Új Dunántúl, 1945. augusztus (2. évfolyam, 170-192. szám)
1945-08-12 / 178. szám
Az Infláció további folyamatának megállítása talán legelső rendű feltétele a konszolidációnak, amely a magyarság újjáépítésének alapfeltétele. Az infláció gazdasági anarchiára vezethet, amelynek következményeiről nem kell bővebben beszélni. Tisztában kell lennünk azzal, hogy az infláció megállításának nem lehet akadálya az eddig is elért magasság, mert végeredményben, ha munkabéremért ellenértéket kapok, akkor lényegtelen, hogy milyen nagy számban van kifejezve. Ez kizárólag a számok játéka. Lényeg a megszilárdulás, mert az a legfontosabb, hogy a hónap elején kapott bérért a hónap végén ugyanolyan ellenértéket vásárolhassak. Ha tehát sikerül bármelyik színvonalnál az árak emelkedését megállítani, célunkat elérjük, a fontos az, hogy ez mielőbb megtörténjék. Nézzük meg azokat a tényezőket, amelyek az infláció továbbterjesztését okozzák és melyeknek kiküszöbölése a folyamat megállítását eredményezi. A pénz lehető leggyorsabb forgása. Ne feküdjön sehol pénz, mert a forgalom lebonyolítíásához egy higanyos mennyiségű pénzre van szűk- ág és ha a forgalomból nagyobb pénzmennyiséget kivonunk, akkor i helyett többet kell nyomtatni, ter- nészetesen fedezet nélkül. A kétszer olyan gyorsan megforduló pénz kétszer olyan mennyiségnek felel meg. A cserekereskedelmet ha átmenetileg s, de támogatnunk kell, hogy ahhoz se kelljen készpénzt igénybevenni, mert ezáltal is kevesebb mennyiségű pénz kell a lebonyolításhoz. Természetesen ezek az intézkedések átmenetiek addig, míg a stabilitást elérjük. Meg kell állapítanunk egy árszínvonalat. Kiindulási pontul elfogadható az a tétel, hogy egy szakmunkás egy órai munkájának ellenértéke 3 kg. kenyér-ár. Ebből visz- szavezetve megállapítható a búzaár, ehhez viszonyítandó a többi terményár. A terményárakból megállapítható a haszonállatok tartás} költségein ke- j resztül azok ára, majd azok termékeinek előállítási ára. (zsír, tej, gyapjú, hús, stb.) A munkabérek indexszámából kiindulva az összes ipari termelvények ára adódik. Ki kell kapcsolni azt a tényezőt, hogy egyes iparcikkekből kevesebb nyersanyag áll rendelkezésre. Ez egész különő-' sen hangzik, de véleményűnk szerint nagyrészt megoldható. Ugyanis ez az áruhiány főleg onnan adja áremelő hatását, h<jgy kevesebb mennyiségből több ember akar megélni. Például: kevesebb a kereskedelmi forgalomban lévő cikk annál a mennyiségnél, amelyet az ugyanilyen méretű üzem forgalmazott. Most tehát kisebb forgalomból akar a régi létszámú kereskedő megélni. Tehát többet kell keresni, hogy ez lehetővé válj éle, vagy- pedig több kézen kell megfordulni, mert mindegyik a maga haszonkul- :át biztosítva, emeli az árat. Az iparban is hasonló helyzet adódhat. Visszatérve a tárgyra, megállapít- ;tó tehát az árindex alapján ki- 'akull forgalomhoz szükséges pénzmennyiség s az a mennyiség bocsá- mdó ki. Az egységes indexszám ’apján megállapított összes ár és ;r egy előre megállapított határidőin életbeléptetendő és annak betar- sát legerélyesebb eszközökkel kell rtosítani. Ezekre az erélyes intéz- ?dé*ekre csak egy bizonyos ideig asz szükség, mert a munkaerők egész- íges átcsoportosítása, a demokrácia megértése és gyakorlása, a munkaadók és kereskedői morál vissza- lítása, a spekuláció könyörtelen ki• öprűzése, biztosítani fogja a gazda- !