Új Dunántúl, 1945. július (2. évfolyam, 146-169. szám)

1945-07-08 / 152. szám

EGYHÁZAINK AZ ÚJJÁÉPÍTÉS SZOLGÁLATÁBAN yiwin —■■—■II W—HKlranrwi^»»»CTM^tT»i.»T«.nDiar--r ---- —■—-------TTTTIII I 1 I TI—llllim ni 1T WUMi i r— n ■■im «JHUMI >—I — 1 IHWWUWIWWWWWHmHMBWimiWWPW.'!IIIJIIWJ . ‘HJ1U—*8JB! UJ IJIAI. KlUi. «■■<»» immmW A demokratikus Magyarország teljes vallásszabadságot biztosit és a felszabadítás első percétől kezdve a magyar egyházak szabadon folytatják mun­kásságukat. Tudjuk, hogy egyházaink milyen nagy szerepet játszanak az ország életében, s ép ezért fontosnak tartottuk, hogy kérdést intézzünk egyházaink vezető férfiaihoz, miként kapcsolódnak be az egyházak abba a nagyfontosságú mozgalomba, amit hazánk életében az újjáépítés jelent. Tettük ezt azért is, mert az egyik pécsi egyház katedrájáról az újjáépítés szolgálatában álló beszéd máris elhangzott s szeretnénk hinni, hogy ez a hazafias cselekedet példaként fog hatni a hívek lelkiéletét Irányító lelkészeinkre. Az egyes válaszokat — amelyek önmagukért beszélnek — az alábbiakban közöljük. Minden főiünk feiheiői m©g akarunk fenni az új, boldogabb Magyarország fölépítésére „A kötelességüket teljesítők sorában mi csak magyarok akarunk lenni** Virág Ferenc megyéspüspök az újjáépítésről — mondja a pécsi izraelita közösség elnöke A háború rombolása után előttünk áll az újjáépítés teladata. Megsérült templomok, rombadölt oltárok, elpusztult szentélyek, kifosztott kultúrintézmé­nyek Jelzik a háború útját. De mindezeknél sokkal szörnyűségesebbek az erköl­csi károk, amelyeket a háború a teremtés legremekebb művének, az emberi léleknek okozott, Az újjáépítést ezen kell kezdenünk: meggyógyítani a lelkek sajgó sebeit. Beteg testtel nem lehet dolgozni, de beteg lélekkel még kevésbbé. Eltávolítani a megsebzett, beteg telkekből a gyűlölet és bosszúállás nemtelen érzéseit, a testi gyönyörök és élvhajhászás szennyét, a múlandó földi javak kapzsi sóvárgását: ez legyen a kezdete az újjáépítő munkának, mert különben alap nélkül, homokra építünk. Istenfélelem és élő hit nélkül nem lehet ered­ményes az újjáépítő munka, hiszen „ha nem az Ür építi a házat, építői hiába dolgoznak rajta." (126. Zsolt 1.) Az újjáépítést magunkon kezdjük és ha ön­magában minden magyar felépítette az Isten templomát, akkor erős lélekkel, acélos karral fel tudjuk építeni a ledőlt templomokat, elpusztult kultúrintézmé­nyeket is. Ebben a meggyőződésben akarunk minden tőlünk telhetőt megtenni az új, boldogabb Magyarőrszág felépítésére, , Virág Ferenc-■ .v,.• .. j.;. t ,i > . 'i. ‘ f püspök. *• r •* \ V-. .......gBBBBC&v i — Az evangélikus egyház a lelki megújhodástól várja az újjáépítés megalapozását Ha tőnkrenyomorított országunkat va­lóban újjá akarjuk építeni és az újjá­építésben nemcsak perceredményeket akarunk elérni, hanem olyanokat, ame­lyeken rajta van a tartósság és állandó­ság bélyege, akkor az újjáépítést min­denek előtt a 1 él éknél kell kezde­nünk. Lelki megújhodás nélkül elérhe­tünk ugyan látszólag nagyszerű eredmé­nyeket, de ezek az eredmények olyanok lesznek, mint a hömokraépített, funda­mentumnélküli ház. Minden pillanatban elhordhatja az árvíz. Kezdjük az újjá­építést a léleknél: a magyar bűnök meg­látásánál és azok levetközésénél. Meg kell születnie az egész magyar életben annak a magyar léleknek, amely tudja, hogy