Új Dunántúl, 1945. december (2. évfolyam, 267-289. szám)
1945-12-25 / 286. szám
fazstl Attila u*tUk&zete> tty* UmeceH&t Ad#4w£ p. ’Jifesef Attila költészete új és úttörő jelenség a magyar irodalomban. Előtte is Toltak, akik a munkásosztály fiaiként váltak írókká, de egyikük sem maradt annyira összeforrva osztályával és népével, mint ő. Származásáról maga így beszélt Nemzett József Áron szappanfőző, aki már a Nagy Óceánon szagos füveket kaszál. Megszült Pőcze Borcsa, kit megették a fenék, gyomrát, hasát sorba, százláb súroló kefék. Apja, a fiú hároméves korában örökre elhagyta a családját, a kisfiút vidékre adták, szegényparaszt nevelőszülőkhöz. Megismerte a magyar vidék gondját, majd visszakerülve a nagyvárosba, élte a munkásgyerekek kósza, szomorú életét. Korán árvaságra jutott, alkalmi munkák közepette sikerült iskoláit elvégeznie. Fölszabadulthangú versei miatt egyetemi pályafutása derékba tört: egyik tanára kijelentette, hogy soha nem engedi tanárrá lenni. Megjácrta Bécset, Pá- rist, volt újságárus, hajóslegény, hivatalnok, lapszerkesztő s szinte egész életében végigkísérte a proletársors hizonytalansága. Nyilván nem véletlen, hogy a társadalom, amely ellen lázadt, korai haláláig nem juttatta biztos megélhetéshez. Gyermekkorának körülményei, ta- nnlásvágya és tehetsége töretlen úton vezettek a munkásmozgalomba. Nem volt még magyar íré, akinek annyira vérévé, egyéniségévé vált volna a szocializmus, annak elmélete és gyakorlata egyaránt A marxizmus volt számára a lámpás, amely megvilágította előtte nem csupán a munkásság, de az egész dolgozó magyar nép bajait, problémáit. Bárhol ütjük föl verseit, mindenhol jóslásszerű élességgel tapint rá egy-egy soirskérdés leglé- nyegére. Pedig nem jóslások ezek. csnpán a szocialista hitvallású költő felismerése az igazságról. József Attila nemcsak elméletben volt harcosa a munkásmozgalomnak hanem annak gyakorlatában is. Amíg betegsége meg nem akadályozta, tevékeny részt vett a Magyar Kommunista Párt illegális munkájában; akkoriban a 30-es évek fordulóján, közismert volt a mozgalomban „Elvtárs segítsd a lebukotiakat“ relrénű verse. Később idegbetegsége mindjobban elhatalmasodott rajta, létének anyagi bizonytalansága mind mélyebb depressziókba hajszolta, s 1937 egy téli délutánján a balatonszárszói állomáson a vonat elé vetette magát. József Attilu költői rangja ma már vitathatatlan. Mestere volt a szónak, a versnek, mintahogy a vasmunkás mestere esztergapadjánál az acélnak. De a verset nem szép ékszernek tekintette, hanem harcos fegyvernek is; ihletett költő volt, minden költők örök tárgya, a születés, szerelem, élet és halál állott művészetének közép- ponjában, de velük való egységét és szembeállását egy harcos világnézet határozta meg. Legáhitatosabb Urai hangjait is sötétre festi a környezet, smelv számára mindig a gyermekkori élmény; a faluvége, a külváros hangulatát jelenti. Szerelmes verseiben a felszabadult ember lobogó tárgyiassá- ge szólal meg, szókimondó, sokszoi szilaj őszinteséggel. Mint minden nagy magyar költő, politikus is volt: a napi politikán, a munkásmozgalom aktuális küzdelmein túl azonban megszólalnak verseiben a magyarság nagy sorskérdései is. Szinte megdöbbentő manapság is, mennyire tisztán látta több mint egy évtizeddel ezelőtt most Ls égő problémáinkat; idézzük fel híres versét, melyben azt mondja: „Adj emberséget az embernek, adj magyarságot a magyarnak, hogy mi ne legyünk német gyarmat ..