ági konszolidációt. Befejezésül ismételtei^ azt kell Hangsul^ií’ni, hogy lényegtelen a :ámok játéka, lényegtelen a zérók «zárna, egy a lényeg: a stabilitás és • megszilárdult alapon kialakuló fej- •dés. 1 ÚJ DUNÁNTÚL Gyöngyösi Jácos kSHfgymíiiíszter a japáa fegyverletétel jelentőségéről és Magyarország helyzetéről a vüágbékében Budapestről jelentik: Gyöngyösi János külügyminiszter szombaton délután beszédet mondott a magyar rádióban. Napok, talán órák kérdése — mondotta többek között — hogy az egész világon végetérnek a hadműveletek. Nagy öröm ez a világ minden békesperetö népe számára. De már az örömujjongás közben is felmerül a kérdés, mi lesz a következménye a világ és Európa meggyötört népe szempontjából a béke helyreállításának. Mindenekelőtt az a lélektani hatás, amit a rettenetes nyomás alól való felszabadulás jelent. De ezen felül felbecsülhetetlen azoknak a károknak és veszélyeknek a kiküszöbölése is, amelyeket a japán fegyverletétel közeli ténye hivatva van elhárítani elsősorban Európa háborádulta országai felől. Európa ma éhezik és a történelemnek talán legsúlyosabb tele előtt áll. így Ítéli meg a helyzetet az egész világ és a szövetségesek ts. Mihelyt ez a háború végétét, a szövetségesek minden erejüket a háború- sujtotta világ és leginkább az elpusztult Eeurópa segítségére fordítják. A béke formai helyreállítása azonban nem elegendő és nem volna kielégítő csupán átsegíteni bennünket a tél nyomorúságán és az újjáépítés nehézségein, ha attól kellene tartani, hogy csakhamar ismét zavarok és nyugtalanság fenyeget. Ezt fogja megakadályozni az a szervezet, amelynek alapjait a szövetségesek június végén San Franciscóban vetették meg. Magyarország békéié és nemzetközi helyzete szempontjából felbecsülhetetlen értékű, hogy a potsdami zárónyilatkozat kilátásba helyezi országunknak a békekötés után az egyesült nemzetek szervezetébe való felvételét — mondotta Gyöngyösi János külügyminiszter. (MTI.) Nagy leheleuzlelek mmií letartóztatták a Nádor-szálló igazgatóját Gazdagon felszerelt fekete-raktárt talált a rendőrség a szállóban A pécsi rendőrkapitányságra az utóbbi időben sorozatos feljelentések érkeztek, amelyek arról szóltak, hogy a Nádorszállodában nagyarányú féketeüzletek folynak. A rendőrség több ízben tartott razziát a szállodában, azonban mindeddig azok nem vezettek eredményre. A rendőrség bűnügyi osztálya legutóbb, f. hó 8-áról 9-ére virradó éjszaka ismét razziát tartott a szállodában, amikor is a magái dr. Jakab Józsefnek mondott szálloda-igazgatót vették efö, aminek aztán meglepő eredménye lett. Először is kiderült, hogy Jakab József jogtalanul használja a doktori címet, mert soha sem avatták sehol doktorrá. Az is kiderült róla, hogy a pécsi kapitányság 1943-ban, márciustól októberig a budapesti tolonc- házba internálta tiltott kártyahlub fenntartása miatt. Á szállodáiban tartott kutatás során egyik helyiségben a rendőrség a következő árukat találta felhalmozva: Mindenekelőtt 19 drb. aranyérmet, egy aranyórát, három aranygyűrűt, egy arany nyakláncot, összesen félmillió pengő értékben, továbbá 10 mázsa finomlisztet, másfél mázsa kockacukrot, kb. félmázsa törtpaprikát, 75 liter pálinkát, 25-30 liter bort, 5 rúd csabai szalámit, nagyobb menyiségü más élelmiszert, szövet- és bőrárut ás 4 drb. rádiót. A szállodaigazgató ezeknek az értékes dolgoknak az eredetéről nem tudott elfogadható magyarázatot adni. Tekintettel azonban arra, hogy a fizetéséből nem tudhatott ekkora mennyiségű és értékű árut rendes utón beszerezni, feltehető, hogy azokat fekete üzletek utján szerezte be és ugyancsak fekete üzletek kötése volt azokkal a célja. Ezt majd a most folyamatban lévő nyomozás fogja kideríteni. A- rendőrség Jakab Józsefet őrizetbe vette és az ügyben folytatja a nyomozást Búcsú a ié$i Ez volt a mait: négy két a pince-mélyben, bombák s aknák füttyös zúgása közt; ez eolt: a rettegés, az éhezés, közös nyomorban is egymás marása s körűlünk míg eltűnt a régi élet, hajunk fehér szálakkal gazdagabb, miként ha hó hullt volna rá szelíden: játékos kék egek ezüst pora. A szenvedés is, mint a jó, múlandó, emlék a bűz, a folyton-várt-halál; a mécsesek tüdöt-rontó koromja s melyek fényénél vad csaták dühöngtek: bástyák dőltek s királyok hulltak el szelíd sakktáblák oértelen mezőin, míg fönn gépágyúk ontottak halált. Emlék a múlt, de férfi lett a férfi, bár, mint az eb, szűkölve meglapult a pince mélyiben, falak tövénél — de férfi már, nem hitvány, gyönge báb. Az utcákon sárgán, penész-szakállal járkálok, mint egy visszatért halott; vakít a köd, erőtlenit az élet, a húst leszedte rólam mind a pince: sétálni már csak csontomat viszem. Amerre lépek; elhullott lovak, a sárga döghalál bűzlik belőlük s egymást marják értük az emberek, mint a hiénák és a karvalyok. Itt egy eltorzult állkapocsba botlom, amott egy láb, egy véres csont hever: ember vagy állat, nem mindegy neked, ki élsz, kire halál még nem lehelt? Megyek, tántorgók részegen a széltől s csak bámulom az utcák roncsait, ez Nt a Váci-utca? nem lehet; itt nemrég még úgy csillogott a fény, BudafzuüU s az ékszerek tüzén, a nők szemén valami boldog-álmos béke lengett, mit nem találok itt a rom között. S az Erzsébet-hid büszke íve hol van, tündér játszik, vagy káprázik szemem? Meghalt a híd! jaj már nincsenek hidak, a Duna Gyöngyéről lehullt az ékszer, a mély, a mély magába vonta őket, hat lepke-könnyű, karcsú táncosát. Pesten már béke van, de még Budán ágyúk dörögnek s áll a szörnyű harc, a híres Várban és a Svábhegyen, amely a béke fellegvára volt... Mire elül a harc, — talán tavaszra — egy lesz Buda S Aquincum romjai — Karthago is igy pusztult el talán s így kesergett Babylon romjain egy jövőben bízó asszír dalos. A Rózsa-dombon, hol tavaly Zsuzsával kék Antarest csudáltuk boldogan, májusi tisztaságú februárban, most, mini ifi, hullák és dögök kevernek, és bár egy pillanat csak távbeszélőn, azt sem tudom, hogy él-e még, ki számomra már rég-halott. Budái, vagy tán Pestet sirassam inkább? múló-máló követ minek siratni, az újabb századok újat emelnek. Egyszer már volt Mohács, de él a nép, hiába nyomta el német, török, élünk, mi vér az ősök vériből, a drága romokból utódainknak építünk majd egy új, szabad hazái, hol nem lesz törpcség és szolgaság. Pest romjain 1945 február 11. VÉGH GYÖRGY „Haté Kofa“.,, üdvözöl harsányan rézbőm testvérem, a Fehér Szarvas... Boldop pÍ8ton(Iáíás az idei hönyvnapon Borvendég Deszkás Sándorral, az egyetlen magyar származású indiánná! Budapest, a könyv ünnepén. 1940-et irtunk akkor. Akkor is gyönyörű verölé- nyes könyvnap volt, legalábbis a nap verőfényesen sütött a rét tarkaságú könyvsátrakra. Hogy körülöttünk egy megksrgűlt világ bomlasztotta ax agyakat, azt pillanatra feledtette a betűk ünnepe. Valahogy ma felszabad ült abb, leve- üsebb ez az ünnep, bár nyomasztóan ne- ezedik a könyvek vidámságára a romok árnya és azoknak emlékezete, akik soha- többé nem vehetnek részt ezen és még sok ilyen szép ünnepségen. Azokra gondolunk, akik áldozatai estek • letűnt idők öt ülőiének. Sajnos sokam oanaai. Többen, mint azt egy röpke pillanat alatt felfoghatnánk. 1940-ben azonban, ha szorongatva is, de még itt voltak. Akkori könyvnapi riport kőrútomat járva, egy tarka színfolt ragadta meg érdeklődésemet; gyönyörű mokaszinjában, ékes indián tollazatával és olajbarna bőrével, selymes fekete hajával egy tralódi indián járta a könyvsátrakat és az Athenaeum kiadásában megjelenő Szikláshegyek varázslója című könyvét dedikálta a lelkes ifjúság részére. Egész kis embererdő vette körül, valósággal úgy kellett kilopni az ifjúság közül. Hogyisne, hiszen élő, eleven indiánt, méghozzá magyartd beszélőt talán csak akkor látott a világ, Ezt meg kellett interjuvoltú. Nőm volt könnyű leiadat, mert a lelkes kis embererdő nemhogy fogyott volna, hanem lép- ten-nyomon szaporodott. Végül ts az Athenaeum halhszavú lírikusa, az azóhi vértanúhalált halt Sárközy György volt segítségemre és egy alkalmas pillanatban kilopta a tiszteletbeli Fehér Szarvast s az Athenaeum agy kis szobájában kozpti össze bennünket. Nagyon érdekes életregény került akkor riport alakjában ap olvasók elé. Igazi magyar sors. Borvendég Deszkás Sándor, adni megannyi magyar fiatal, akiknek nem sikerült itthon felsrinre futni, ment ki az újvilág forgatagába. Kikerült, mini gyermek Amerikába. Viszontagság, nélkülözés és örökös újrakezdés volt az élete. At iskoláit végezve megismerkedett m mát, kihalófélben lévő tndiánfaj egy-két tagjával. Annyira megszerették egymást, a, Délvidékről, Bácskából származó magyar, ifjú és a vad prérik, a szikláshegyek hallgatag, de becsületes nyíltszívű indián fia, hogy örök barátságot fogadva elment közéjük. Evekig élt kint közöttük és ez alatt az idő alatt nemcsak a nyelvüket, de gondolkodásukat, szokásaikat átvéve szinte átformálódott, felszívódott közéjük. Valósággal áfhasonult, mert nem reklámindián volt, hanem húsból és vérből való, aki az indián faj nagyon sok szembetűnő jellegét hordja magán. Mint c: mondja; az aiaoizmas egy csodás átörök- lődése ment rajta keresztül. Akkor megmutatta okleveleit, melyek bizonyították, hogy Borvendég Deszkás Sándort az indián törzs tagjává fogadta és mint Fehér. Szarvas fiát doktorrá avatta. Ezeket az élményeket írta meg az 1940-es könyvnapra és az indiánok életét, olyan élvezetes olvasmánynak, hogy a legszebb ifjúsági regények ts elhomályosultak mellette. Mint S mondta akkor azért jött át Európába, hogy harcoljon az indiánok érdekében, akiket félreismerve vérszomjas, kultúrálatlan, barbár népnek tsmertek. Holott olvan értékes népfaj, amelyen kevés él ebben a vagyonié kultúráltnak kikiáltott Európában. Akkor visszajutásában megakadályozta a már dúló és mind szélesebb mederben lángoló háború. Most újra a betű ünnepét üljük. A szabad, demokratikus Magyarország első könyvnapját. A sátrak isméi teli vannak írókkal, sok régi is itt van és sok újnak hitt régi. Az arcok soványabbak, a szenvedés mindenkire barázdákat rótt. de a szemekben ott ül az örökös ifjúság, amely az alkotás lázában ég. Elmerengve nézem az eddig leparanesolt müveket, melyek megjelenésükkel ts a szabadságai hirdetik. Gondolataimba szól bele egy rég nem hallott bizarr üdvözlés; Hau Kóla...! Előttem áll ő, a Fehér Szarvas. Borvendég Deszkás Sándor, qiost hiányzik róla az indián öltözék, csak a kecses kis indián sara van a lábán. Az ő arca is megnyúlva, csak a szeme ég különös lánggal. Elmondja, hogy Sf is magához ragadta a sors Molock/a. Amerikai állampolgár létére besorozták katonának, majd csapattestét, mely csupa lázongó fiatalokból állott, fegyveres erővel hényszerítették át a német kát áron a nyugati frontra, ahová azonban már nem futottak, meri útközben amerikai fogságba estek. És amilyen sorsszerű volt eddigi élete, olyan volt fogságba esése ts; éppen egy indián származású fiúval került először szembe, akivel egy szemvitlanás alatt értették meg testvéri közösségüket és borultak egymás nyakába. Most az útját készíti elő, melyre minden támogatást megkapott az amerikaiaktól. Szinte egyszerre néztünk egymásra, kérdőn és ha nem mondtuk volna ki, akkor is tudtak volna, hogy ugyanablxtn a percben mindketten szegény Sárközy Györgyre gondoltunk, akit örökre elragadott a könyvnapokról a vérgőzös idők őrülete . .. Emlékezve búcsázkodtunk. Hau Kola, sápadtariú testvérem — ölel meg a Fehér Szarvas —, én most elmegyek ki a sziklás hegyek vadonjába. Talán soha többé el nem jövök onnan. Ott a csendben talán elérem az igazi békét. Ott majd sokat, nagyon sokat gondolok rád ... Hau Kola... Isten veled, Fehér Szarvas! De új hazádban se feledd at Igazit. Bihari Sándor,