állandóan az Isten jelenlé­tében él és minden bűnéért, amelyet or­szága és magyar testvérei ellen elkövet, az Istennek telelés. Csak akkor tudunk újjáépíteni, ha magunkat Szünet nélkül az Isten itélőszéke előtt tudjuk és min­dent ennek megfelelően cselekszünk. Az Isten Jelenlétében és az Ö ítélő­széke előtt járó magyar majd nem tudja elnézni, hogy egyesek szociá­lis nyomorban sínylődjenek, mások pedig dőzsöljenek, különböző társa­dalmi osztályoknál az egyik oldalon csak jog legyen, a másik oldalon csak kötelesség, hanem ét fogja hat­ni a másokért való felelősség tudata, mely minden áldozatot meghoz a másikért. Ez a lélek megindítja a szeretet harminc­éves háborúját, amely sebeket gyógyít, könnyeket töröl, nagyobb kenyeret ad és nem tesz különbséget a dolgozó em­berek között. Az Istenre támaszkodó magyar lélek megtelik: hittel, bizalommal és remény­séggel. Hisz Istenében és rajta keresztül a magyarság hivatásában. Bizalommal és reménységgel néz a jövőbe. A romokon sem csügged, hanem szíwel-lélekkel épít. A sötétben is hajnalt vár és nap­keltét hirdet. Nem viselkedik úgy, mint- egy yijjogó halálmadár és nem olyan, mint egy ledőlt bástya, hanem olyan, mint egy jobb jövő felé mutató kéz. En­nek a léleknek a megszületésétől várjuk az új magyar élet felépítését. Egyházi vonalon mindent el fogunk követni, hogy a tiszta evangélium hir­detése és cselekvése által megszülessen ez az új megújhodott magyar lélek. Gya­korlatilag is mindent megteszünk a ro­mok eltakarításáért és az újjáépítésért Káldy Zoltán evangélikus lelkész. Magántisztviselők az ujiáépíiésben Az újjáépítés hatalmas munkájában a magántisztviselők közül az oroszlánrész azoknak jut, akik a vas-, gép-, fa- és építőiparban dolgoznak. De közvetve, vagy közvetlenül belekapcsolódnak a termelésbe valamennyi szakma dolgozói. Nem tartom célszerűnek hogy a több- termelést a munkaidő növelésével igye­kezzünk elérni. A hosszú munkaidő a munkaképességet csökkenti és huzamo­sabb idő kedvetlenséget, fáradságot, pontatlanságot eredményez. A legtöbb vállalatnál sajnos azonos munkáslétszám és munkaidő mellett a termelés az előző évek átlagtermelésé- Vel szemben jelentékenyen csökkent. A normális szükségletek kielégítésén felül az újjáépítéshez szükséges többtermelést azonban csak akkor érhetjük el, ha az elmúlt idők termelési eredményeit túl­szárnyaljuk. Ennek elérése nagyrészt a magántisztviselőkön múlik. Előrelátó, gyors, körültekintő és észszerű intézke­déseikkel nekik kell az egyenletes, élénk munkaritmus útjából minden zökkenőt elhárítaniok. A mai nehéz körülmények (nyers­anyagbeszerzés, gyári, gépi berendezé­sek nagy problémát okozó karbantartása és megújítása) óriási feladatot rónak a mérnökre, anyagbeszerzőre, művezetőre, de a legifjabb gyakornokra is, mert ma nemcsak a megszokott munka pontos és lelkiismeretes elvégzéséről van szó, ha­nem a tisztviselőnek gyakran minden ta­lálékonyságét, ötletességét és tudásét kell latbavetnie, hogy a sajnos gyakran előforduló váratlan nehézségeken űrré j legyen, mielőtt azok a munkamenetet ( akár esek nercekre is meglassítanák. Ha szükséges és saját munkája meg­engedi, a tisztviselő is oda fog állni két- kézi munkástársai közé, hoijy szellemi munkáján felül fizikai erejével is hoz­zájáruljon a munka eredményességéhez. Mondhatnám, lendítőkerekei akarunk lenni a most meginduló