“ Másik nagy verse, „A Dunánál“, ma már szinte klasszikus összefoglalása a dunavöl- gyj népok egymáshoztartozásának: ÚJ DUNÁNTÚL A harcot, amelyet őseink vívtak, békévé oldja az emlékezés s rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk és nem is kevés. Filozófiai verseiben magyarul még uem hallott tisztaságban szólal meg a szocializmus, nem rideg elméletként, hanem mindig a valóságos életre, a társadalomra vetítve. „A város pere- mén‘‘ című verse szózata lehet és az is kell legyen a dolgozók élenjáró osztályának, a munkásságnak : Míg megvilágosul gyönyörű képességünk, a rend, mellyel az elme tudomásul veszi a véges végtelent. a termelési erőket odakint s az ösztönöket idebent... József Attila költészetének titka, hogy a világot nem felülről szemléli, mint előtte majd minden író, hanem alulról, a dolgozók, az elnyomottak szemszögéből. Bármelyik költeményét tekintjük — kamaszosan vidám képeit, szatírával sújtó társadalombírálatait, szerelmi ódáit vagy akár tájhangulatait — mindegyik át-átal- szövi szemléletének egységes, harcos jellege. A munkásosztály nagy költője ő, annak is leghaladottabb, legöntuda- tosabb rétegéé. S mivel nagy művész is volt, mint minden haladó osztály kiemelkedő szellemei, a legtöbbet tudta adni az egész magyarságnak: bírálatot, hitet és öntudatot. Bevált jóslat^, amit keserű öngúnyból fakadó büszkeséggel állított egyik legszebb versében: Én egész népemet fogom, nem középiskolás fokon tanítani! — Az állami faipari-közmühely, a pécsi állami felsőipariskola volt faipari gépműhelyében folyó évi december hó 27-től a géppel nem rendelkező asztalos- iparosok rendelkezésére áll, A műhely ezidőszerint ideiglenes jellegű és a tavasszal előreláthatólag új, tágas helyiségébe költözhet át Ä műhelyben ezidőszerint 1 szalagfűrész 1 egyengető és 1 vastagsági gyalugép áll rendelkezésre \ használati idő minden munkanapon reggel 8 órától délután 16 óra közötti idő. Érdeklődőknek készséggel ad felvilágosítást a Közmű iely vezetősége Pécs, Rákócziét 79. sz. (Ideiglenes bejáró a Nagy Lajos-utcai villamosmegálló felöli kapu. Megegyezés a fodrásziparban Tisztelettel értesitjük a T. Szerkesztőséget, hogy az ellentétek a fodrásziparban végre megoldódnak, olymódon, hogy a Pécsi Fodrász Iparosok Szakosztálya és a Pécsi Fodrászmunkások Szabad Szakszervezete között kollektív megállapodás jött létre 1943 december 18-án, a fizetendő hetibérek tárgyában, mozgóbérskála szerint. (Kollektív megállapodás másolata mellékelve.) Ezért kérjük a t. Szerkesztőséget, hogy b. napilapjában közölni szíveskedjék tájékoztatásul, hogy úgy a fodrászmunkaadók, valamint a fodrászmunkások tudomást szerezzenek miheztartás miatt. Egyben köszönjük t. Szerkesztőségnek az eddigi szíves támogatását, mely hathatós része volt az elért eredményünknek, kérjük a további szíves támogatásukat. FODRÁSZOK KOLLEKTÍV SZERZŐDÉSE A fodrásziparban tapasztalható eltérések. melyek a felektől szedett rnunkadíjak és a fodrásasegédeknek fizetett hetibérek között mutatkoznak, kiküszöbölésére a Fodrásziparosok Szakosztálya és a Fodrászmunkások Szabad Szakszervezete a fodrászok hetibérére nézve a következő meghatározásokat hozta: Fodrászmunkások (férfi vagy nő) hetibére: A felszabadulás utáni 1 éves gyakorlatig 32 egyséff, 1—3 éves gyakorlatig 44 egység, 3 éven felüli gyakor lattal 52 egység. Nem szakképzett munkások (férfi vagy nő és manikűrösnő) 3 évig terjedő gyakorlattal 28 egység. 