Új Dunántúl, 1945. december (2. évfolyam, 267-289. szám)

1945-12-25 / 286. szám

1944 Karácsony estjén I'<vy dunántúli városkában ‘gyütt ültünk meghitt beszélgetésben roko- „ok, ismerősök - A cigaretta! üstöt vágni lehetett, a feketekávé friss illata betöltötte a szobát, amelynek langyos melege jólcsőn ölelt körül bennünket. Tagadbatatlanul jó érzés volt a világ­háború utolsó esztendejében, sót utolsó) hónapjaiban ilyen védettségben s bu. tonságban élni s kényelmes fotojok mélyéből megvitatni az eseményeket- beszélni a politikáról s n csodafegy­verekről... .1 A jól sveifolt tiszti uniformis germ-| cessé és határozottá formálta a ke-| vcsbé határozott egy éniségeket is, sza vaik komoly szentenciaként súlyosod tak reánk, ellenvéleményünk alig ‘«1 betett, hiszen az óvatosság még barams között is ajánlatos volt ezekben az időkben, különben is csak ,,társalog tunk“ Karácsony estjen meghitt baráti ^Leereszkedett ránk a decemberi al kony. A csillárokat még nem gyújtot­tuk fel. Valaki a likőrt a pohár melle, öntötte, ezen mindnyájan nevettünk s, ebbe a vidám, gondtalan kacagásba csörömpölt bele a telefon Félkezemben a likőrös pohár, feleme­lem a kagylót ideges, kapkodó. íjjedt bang könyörög felém: — ...nagyon kérem segítsen! Oda küldöm magához a kisfiámat.. ké­rem, vegye pártfogásba... nem. sem­mit nem tudok az anyjáról elhur­colták. Nekem is menekülnöm kel! - .| Kisfiam még csak másféléves, nem vi hetem magammal... meg kell. hogy értse, hiszen magának is van gyereke...! Éreztem, elséppadok. de vigyáznom, kellett hogy bari gom el ne árulja a jelenlevőknek, miről van szó. — Más körülmények között igen, azonban most lehetetlen Társaság van nálam... talán holnap..., bar félek,( igen Dagy felelősség, nekem is van gyermekem... , „ , , . — Éppen azért, meg kell hogy ért­se... a gyermek már útban is van magához... ne küldje vissza ..?! Megrendülve tettem le a kagylót Gyermekkori barátom könyörgott hoz­zám. Halkszavú, intelligens, értékes ember. • gyermeke életét bízta rám. Csöngettek Idősebb asszony hoztad a gyermeket. Szó nélkül az ölembe tét le s elment. Én ott álltam gyökeret verten, karomban a kicsiny gyermek kel Magamhoz öleltem védőn, oltal­mazom A gyermek elsírta magat: — ...Mama...! ..... . Bevittem kisfiam szobájába, játékot adtam neki A gyermek száraz, égő szemekkel könyörgott felem ...Mama..., _ ...Mama...! sírta újra, meg uj r„ s tétova apró lépteivel elindult abba az iránvba- amerre az ajtót sejte Édességgel, tejjel ‘am. Nem kel­lett neki Ott állt a fal mellett kono­kul, kétségbeesetten, szenvedőn es sírt egyre sírt az anyja után. , , , Az anyja pedig ott menetelt valahol, clgvötört testtd és sebzett lélekkel a, b£si országúton Németország fele- ^térdepeltem a gyérnek ele, ket ki-i csíny kezét arcomra simítottam s vele, T-* szobában gramafonzene| szólt, ránknyitoták az ajtót. — Jöjjön táncolni.. ! . A könnyek*51 nem.. tndtam ,sf"ln1' Berereglettek mindnyáján a szobabm Magamhoz szorítottam a gyermeket. _ Látták-e, sejtették-«, miről van szó. ... -j, vele, nem féltem többe­*” fíSa”_ »«.*«> -| " lt-w,í Hitler háborújal Ez al «ST. Äi» -| A permek £ e az elöbb még don ptatta az aip^t ^tek, poll-1 tetőket. * Az éiezaka ráborult a k» lakásra. o&Ä.V». 