felfokozott ter­melési folyamatnak. Tesszük ezt nemcsak azért, mert ezt a magyar társadalom joggal elvárja tő­lünk, hanem azért Is, mert tudjuk, hogy országunkat most már nem a tunyáknak, henyélőknek, kizsákmányolóknak, hanem magunknak, a dolgozóknak építjük újjá. Schuber Rezső a magántisztviselők szakszervezetének elnöke. s fyuisütik, peofoiátrok Rajta, építsünk proletárok, a mull teljesen rombadölt. Tűnjön el a sokféle árok, mit közénk vont a sanda dölyf. A tennivaló több, mint régen. Szebb vasutak, jobb városok még álom a jövő szivében, de az agyunkon átrobog az emberibb jövendő képe, mit formál lelkűnkben a béke s kiérdemelt munkánk értéke az eredmény, mit fölmutat magáraeszmélt öntudat s az összességbe tör illat. SZALAY JAROS Äs izraelita, egyház — mint törvénye­sen bevett magyar hitfelekezet — az ország újjáépítésében feltétlenül részt akar venni. Ezt nem csupán kötelesség­nek, hanem jognak is tekinti. Közreműködésének természetszerűen elsősorban a lelkiek terén kell megnyil­vánulnia. Az a fundamentum, amelyre munkálkodását felépítheti, a feleb arátí szeretet bibliai parancsa. Szeretet nélkül, megértés hiányéban nem foghatunk neki annak a hatal- masméretű országépitő munkának, amely valamennyiünkre vár. A szeretetnek és a megértésnek kell el­söpörnie ast az alaptalan és oktalan gyűlöletet, amelyet olyan embernek nem nevezhető vadállatok keltettek életre, akik történelmünknek legszomo­rúbb és legszégyenteljesebb lapjait írták. Másodsorban — ezúttal azonban nem az időbeli sorrendre gondolok, mert ez az első feladat — az izraelita egyháznak törekednie kell arra, hogy mindazok, akiket az isteni és emberi törvényekbe ütköző módon a fasiszták elhurcoltak otthonaikból, mielőbb újra visszatérhessenek. Idejében kell meg­mentenünk őket! Ebben a nagy munká­ban mindenkinek kivétel nélkül részt kell vennie. Az országnak mindegyik fiára szüksége van! Nem nélkülözhetők azok, akik eddig i« építő és hűséges polgárai voltak. Ha építeni akarunk, akkor elsősor­ban a dolgozókat kell visszahoz­nunk munkahelyeikre. Enélkül eredményre nem számíthatunk az építésért folyó küzdelemben. Az újjáépítés körébe tartozik elhur­colt testvéreink javainak felkutatása, megőrzése és megóvása, hogy hazaérkes­tükkor megkaphassak mindazt, amire egy embernek szükség« v««. Ezzel azt a óéit akarjuk elérni, hogy ne szorul­janak a társadalom támogatására, ha­nem testileg a legrövidebb időn belül megerősödve, mielőbb bekapcsolhatók legyeinek az újjáépítés munkájába. Nem mehetek e! tsé nélkül ebből az alkalomból azoknak szeretettől áthatott áldozatos tette mellett, akik a legnehezebb időkben példát mutattak és önzetlenül segítették megszorult polgártársaikat. Ezek -íz emberséges emberek megmutat­ták, hogy es igaz hit és szeretet mire képes és bebizonyították, hogy magyar hazánkat nem azok képviselik, akik meg­feledkezve mindenről, országunkat a tönk szélére akarták juttatni. Legvégül hangsúlyozni kívánom, hogy a maigyar izraelita hitfelekczetnek célja az ország újjáépítésébe bekapcsolni min­den hívét, ott ahol éppen szükség van rá, — a köz- és magánéiért terén, le­gyen az testi vagy szellemi munka — ott ahol a legtöbbet adhatja. Szükségesnek tartom kiemelni nyoma­tékosan, hogy ebben a munkában mint a magyar államnak egyenjogú polgárai kívánunk "résztvenni és nem mint hit- felekezetünknek elkülönült tagjai. A dolgozók, a kötelességüket telje­sítők sorában mi csak magyarok óhajtunk lenni. Ha a szeretet jegyében és « magyar alkotmány alapján állva fogunk össze, akkor az ország a legrövidebb időn be­lül fel fog, mert fel kell épülnie Dr. Stark Endre ügyvéd, » Pécsi Izr Közösség e. i, elnök«, Református egyházunk az újjáépítés szolgálatában A dolgozó ember: élni akaró ember. Ne féltsük jövőjét, ki élni és dolgozni kész. Az a lendület, mellyel hazánk dolgozói benne vannak az újjáépítés munkájában, jó prófécia a magyar jövendőt illetőleg. Van-e olyan társadalmi réteg, mely tel­jes szivvel ne volna kész munkálni a kívánatosabb jövendőt? Van-e, aki ki­maradni kíván ebből a lelkes összefogás­ból, melynek annyi megindító bizony­ságáról hallunk és olvasunk napjaink­ban? Egészen természetes, hogy a református egyház is szívvel-Iélek- kel benne van "az újjáépítés célki­tűzésével dolgozók hatalmas össze­fogásában; minden munkájával egy­séget, egymás megértését, a fele­barát iránti felelősségérzetet, a mun­ka méltóságát és a krisztusi erők­ből táplálkozó minőségi embert igyekszik a lelkek vágyva-vágyott céljává tenni. Nem most tanuljuk a demokráciát: egy­házalkotmányunk kezdettől fogva de­mokratikus volt; az egyházkormányzás­ban testi munkások és szellemi területen dolgozók mindenkor testvérszeretetben találkoztak a presbitériumokban. Az életet az Isten dicsőségéért és egy­más javáért végzett szolgálat alkalmá­nak hirdettük mindenkor. És hányszor volt részünk az újjáépítésben a történe­lem lefolyt századaiban annyiszor meg­ismétlődő nemzeti összetörettetéseink reány szakadt nyomorúságai közötti Ott volutnk a multbaD is, összeforrva nép és lelki vezetők egymással. És a jelen­ben? Akár a Dráva mentén összeronibolt falvakra, akár az ország más részein romhalmazzá vált községekre gondo­lunk: örömmel látjuk, hogy az igehirdetők és az iskolák tanítói a testi munká­ból is, egész embernek kijáró részt kérve küzdenek népükkel a romok cl takarításán, • megrongált házak újra lakhatóvá tételén, valamint az új építkezések mielőbb megindul- hatása érdekében. A szántóföldeken folyik az aratás áldá­sainak betakarítása. Az ipari munka hősei hidakat építenek, vasúti vonalakat hoznak helyre, mozdonyokat tesznek üzemképessé és összetörött vasúti ko­csikat építenek újjá. Mások a termelő munka különféle egyéb nemeit indítot­ták útba és máris mutatkoznak e nagy vállalkozások különféle gyümölcsei. Emeljünk kalapot az önzetlenül dolgo­zók előtt, a munkának akármelyik terü­letén adjanak is példát mindnyájunk­nak a hősi küzdelemben. Egy szív, egy lélek, a magasabbrendű ember, ki egyetértést munkál, ez az ide­álunk. El a válaszfalakkal! Akárhol állj, csak légy hű és odaadó: a társadalom­nak egyformán értékes tagja vagy. Sze­ress személyválogatás nélkül. El ne fe­ledd, hogy Isten az egész emberi nemze tét egy vérből teremtette. Isten igéjének ez a tanítás alapokmánya a népek test­vériségének. Ezekkel a gondolatokkal járulunk, minden alkalmat megragadva, szó­széki bizonyságtételekben és a lel­kekkel folytatott beszélgetésekben, a testi mnnka terén végzett szolgá­latok lelkiségéhez, hogy minél szo­rosabb egységben, vállvetve — kezet fogva, munkáljuk a boldog magyar jSvsndSt Nyárv Pál református lelkipásztor. UJ DUNÁNTÚL f*l awuimrwr wwiwi niwin1«

Next

/
Oldalképek
Tartalom