Új Dunántúl, 1945. július (2. évfolyam, 146-169. szám)
1945-07-08 / 152. szám
Ä vármegyei rendőrség qí újjá építésben M«*, amikor az érdeklődés homlokterében mindenütt az újjáépítés áll, — sokak elölt kissé furcsán hangzik, hogyha azt mondjuk: a vármegyei rendőrség is egyik főpillére az újjáépítésnek. Mert akkor, amikor politikai téren igyekszik tiszta , légkört teremteni, — saját szervezetéről eejn feledkezik meg és a demokratikus követelményeknek megfelelően azt is újjáépíti. Új emberek, új szellemet visznek bé oda, ahol még néhány hónappal ezelőtt a félfasizmus és fasizmus védelmezői uralkodtak. Tudjuk jól, hogy a magyarság dolgozói ezt a kitünően megszervezett, fegyverek erejére támaszkodó hatalmat saját erejükből nem döntiették volna meg, de mert a felszabadító hadsereg érvényt szerzett a dolgozók jogainak gyakorlására, étérezeíik azt a súlyos felelősséget, ami reánk hárul. Különösen nekünk, vármegyei rendőröknek kell rendkívül ébernek és körültekintőnek letmünk, —• hiszen a reakció elsősorban vidéken kezdi mindig romboló munkáját s azokat az újításokat, amelyek a nagy társadálom érdekében történnek, elsősorban ott igyekszik gáncsolni és Így aláásni a fiatal magyar demokrácia eredményes munkáját. Mi tehát, akik arra vagyunk hivatva, hogy ezt a romboló munkát, az újjáépítés elleni agítációt megakadályozzuk, éberek leszünk és bálrak arra, hogy erős kézzel állítsuk félre azokat, akik gátolni akarják a demokratikus fejlődést. Szervezetünket éppen ezért olyan tökéletes apparátussá fogjuk kiépíteni, hogy az alkalmas lehessen minden ilyen irányú kísérletezést már csirájában elfojtani, — mint ahogyan a letűnt uralom tetté mindig lehetetlenné a nemzet dolgozó társadalmának kibontakozását. Figyelmeztetjük tehát a gánésoskódó* kát, hogy értsék meg az új idők szavát, mert az, dinire ők még ma is várnak, többé vissza nem jön s ahányszor megindítják akciójukat a demokratikus rend ellen, annyiszor fogják szembetalálni magukat olyan szervezett rendőrséggel, amely le fog sújtani ott, ahol a legkisebb reakciós kísérlet is megnyilvánul! Mert a vármegyei rendőrség nem a felsőtízezrek, hanem az egyetemes magyar dolgozók millióinak érdekéit képviseli és védi meg! fis pedig ugyanolyan éberen, mint annakidején az ő kakaStollas esendőiéi tették! Ne számítsanak arra sem, hogy egységünk — miután a vármegyei rendőrség több párt összetételéből alakult — megbomlik! Nem fog megbomlani, mert kezdettői fogva olyan az összhang, hogy annak inkább elmélyülése várható, nem pedig az ellenkezője! A reakció mindig félt a város agilisabb embereitől, mart nagyon jól tudta, hogy ezt a rétégét a társadalomnak nem lehet egykönnyen félrevezetni! És mi, akiknek csendőriskola nélkül is megvan a 'kellő gyakorlatunk arra, hogy elejét vegyük a bajoknak, ahol éppen mutatkoznak, — mindent meg fogunk tenni, hogy megvédiük a dolgozók érdekeit. Hiszen az elmúlt huszonöt esztendő éppen elég idő volt arra, hógy a módszert megtanulhassuk, A dolgozó táeradalom pedig megtanulta, hogy nincs szüksége lisoteft ellen*égre. 1 ArÓgy Pál Akció Inda! a drávamecfí elpusztult községek sertésállományának megalapozása érdekéken „Kálói“ legények az újjáépítés szolgálatában A Drávámén ti elpusztult községek helyzete a közvélemény előtt úgy is ismeretes, hogy nincs hajlék az emberek feje felett. Ezt a szempontot kellett mindenek előtt kihangsúlyoznunk, mert ez a legfontosabb teendő, amelynek megoldása minden mást meg kell, hogy előzzön. De nem jelenti vi- 1 ágért sem azt, hogy több baj nincs. Van az csőstül. Ilyen mindjárt az állatállomány kérdése, amelynek megoldása nélkül nemcsak hatalmas terület