai meg- ratlanul is rájön a falun élő kisgazda, gyorsítani a közeledés létrejöttét, éppen úgy, mint a baloldali pártok_ bár- Hogyha azonban mégis akadnának, melyik tagja arra, hogy a bányász a akik némi gyanakvással néznék a kitű- Koinmunista Párt pünkösdi szózatát „vá- zött céljaink elébe kijelenthetjük, mi ros a faluért“ nem csak elfogadta, ha- pécsi bányászok nyiltan óa őszintén kínéin képzettsége révén gyakorlatiiug is vánjuk a parasztokkal az együttműkö- igyekezik ennek érvényt szerezni. (lést. Kérjük ezért földműves társainkut A társládától — az üres ládafiái Sürgős orvoslést a bányász biztosítottak helyzetében! Bányász elődeink a Társláda intézményt munkásbiztosításnak nevezték Gyermekkoromban úgy képzeltem a társ ládáit, mbit a eéhkorszakbeli . vaspántos ládákat. Azonban mi bányászok is haladunk a korral és így az idő folyamán a társládából Bányatárspénztár lett. Minden bányavállalatnál működtek a társpénztárak, ■mint munkásbiztosító intézmények. 1926-ban a magyarországi ét nagy bányavállalat igazgatósága az akkori j-népjóléti miniszter hozzájárulásával az összes magyar bányatárspénztárakat beolvasztotta az ÜTI-ba. Itt a bányányug- bér alapszabályait 40 éves szolgálatban és 60 éves életkorban szabták meg. Amikor ezt végrehajtották, megveregették saját vállaikat és értéktelen alkotásukról kijelentették: — ismét megajándékoztuk az országot egy szociális intézménnyel. Nézzük meg ezek után, milyen kövefr kezmények származtak ebből a dolgozó munkásságra? Befizette a magas járulékokat éppen úgy mint a munkáltató. Ha baleset érté, korai rokkantságra jutott, vagy elöregedett. mégsem volt biztosítva, mert az OTI,val szemben legtöbb esetben csak pereskedés utján tudta érvényesíteni már megszerzett jogait. A háborút követő infláció pedig éhen- halással fenyegette áz öreg nyugbérese- ket. Helyzetük a mai napig sem javult Járulékaik folyósítása körül még ma is nagy a zűrzavar és a hivatalos szervek nem veszik észre, hogy amíg ők fent & nyugbéresek fillérginek jogosságán vitatkoznak, addig szerencsétlenek nyomorognak, éheznek. A demokráciában a dolgozók szociális biztosítása nem kegy, hanem jog &l ' állami részéről, nem ajándék, hanem kötelesség. Ezt a kötelességet azonban az állam mostanáig meglehetősen lanyhán teljesítette. Itt van az ideje annak, hogy a bánya- munkásság maga vegye kezébe biztosításának rendezését. Mik a jó munkásbiztosítás alapfeltételei? Mindenekelőtt az, hogy ne legye® bürokratikus. Ne kelljen a nyugbéresnek, betegnek, vagy rokkantnak hónapokig várnia, amíg egy aktaköteg egyik Íróasztalról a másikra vándorol. A jó munkás- biztosítás legyen rugalmas és tudjon alkalmazkodni minden előforduló esethez. A bányamunkásság a felszabadulás óta úgyszólván tehetetlenül nézi, hogy*" siklik ki kezéből a bányászbiztosítás irányítása. Hogy ez milyen súlyos hiba, mi sem bizonyítja jobban, mint a bánya- nyugbéresek lehetetlen anyagi helyzet® és a baleseti kártalanításra jogosulta* egy év óta elmaradt járadéka. Á bányászságnak azonban nincs jó?® szerzett jogait feláldozni. Foglalkozni® kell ezzel a kérdéssel és olyan népbizt®" sítást követelni, amely az összbányász- ság szempontjaiból megfelel. A jó népbiztosítás nem fogyhat ki mi- lábak, szemüvegek, táppénzsegélye*» nyugbérefc és egyéb járadékok Wutalásából. Hogy ez eddig előfordulhatott, az inflációnak tulajdonítottuk. Most azonban követelnünk kell az elszámolást az 01* volt vezetőségétől. Számoljanak be arról, mi történt a járulékokkal. Ha takar- gatnivalójuk nincs, ennek semmi akadálya nem lehet. Ha pedig van, akkor legszigorúbb intézkedést követeljük ® volt vezetőség ellen. Csurda Karoly Vasas. _ T P A bányász. Martyn Ferenc rajza. Ugyanukkor a mi kedves B-listás tisztjeink és egyéb foglalkozás után vágyó uraink még mindig nem >*>iínV eléirfrő hasznát ennek a k: van a fecsegőknek, 'hasVnot" ugyan be nőm húznak, különösen nem a dolgo zok kárára. Mert a parasztság az ipari munkássággal együtt nein engedi meg hárítsanak el minden olyan amely ezt megakadályozzuk. Vállalt támadást. ■ •,,. »«man kötelezettségünk tudatában ennot ú- , j - • l.ráfi.k Merjük; minden támadást, amelv megles, ennek a kozeledesne«. Igazuk sítnná a közeledést, elhárítunk az együtt. toU* működést pedig elősegítjük. • ( szerencsét! Garamszegi. Újhegyi rohammunkások az újjáépítésért/ Az újhegyi áramfejlesztő-telep XII. szá- Nagy munkateljesítményükért és azzal, b°^ mu 37 atmoszféráé kazánja teljes revízióra példaként előljárnak, a legnagyobb volt esedékes. A múlt rendszerben egy ilyen tét érdemelték ki, mert magasra tar1® nagy és nehéz munkához 6 lakatosnak 4-5 fáklyával világítják be azt az utat, m«tj heti munkájára volt szükség, míg azt üzem- most minden hazafinak és jó szociálist®0 képes állapotba helyezhették. Most a de- járnia kell. 5 mokratikus Magyarország újjáépítésében Elvtársaim! Kövessük minél többen azonban négy derék lakatosunk éspedig: négy újabb rohamistát, hogy minél ha® Schmalz! István, Vagner Sándor, Petőfi rabb érjük el a háború előtti termelés « „ Kálmán és Farkas Félix elvtársak, ha- v°nalát’ ®^ltal életszínvonalún* iánk újjáépítése érdekében, kommunista elén, sót felülmúlja a háború elő öntudattal, rohammunkával, dacolva a sf- színvonalat. lány táplálkozással és a tüdőt emésztő Előre! A demokratikus Magyarország 0)1 nagy porral, 19 napi megfeszített munká- építésében! oal a kazánt üzemképes állapotba he- • Csordás byoW lyezték. Pécsújhegy■