5 ri"»2"'" *‘J“; m^ tekintetét az ajtóra szegezve s az anyja után sóhajtozva... Iqu. t&Unt! I itócíieídfőH szifiüHiziik lazteneikkei... rVürnbergben a vádlottak előtt levetítették a Harmadik Birodalom történelméről készült filmet December ll-én a nürnbergi Törvény­szék csaknem az egész napot a „Náci- terv“ című dokumentáíis film bemuta­tásának szentelte. Ez a film német hír­adók képeiből készült Bevezetőül „ma­gának“ Rosenbergnek fellépése szolgái, aki fejezetről fejezetre a Hitler-párt programját adja elő. Mindenki nagy figyelemmel követi ezt a filmet Hiszen a legutóbbi napok­ban még a véreskezű Göring is meg­kísérelte, hogy magát ártatlan bárány­kának tüntesse fel. Az amerikai Asso­ciated Press munkatársának kijelen­tette, hogy ő sohasem készüli támadó háborúra, a koncentrációs táborokat átnevelés" céljából rendezte be s min­dig az antiszemitizmus ellen lépett fel Különben is őt Himmler mór kezdetben második" helyre szorította A bemutatott film alaposan rácáfolt ezekre a hazugságokra. Ott látjuk Gö- ringet a német hivatalos filmhíradókon, mint a nemzetközi méregkeverés mes­terét, a támadó fegyverkezés főszószó­lóját s mint fő-főprogromhőst. A fil­men Nürnberg valósággal háttérbe szo­rul. Csak a százezres tömegekben ma­sírozó nácihordákat látni, amelyek „heil" és „Siegheil“ üvöltözése olykor perceken át betölti a nézőteret. Göring és a többi vádlottak ugyan­arról a helyről merednek a vászonra, amelyen régen a pártgyűlések vezetői ként díszelegtek. Ott látjuk a filmen Hitlert, amint fejét hátravetve és sze­mét bezárva hisztérikusan ordítozik Ott látjuk Hesst, Göringet és a többie­ket Mintha a középkor szellője csapná meg arcunkat, amikor Baldur von Schirach egy csoport fáklyákkal vilá gftó ifjoncot abba a toronyba vezet, ahol Hitler a hírhedt „Harcom" című könyvet megírta. Schirach is ordítozik. Alig lehet lefordítani üvöltözését. Azután újra meg újra a régi kép. Memetelő tömegek. Hangos dobpergés Siegheil. Egy lázas fegyverkezés visz- s/ataszító képe. S mindenütt a .Füh­rer" grimaszokat vágó ábrázata. Egymásután peregnek a képek 1927, 1928, 1950, 1953, t935. A fegyveres tö­meg egyre duzzad. Hitler egyre esze­veszettebben üvölt. „Németországnak olyan fiatalságra van szüksége, amely fürge, mint az agár és erős. mint a Krupp-acél. És látjuk is, mint verődik össze ez a fiatalság. Látjuk őket n gya­korlótéren. Megjelennek az első páu- célkocsik és Krupp első nehézágyút. Göring bejelenti, hogy megalapozták az új német légierőt. A filmen ott lát juk Hitlert Krupp társaságában. Hitler kitünteti azoknak a fegyvereknek leg­főbb gyártóját, amelyekkel később tíz- és tízmillió emberi életet oltottak ki. Szünet közben a legtöbb újságíró he­lyén marad és a vádlottakat figyeli Azok mind hahílsápadtnk Egyik-má­sik nyugodtnak igyekszik mutatkozni. De szemlátomást valamennyien a be­mutatott film lesújtó hatása alatt ál­lanak. Szünet után a film harmadik meg negyedik része kerül bemutatásra. Ezek 1939, 1940 és 194í-bő1 származnak. Látjuk, mint gyülekezik az éj leple alatt a német katonaság s mint tör rá egymásután a felkészületlen országokra. A lengyel korridor. Betörés Dániába és Norvégiába. A gyanútlan dán és norvég polgárok arra ébrednek, hogy utcáikon német motorkerékpárok ro­hannak, fejük felett pedig Göring re­pülőgépei keringenek. Valami gyenge ellenállásfék következik, mire zuhog­nak a német repülőbombák Látjuk, mint törnek be Hollandiába. Belgium­ba és Luxemburgba. Megjelennek előt­tünk a rotterdami ítéletnap irtózatos jelenetei. Ám most új fejezet kezdődik. 