esik ki az utánpótlás elősegítéséből, de — az igás állatok tekintetében különösen — a termelés biztosítása is lehetetlen. Megoldásra váró kérdés továbbá a sertésállomány kipusztí- íásának ügye is. Ez a vidék valamikor hires volt sertéstenyésztéséről is, nemcsak abban az időben, amikor kondákban mak- koltattak a parasztok, hanem később is. Most pedig egész falu sértésállomáiiya nem adna össze egy közepes ngyságu kondit Ezen de »íébbi hajrp rali Jiivatvá segíteni 4» az elgondolás, emelyet a rüaga áldozatival mindjárt a gyakorlat útjára is terelt Makár Béla vásár cwdombói tanító. A nép problémáit úgy Íáíszik alaposan ismerő taúító jdvoslátof juftütott el a vármegye alispúnfúhoi, amelyben felajánlotta, hogy károm éven keresztül két dafdb mala cm, góbé jenek minded malacé zásából egy-egy hórom hónapos süldőt ad valamelyik háborús arővárhenU gazdának, szaporításra. Azt ajánlotta, ezt a gondolatót népszerűsítsék a vjr- m egyébéit, mert ha csak minden faluban j >v gsiói akad is. aki ekkora áldozat vállalására hajlandónak mutatkozik, há- I rom év alatt virágzó sertéstenyésztést lehet újból élfcfrehívni az elpusztult falvakban, Nem kell külön hangsúlyozni ennek az akciónak életrevalóságát; hiszen minden malac fontos abban az újjáépítésben, amelyért mindannyian küzdünk és nem közömbös az ország szempontjából, kiesík-e egy-egy öagy vidék a tenyésztésből, vágy sémi A vármegye vezetői magukévá is tették az ötletet és ropagálását célul tűzték ki már a leg- Ozelebbi járási főjegyzői értekezleten. A másik örvendetes jelenség, amelyről hirt adhatunk, a fatu bekapcsolódását bizonyltja az újjáépítésbe, s Ígér nagy lendületet, ha a példa minél szélesebb körben követésre talál. A döbröközi ál- lomásfönök értesítette hivatalosan az Uj Dunántúl, hogy ö döbröközi Kálót legényegylet tagjai a legnagyobb mező- gazdasági munka idején is tudlak időt szakítani maguknak arra, hogy huszonnégy munkanapon át bekapcsolódjanak n tolnanémedii vasúti hídépítésbe. Ugyanakkor Ígéretet tettek arra is, hogy az aratási munkák befejezése után állandóan munkát vállalnak a vonal újjáépítéséből. Ez » helyes út! A város elküldi segítségét a dolgozóknak, akik az ország kenyeréért harcolnak a munka békés eszközeivel kint a magyar mezőkön. Ugyanakkor pedig a falu felesleges idejét és erejét felajánlja olyan célok szolgálatába, amelyek kivül esnek a maga munkakörén, de megvalósuljuk Országos érMi lenne itt. ha íBícdeoki hasonlóképpen gondolkodna és céólefcedn-sl Ä szabad szakszervezetek az újjáépítés szolgálatában A SzabaBszaks/ervezetek újjáépítési bizoí taiga ceütortöhön délután 6 órakor megbeszélést tartott. A megbeszélésen a Drávám on ti községek újjáépítésének kérdéséről tárgyaltak. Ez az a sziget Baranya vármegyében, amelyet legjobban feldúlt a háború vihara. Elpusztf- :otí községeink1 újjáépítése tehát a legsürgősebb feladat országos érdekből is, hogy a* Utóul lakosság minél előbb be- kapeiblddhassék a mezőgazdasági élet vérkeringésébe és tevékeny részt vehessen a város piacának ellátásában. Ahhoz azonban, hogy a romtrfe eltakarítása és z építkezések megkezdése mielőbb -jégiuditható legyen, mindenekelőtt áp UJ DUNÁNTÚL pénzre van szükség, mert ha az cdairá- nyitott szakmunkások fel is ajánlották órabérük egy részét az úijáépttésro, a it nem lehet kívánni, hogy heteken keresztül ingyen dolgozzanak. Legalább 230.000 pengő az a kezdet! tőke, am! a meginduláshoz elengedhetetlenül szükséges, amire támaszkodni lehet, hogy a munkabérek fizetésénél ne álljanak elő zavarok. Másik lényeges probléma az ott dolgozó emberek elszállásolása mellett az élelmeié« biztosítása. Erre vonatkozóiig mér történtek felajánlások, most tehát sürgősen arról kell gondoskodni, hogy a jövő hét folyamán megindítandó muri- kához tetetideh legalább 200 ember részére ez a felajánlott élelmiszer a helyszínre érkezzék. Az élelmiszer óda- szállítását természetesen megfelelő ellenőr gta mellett kell lebonyolítani « az ót tani tárolást biztosítani. Az épiík«-; zéshez szükséges alapanyagok, (kő, tégla, fa, stb.), valamint a szerszámok helyszínre szállítását a Máv olyképpen biztosította, hogy a versenymunkával kijavított teherkocsiikat, amelyek ezeket az építkezési anyagokat szállítják, hozzákapcsolja a naponként közlekedő személyvonatokhoz, úgyhogy a munkában fennakadás ne következzék be. A munka megindításának sürgősségére való tekintettel a bizottság úgy döntött, hogy beadvánnyal fordul a város poligármesteréhca és a szükséges kezdeti töke megteremtéséhez gyűjtés engedélyezését bért. Megállapodás jött létre arra nézve is, hogy az> egyes szakcsoportok elnökei sarak sz er vezet e ikb en javaslatot tesznek; 8 víro* minden szervezett aseüsal T, ée 'Szike! munkása heti 3 órai j munkabért ajánljon fel az újjá- i építésre. A megjelenít elnökök egyrésse szak-' szervezete nevében nrárie megtette ön- kente* felajánlását. így a húsipart szak+j szervezet munkásai 4 héten keresztül' hetifizetésük 5%-át, az éfelmiszérmunki- sofc hetenkiot 60 liter tejet, 2 kg ke-*j nyeret, a malomiparban foglalkoztatott alkalmazottak 6 hétre személyenként 15 kg búzát ajánlottak fel az újjúépi-l tésre. A zenészek szakszervezetének el-' nőké bejelentette, hogy négy hangversenyt kívánnak rendezni, amelynek teljes bevételét felajánlják az újjáépítésre. Az önkéntes felajánlások után. több' \ szervezeti kérdés megvitatásáyal *z üiési végétért , .s..á J Kfl.rk* .. i j Nagyfont osságú ankét fesz vasárnap az újjáépítés sürgős kérdéseinek ügyében A Mérnökök és Technikusok Szabad Szakszervezetének újjáépítő bizottsága f. é. július hó 8-án d. e. 10 órákor a vármegyeház nagytermében ankétot rendez az újjáépítés sürgő* kérdéseinek i"mertetésére, llövid előadásokban ismertetik a vasút, posta, építőipar, bányászat, mezőgazdaság, nyersanyaggazdálkodás és a tőke szerepet. Az újjáépítés fontosságára való tekintettel számítunk valamennyi érdekelt megjelenésére és ezúton is kérjük az üzemi bizottságokat, iparkamarát, ipartestülctet, Pécs város és Bárány a-vármegye közigazgatási szerveit, pénzintézetek vezetőit, hogy ár, an- kéton minél nagyobb számban vegyenek reszt. Az újjáépítés kérdéseit és a súlyos feladatokat mindenkinek ismernie kclL Ezért ökvetleuiU kérjük a legszélesebb körű közönség megjelenését. i Szabad Szakszervezetek Újjáépítő • .!. | Bizottsága. Demokrácia felé... IV. Ä demokrácia veszedelmei A műveltség elterjed, az átlagos színvonal emelkedik, azonban felszínessé válik. A legújabb írók és gondolkodók egyik legfőbb gondja az, hogyan lehet majd megóvni az európai kultúrát attól, hogy valamiféle külsősége®, de terméketlen mandarin-civilizációvá ne merevedjék. A kultúra akkor hal meg, amikor a nagy tömegek béleszoknak, szinte beleszületnek az őseik által teremtett kényelmesebb életbe, de már nem termelnek újabb gondolatokat, legfeljebb csak külsőségekben viszik előbbre az emberiség ügyét. A magyar Márai Sándor rat az ellentétet az azóta többször emlegcríett ceyloni példával világította meg. Ha a kispolgár ezelőtt 100 évvel meg akart ismerkedni Ceylonnal, kénytelen volt ügyes-bajos utánjárással megszerezni néhány könyvet, tudományos iratot, vagy útleírást s üzes óráiban figyelmesen, tehát egyéniségének teljes erőfeszítésével sajátított el adatokat, melyek összege képet nyújtott neki Ceylonról. Ma... a mozgóképszínházban, valamilyen émelygős szerelmi történet bemutatása előtt, a 80 filléres belépőjegy árán megbámul egy oktató filmet, mely a ceyloni gyöngyhalászok életét mutatja be, s úgy érzi, mindent tud, amit e téína Körül tudói lehet és érdemes. A főmégetnber erőfeszítés nélkül szerzi a világtól értesüléseit, azt hiszi, ez értesülések egyértelműek a műveltséggel. A kultúra lényégé éppen az erőfeszítés, a lélek tornája, at ép, állandóan küzdelemre kész széliem, nem pedig a kispör- tölt fést és a detektivregények, filmhíradók és képesújjiágók koíizervköszfjáVal táplált gondolkodás. A demokrácia első nagy veszedelme, högy az egyenlőség megöli a minőséget A mai filozófusok, törtériettudósok, szociológusok talán legnagyobb gondja, hogyan mentsék meg a minőséget, az emberi vállalkozó kedvet, a nyughatatlan kutató szellemet, a fellázadt tömeg (Ortéga y Gasset) minden trálánál különbet elnyomó terrorja elől. A demo- ráciaban U valóságban Is ki szokott alakulni valamilyen elite élgárda a régi születési arisztokrácia helyett. Ezt láthatjuk nemcsak Angliában és az Egyesült Államokban, hanem a Szovjetunióban is. Az élgárda tagjait eddig szinto önkónyieléaül Válogatták ki, hol az eredményes vállalkozókat, hol a születési arisztokráciát és az új gazdagokat, hol a müveit embereket (Franciaország és Csehország: Républigue de* Proífe- seurs), hol az ügyesebb párttagokat. A mostani gondolkodók erőfeszítésének célja az, hogy ez az glite-kiválasjtús öntudatos, elvszerű és meggondolt legyen. A demokrácia másik veszedelme, hogy I eltemeti a hagyományokat. A felszabadult tömegek nem szívesen gondolnak hajdani elnyomóikra, még akkor sem, hé valóban kiváló emberek voltak éa hasi-1! náltak nemzetüknek. Erre az ellentétre^ felelt a híres angol filozófus Chester-r ton a náluk általánosan kedvéit para-l derxon-formában: a konzervativizmus legigazibb demokrácia, mert ott a halottaknak is van szavazati joguk. Nem árt,1 ha különösen a kis népek, tehát mi magyarok is igyekszünk tanulni az előttünk, járt nagy szellemek intelmeiből. Nemcsak Dózsától, Petőfitől, Tán- jj csicstól, Kossulhfól, Ady Endrétől, ; Szabó Dezsőtől, * a demokrácia más előfutáraitól tanulhatunk, hanem minden nagy emberünktől, ha népszerű volt is az előbbi demokratikusnak éppen nem nevezhető korszakban: tehát Árpádtól, Szent Istvántól, Zrínyitől és Széchenyitől is. (Itten a legutóbb bemutatóit orosz flltöckv re, Rettenetes Ivánra, Nagy Péterre utalok. Minden nemzetnek vannak állandó, politikai álamlatoktól független értékei. A francia Jeanrie d'ArC, a* orosz Négy Péter, az angol Shakespeare, a német Goethe minden korfzléstöl és politikától független nagysáp. Nekünk sem kell ellepleznünk, vagy letagadnunk régebbi dicsőségünket. Annál biztosabban talál ez a szerencsétlen nép a boldogulás útjára, minél többször hallgat a nagy halottak sugallataira. A demokrácia harmadik veszedelme: a szabadság látszólag ellentétes az üjab ban mind nagyobb elével jelentkező szocialista törekvésekkel. A demokrácia alapjában véve pólgárl eredetű, de ri« feledjük, hogy ml népi demokráciára törekszünk és a gyakorlat azt bizonyítja, hogy a különféle szindikátusokba, szakszervezetekbe, üzent! bizottságokba találják helyükét a dcmókraliMi* keretek között, sőt erősítik azokat, j A demokráciával nem szükségképpen ■ jár együtt a liberális gazdasági rend. * a gyakorlat Is azt bizónyitja, hogy igen jól ösSzcgyeztethetö a népszabadsággal a szocialista lőrincié* egyik-másik forrni jé, i Fábián István ELŐFIZETÉSEK ÉS HIRDETÉSEK FELVÉTELE ÚJ DUNÁNTÚL kiadóhivatalában, Munkácsy M.-u. 10. sz. alatt*