3 éven felüli gyakorlattal 36 egység. „A tehHüttkel le*témk is a bennünk nteqváUásán dolgozunk!" Ady.., Név, amelyet mindenki ki akart sajátítani magának. Név, amelyért éltek, név, amellyel visszaéltek. Név, amit a reakció, a fasizmus a maga ocsmány szolgálatába állított, akkor, amikor nem ismerte a név viselőjét, jellemét, életfelfogását. Verséből idéztek a maguk hasznára az egész vers értelmezése nélkül. Sorokat kapcsoltak le, de magát az egészet soha nem hozták. Név, amivel bánni nem tudtak, amit eszménnyé magasztosítani nem mertek. A költő Adyt bányászták a maguk számára a fasizmus lovagjai, az ember Ady nélkül. De, miért hallgattak a prózai Ady- ról? Hiszen, ha annyira ismerték Öt, tudniuk kellett volna azt is, hogy Ady nemcsak verset írni, hanem írni is tudott. Tudniuk kellett volna, hogy Ady nem revideálta soha az álláspontját, hanem gerincesen állta is, amit kiírt és megírt. Amit kimondott és közölni akart. Egy nagyon kevesek előtt ismert levelét adjuk alább, egy olyan írását, amit édesapjához írt, ami megcáfolja a leggonoszabbak minden gonosz szándékát. Aktuális, véresen szomorú igazság ma is minden sora. • „Hogy jó lett volna apám, központi szolgabíróvá választódni Zilahon, ki- virágoztatni a hét szilvafát s becsületet szerezni az elkoldusodott diósad! Adyaknak?.., Bizony talán jó lett volna. Sohse nyeltél volna keserűen a nagyobbik fiadra gondolva, kit haza, a kis fehér házba csak a megveszekedett idegei kergetnek olykor s aki úgy érzi az érdmindszenti nyugodalomban, hogy megölte az életét, bolondokat mível, mert künn a sokadalom- ban, harcok, tépődések, gondolatok és kínok között bomlasztja, veszejti el magát. Ögy van, úgy van! Barátkozom az öreg ákácfával, kinézek a rétre, belecsalom a mélységes csöndességet a szívembe, beleolvadok a csöndes, gondolattalan vegetálásba, szago- lotn az isteni, a csiráztató, a nagyerejű földet és olyan semmivé, a nagy semminek (vagy a nagy mindennek?) olyan kicsike rabszolga-pehelyévé válók, mint Mouret abbé a nagy tenyésző kertben... Egy napig... Te tudod édesapám, hogy csak egy napig •. ■ Aztán rés törik a nagy kertben ... Besüt a nap, bezúg a lárma, bezsibong a lelkembc az élet s én rohanok tőletek el, visz- sza ... Ügy érzem, agyonnyom a csönd, darabokra bomlik a testem, elrohad a tüdőm, ha nem szaladok a zajba, ha nem csapok össze valakivel, ha harsogva nem kiabálok én is bele a nagyvilági lármába... És te meg az anyám ilyenkor újra elsirattok... És jaj, talán igazatok van ... Ez, ez. Amivel most is harcolok. A penna. Mit akar ez a rongyos, acélhegy ű kis diabolus? Miért csal el a nyugodalomból annyi és annyi békés kétlábúnak készülő jámbort? Miért kenyér és grádusokra emelő eszköz az egyiknek s miért űző démon, szent őrület, mártirium a másiknak? Heine Henrikkel szeretnék válaszolni Neked, édesapám, de ez a néhai ember zsidó Dőlt s ti mostanában ott a kis falukban és itt a nagy városokban kezditek a zsidót nagyon nem szeretni. ő szólt oala a szentlélek lovagjairól, a misszió boldog bolondjairól és az emberiség boldogtalan szükségeseiről. Ma már azonban, édesapám, nem divatos ez a Heine. Azok az nrak ma, akikről a végrendeletében sem feledkezett meg. A szentlélek lovagjait pedig magyar agrárius nyelven zsidó skriblereknek nepezik manapság... Hát mik is vagyunk most? Néha és a napi világban cinikus fáradtak, a tekintélyeket már nem is rombolók, csak hanyagul leköpködők. Fáradt olimpusi istenek és kiközösített, magasról lenézett páriák... Vagyunk nagyon sokszor komédiások. Alkuvóbbak a lócsiszárnál s hajlékonyabbak a nádnál... Addig... Addig... míg nem int, nem hív a gyilkos, az acélhegyű ördög... Az istenes ördög ... És akkor csupa hit a világ, csupa szerelmes lángra érdemes az élet. És ilyenkor beleverjük, belekorbácsoljuk nyomorult testünket, összetépett idegeinket e nagy szerelembe. A jobb életért a becsületesebb világért, az előretörésért, a világosságért s a fantomok legfantomabbjá- ért, legbolondabbjáért és legszebbjéért, az igazságért... Ilyenek vagyunk és ezek vagyunk mi, szentlélek lovagjai, fáradt, cinikus legények, zsidó skriblerek. És nem belőlünk lesznek a képviselők, a miniszterek, kormányzó nagyurak, de azokból, akik a mi vérünk árán s a mi arcunkat csak maszkolva, a mi toliunkat megbecs- telenítve, a mi szent őrületeinket meg nem értve törtetnek előre... Mi ma-- radunk, akik voltunk, míg összetépve le nem roskadunk, akkor is a hitben, hogy az emberek, a bennünket lené- zők és a bennünk reménykedők megváltásán dolgoztunk... Olvasni fogod, édesapám, hogy száz forintot kapok. Summának nem summa. Ennek az én fajtámnak több a hiányzó öt forint, mint a meglevő kétszáz. Az összegyűlt adósság eny- hitődik, avagy pár napi pihenésre el lehet menni Veneziába avagy Abbáziába. hova olyan könnyen mehet hetekre sok dologtalan, gazdag ostoba. De lásd édesapám, mégis nagy summa ez. Nem az enyém. A fajtámé és a fajtám nagy vérverejtekezésének eredményéé. Meglátták az újságírót. Megérezték a lázát s megértették a lelkét... Mintha e kicsiség is azt mutatná, hogy korrigálódik az élet s hogy a mi küzdő őrültségünkben rendszer van s ez a bolondság bölcs bolondság. Teremnek Pálfy Antalok. Belátók. Vékonyan sávolódik immár az eljövendő élet világos fénye. A diabó- lns urabb rajtam, mint valaha. Az életnek, tökéletesülésnek szerelme nagyobb. Sohasem gyűlöltem, szerettem jobban, mini most... Édesapám, a fiadat nem kell okvetlenül siratnod már,, mert jobban hisz magában s az életben, mint valaha.“ Ady... Név, amelyért éltek, élnek, név, _ amellyel többet vissza nem élnek sóba! Réti László. Tanoncok: 1. évben 8 egység, 2. évben 10 egység, 3. évben és azon felül 26 egység. Egység alatt ertendo az az összeg amit a munkaadó üzletében a fizetés folyósításának idejében a vendég egy borotválásért fizet. Ez az összeg nem lehet alacsonyabb, mint amennyit a hivatalos I. oszt. árjegyzék előír. Ha a munkaadó üzletében a borotváján óra magasabb, mint a hivatalos ér jegyzék által eléírt ár, úgy a magasabb összeg veendő egységnek. A bo-' rotválás ára nem lehet kevesebb, mint az ugyanabban az időben érvényes hajvágási ár 50%-a. A megállapodásból (kifolyólag felmerülő vitás _ kérdések elintézésére, valamint a kiszolgálási árak irányítására 5 napon belül bizottság ül össze, melyben mindkét fél 3—3 taggal képviselteti magát. A bizottság működése a megállapodás érvényességének tar- tama alatt állandó jelleggel tart