1941 június 22. A Szovjetunió megtámadá­sának napja. Német idő szerint reggeli félhat. Szokatlan időben kapcsolják be a rádiót Szokatlanul korán hívják egybe Ribbentrop és Göbbels a kül­földi újságírókat. A német újságok tö- megpéldányszámban jelennek meg. Az­után ismét fasiszta katonaság teljes hadikészenlétben, Eidkunen és a ke­leti határ más pontjain. A hitszegő tá­madás a nap korai óráiban veszi kez­detét. Magasra repülnek a német jelző­rakéták. És valahogyan ma is, annyi idő után, összeszorul torkunk a fájda­lomtól. Bjclorussziát látjuk a filmen. Himm­ler, fekete serege élén, fogoly katonák és dvil irályok előtt vonul el. Milyen gyűlölettel néznek rá ezek az első ál­dozatok, miközben a fasiszta főhóhér a szovjet földet, a szovjet vetést vizs­gálja, amit már biztos zsákmányának gondol. Ezután egyre kevesebb az üvöltözés, a zaj és hadonászás. 1942, 1943, (945 következik. Ismét látjuk Hitlert De valahogyan mar nem olyan ünnepélyes, nem olyan élénk, mint amilyennek az­előtt feltűnni igyekezett. Ribbentrop, aki eddig tábornoki egyenruhában pa­rádézott, most szürke civilbe bujt A változás annyira feltűnő, hogy a néző­téren mozgás keletkezik. Közben Mussolini is megjelenik. Szin­te szánaloinraméltó fekete kabátjával és szemére húzott fekete kalapjával­Hitler üdvözölni akarja, de jobbkezét nem tudja mozgatni. Balkezével igyek­szik megveregetni a „tengely" szeren­csétlen flótásának vállát. Közben jobb­ja élettenül lóg ajá. Még jónéhánv ha­sonló „diplomáciai" jelenet következik. A japánok pózolnak a vásznon, majd a nevetséges és szánalmas Franco. Pé- tain meg Quisling. A molt árnyai. Hit­ler „új rendjének" szegénylegényei, amely, hála Moszkvának, Leningrádnak és Sztálingrádnak, ízzé-porrá zúzódott Most a film nagyot ugrik. Hitler törvényszékét látják. Katonai össze­esküvőket ítélnek halálra, akik 1944 júliusában a „vezér“ élete ellen törtek. A vádlottak izegnek-mozognak helyü­kön. Uj izgalmas szembeállítás. A tör­vényszéki terem tömve rendőrökkel. A bírák hisztérikusan kiabálnak, öklük­kel verik az asztalt szidják a vádlotta­kat: „te gyáva, te hazug, te csalói" Nem bírósági tárgyalás ez, hanem nürobergi kocsmajelenet... A film végéhez közeleg. De még van egy sajátságos jelenet. Hitler, az ellene elkövetett merénylet után. Mereven éli testőrökkel körülvéve. Előtte ugyancsak testőrökkel megrakott páncél vonat. Testőreitől valósággal befalazva, még egyszer megkísérli felemelni a bal­kezét. A filmforgatók már nem keresik a hatást és ő nem mosolyog. Ez a Hit­ler az 1945-ik év Hitiere volt, akit a Vörös Hadsereg torkonragadott. Fekete felírás: Vége. A teremben M- gyúlnak a lámpák. És a Törvényszék, pihenés nélkül folytatja a vádlottak kihallgatását Nürnberg. Visnyeoizkij Szjevolod. „ . •. minden mentési kísérlet nélkül rájuk kell önteni a cementet ...w A magyar—német „barátság“ egy 1940-es akta tükrében Ha a háborús föbünösök tárgyalását hallgatjuk még mindig a ..magyar-német sorsközösség" buta és aljas szólamát hall­juk emlegetni. A magyar népnek már van fogalma róla: mtt jelentett a gya­korlatban ez a „sorsközösség", „szövet, ségesi hűség"... Ismerjük a doni halál hadsereg sorsát, látjuk az ország lerom­bolását és kifosztását, tudjuk mi történt a deportáltak százezreivel, anyák sirat­ják levente gyermekeiket- Ékesszólóan beszél a németekről éspedig nem Is a háború .elvadult elkölcseiben", hanem az 1940-es „békés" időkben, a következő szóról-szóra lemásolt hivatalos akta. Köz­jegyzőileg hitelesített másolata van ke­zünkben, nem változtattunk rajta egy fikarcnyit sem. íme az akta: M. kir. rendőrség soproni kapitánysága. Szám: 25/53—1940. pol. rés. Tárgy: Németországi hírek. Szigorúan bizalmas! Nagy-méltóságú Belüg yimiszter Ürl Tisztelettel jelentem, hogy Németor­szágból nemrégiben hazatért több ma­gyar munkás elbeszélése szerint igen sok magyar munkás dolgozik a Sieglried-vonal további erődítési mun­kálatainál. A németek ugyanis lázas sietséggel építik ki a hátrább fekvő állásaikat. A nagy sietség következtében gyakran el­mulasztják a földmurkálatoknál nélkülöz­hetetlen óvintézkedéseket és ennek töb­bek között egy alkalommal is majdnem egy súlyos baleset volt a következménye. Kb. 16 magyar munkás is dolgozott egy 8 méter mélységű és ki nem támasztott És így várta napokon, heteken át kétségbeesetten szenvedve és vígasztal- hatatlanul. Megrendített és megdöbbentett lelké­nek ereje, kitartó, erős vágyakozása övéi utáu — Ez a vágy nem ismert lemondást, ez a vágy lebírhatatlan erő volt Ez a vágy megbénította a gyilkos fegyvereket, felszabadította a béklyó­ba vert emberiséget és visszaadta a humanizmusba és szabadságba vetett hitet. \ ■ ■ B, A. akna alapozásánál, amikor egyszer csak az oldalak beomlottak és betemették a mélységben dolgozó­kat. köztük 16 magyar munkást ts. A munkavezető német úgy rendelke. zett, hogy a betemetetteken úgysem le- hét már segíteni, tehát minden mentési kísérlet nélkül rájnk kell önteni a cementet ée tovább folytatni a munkát me embertelen parancsot azonban az ott dolgozó magyarok és osztrákok közül is többen nem voltak hajlandók végre­hajtani és erélyesen követelték a men­tési munkálatok azonnali megindítását amihez nyomban hozzá is láttak. A mun­kálatok eredményeképpen a munkásokat élve megmentették. Hz az eset azonban a magyar munkások, nak amúgy is nagyfokú elkeseredettsé­gét anyira betetézte, hogy elhatározták — még szökés úján is — hazatérésüket. Egyébként ezek a munkások kijelentet­ték, hogyha itthon száraz kenyéren és vizen kel! is koplalniok és Németország­ban minden jót is Ígérnek, akkor sem mennének többé oda. Jelentésem másolatát a m. kir. rendőr­ség vidéki főkapitányságához, a m. kir rendőrség politikai rendészeti osztályá­hoz és az itteni tőispán úrhoz egyidejű leg felterjesztettem, továbbá a szombat helyi m. kir. csendőrnyomozó alosztáu parancsnokságnak is megküldőttem. Sopron, 1940. május 15. A kapitányság vezetője Dr. Horváth György sk m. kir. rendőrfőtanácso Nem hisszük, hogy Mihez komraentá 'kellene. így festett a barátság 1940-be a „szövetséges" németek és az elvakito' csatlós Magyarország között. ÚJ DUNÁNTÚL fT

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom