Új Dunántúl, 1945. június (2. évfolyam, 122-145. szám)

1945-06-24 / 141. szám

M. Jla&zUeva:

Sziáíinítál

1938 őszén három szovjet repülőnő, Grizodubova, Oszipenko és Raszkova a párt és a szovjet kormány megbízásából a „Rodina" („Haza") nevű, kétmotoros repülőgépen Moszkvából a Távol-Keletre repült A gép 26 óra 28 perc alatt — leszállás nélkül — 6450 kilométert tett meg, de benzinhiány miatt kénytelen volt az Amur folyónál a tájga (szibériai őserdő) mocsaras-erdős területén leszállní.

Raszkova Marina, aki a gép orrában dolgozott az irányító készülék mellett, ejtőernyővel kiugrott a gépből. Tíz napig bolyongott a mocsaras vidéken, amíg a Moszkvából irányított mentési akció' a gépben maradt két társnőjével együtt megtalálta.

Alant közöljük Raszkova „Tíz nap a tajgá"-ban című könyvének utolsó fejezetét. Ez a moszkvai fogadtatás befejező ünnepségét, a „Rodina" tiszteletére a Kremlben rendezett estét írja le,

M. Raszkova a Honvédő Háború első napjától kezdve résztvett a hadműveletekben és őrnagyi rangban mint repülőparancsnok halt hősi halált a fronton.

*

.. . Hosszú, iinnepiesen megtérített asztalok várnak reánk. Tele virágokkal és mindenféle jóval. Az asztal mellett már ott ülnek a meghívott repülök, konstruktőrök, mérnökök és fővárosunk legkiválóbb emberei. Bennünket és rokonainkat a díszhelyre ültetnek. Az egyik asztalnál még senki sem ül. De mi tudjuk, hogy ez a párt és a kormány vezéreinek a helye.

Bejön Molotov, Vorosilov, Kagánovics és végül — egyszerű, szürke öltönyében

— Sztálin. Szeme bennünket keres. Sorban megcsókoljuk, aztán leülünk. Sztálin és Vorosilov között ülök. Sztálin másik oldalán Molotov ül, mellett Grizodubova és Oszipenko. Sztálin hozzám- fordul.

— Hogy érezte magát a tajgában? — kérdezi.

Tárkomon akad a szó és semmi okosat nem tudok felelni. Azt mondom:

— Köszönöm, jól. Ne nyugtalankodjék, Sztálin elvtárs.

Sztálin észreveszi zavaromat.

— Fázott éjszakánként? — kérdi résztvevőén.

— Nem, Sztálin elvtárs. Nem fáztam.

Sztálin látja, hogy zavaromban értelmes feleletet ki nem hoz belőlem.

— Hol vannak a gyerekeik? — kérdezi most tőlünk. Megmutatjuk, hol ülnek. — Hívja ide őket — mondja.

Odahozzák a kis Szokott, Grizodubova fiát. Sztálin a karjára veszi. Odajön az én kis Tánjácskám is. Csillogó szemmel nézi Sztálint. Sztálin kezet nyújt neki és azt mondja:

— Milyen erős vagy te! Majdhogy el nem törted a kezemet. — És mutatja egymás mellé szorítva ujjait, mintha nem ! tudná szétvenni. Tánja hangosan kacag, ráncigálja Sztálin kezét és azt mondja nevetve:

— Maga tréfál. Készakarva szorítja így össze az ujjait.

Sztálin szintén nevet. Karján a kis Szokolt tartja. Tán jócska most Vorosilov felé fordul.

— Láttam a lovát a parádén — mondja. .

Vorosilov nevetve jelenti ki, hogy lám, Tánja csak a lovát látta meg, de öt magát nem. Tánjácska nem jön zavarba.

— Dehogynem, maga is ott ült a lovon

— vágja ki magát.

Látom: kislányom gyorsan feltalálja magát. Magam is legyűröm az első perc izgalmait Most már fesztelenül beszél- 1 getek Sztálin elvtárssal. Tánjácskám azt súgja a fülembe:

— Anyám, miért olyan egyszerű Sztálin elvtárs?

— Azért, mert Sztálin elvtárs — feleltem neki y

Sztálin tiéfál, meghúzza Tánja orrát, megcsípi az arcát és „egyéniségnek“ nevezi. Odajön Sztálin kislánya — Szvetlána és Molotov kislánya. Az is Szvetlána Sztálin bemutatja őket és azt mondja lányára:

— Ez az én kis gazdaasszonyom ...

Felköszöntenek bennünket. Molotov

egészségünkre üríti poharát. Sorba szót kérünk. Kezemben a pohárral a mikrofon elé állok. Arról beszélek, hogy hogyan gondoskodott rólunk, Sztálin elvtárs, amikor ott voltunk a tajgában. Sztálin mellettem ül. Nehezemre esik a beszéd. Szeretnék többet, valami egészen különöset mondani. Hangom meg-megakad, izgatott vagyok és végül nem az emberekre nézek, hanem csak Sztálinra és neki mondom, hogy az egész szovjetnép köszöni ezt a boldog életet, amelyet ő segített megteremteni.

Sztálin felkel, megszorítja kezemet és koccint velem. Azután Molotovval, Vo- rosilovval, Kagánoviccsal koccintom ösz- szem poharamat.

Sztálin beszél. Halkan, de úgy, hogy mindenki hallja, mindenki megérti. A matriachátus koráról beszél. Elmondja, mi az a matriarchátus és miért volt az, hogy a nők a férfiaknál takarékosabbak

voltak. A nők mezőgazdasággal kezdtek foglalkozni, mikor még a férfiak csak vadásztak. A nők jelentőségteljesebbek lettek a férfiaknál. Később, a következő évszázadokban a férfiak elnyomták a nőket, megfosztották őket legelemibb jogaiktól.

— És lám, — fejezi be szavait — ma ez a három asszony bosszút állt az asz- szonyi elnyomás nehéz évszázadaiért.

Ekkor felemelkedik helyéről Oszipenko édesanyja. Nagyon izgatott, reszket és szemében könnyek csillognak. Odamegy Sztálinhoz és átadja Novoszpászovka falu ajándékát — egy albumot rajzokkal, amelyek azt ábrázolják, milyen volt Novoszpászovka, az a falu, ahol Oszipenko Polina született, azelőtt — és mi lett belőle mára ... Élfulladt a meghatottságtól. Sztálin megcsókolja.

Molotov most azokat köszönti fel, akik résztvettek a „Rodina" repülőgép megmentésében. Utána feláll Sztálin és felszólítja az összes repülőket, ejtőernyősöket, pilótákat, akik segítségünkre jöttek, hogy lépjenek közelebb. Élébük megy, iszik egészségükre és mindegyikükkel kezetszorít. A mikrofon elé lép. Arról beszél, hogy a szovjet népnek s neki is a legdrágább anyag, az ember És nem arra van szükségünk, hogy sok legyen a rekordunk, hanem, hogy sok nagyszerű, kiváló emberünk legyen.

Megy az eke, szaporodik a barázda,

mintha egy nagy könyv íródnék olvasásra.

Papirosa a határ, a a tengerszéles, a toila meg az a szegény öregbéres. s

Megy az eke, telik a föld sorról sorra.

Én vagyok az egyedüli

olvasója.

Én tudom csak, mit jelent ez és mit ér ez, először szánt a magáén az a béres.

A demokrácia görög eredetű szó, népuralmat jelent (Démos-nép, kratia-ura- lom). Athénben fejlődött ki először demokratikus kormányforma, mégpedig olyan tökéletesen, hogy azóta sem tudta elérni az emberi társadalom fejlődése a klasszikus mintaképet. A város főterén, az agorán minden athéni polgár maga is beleszólhatott az állam ügyeinek irányításába, vagy a bírói ítéletekbe.

A mai demokráciában a polgárok nem maguk, hanemcsak megbízottaik, képviselőik útján érvényesíthetik akaratukat az állam irányításában A mai demokráciát parlamentáris demokráciának szokták nevezni, mert a nép képviselői a parlamentekben tanácskoznak és szavaznak. A most is élő demokrácia forrásvidéke a legtöbb mai intézmény születési korára, a renaissance-ra esik. Demokratikus berendezkedést találunk több olasz városállamban, s a protestantizmussal ez a gondolat a vallási élet szervezeteiben is meghonosodott. Különösen kitűnt demokráciájával az angol protestantizmus: a puritanizmus. Ezért érthető, hogy a világi politikai életben először Angliában tűntek föl demokratikus törekvések. Ha évszámhoz akarjuk kötni a demokrácia keletkezését, 1789-et Orániai Vilmos trón- ralépésének évét jelölhetjük meg. Érdekes véletlen, hogy ugyanebben az évben jeleit meg a híres angol filozófus, Locke könyve, amelyet a demokrácia első alapvető müvének szoktak tekinteni (Two Treatises of Government.) Az angol de- . mokratikus gondolatok első európai hídfőiéként Hollandiát emlegetik, melynek egyetemeiről Európaszerte, így hazánkba is, különösen Erdélybe behatoltak az új eszmék.

Igazában a francia felvilágosodás fogalmazta meg és terjesztette el a szabadság- elveit. Amikor Voltaire száműzetéséből, Angliából visszatért hazájába, lelkesült hangon írt külföldi tapasztalatairól (Lett- res sur les Anglais). A népszabadság el■— Meg fogom akadályozni, — mondja

— hogy életüket veszélyeztessék. De természetesen segíteni is fogok munkájukban.

Leül. Hozzám fordul.

Sztálin elvtárs fejtegetni kezdi, hogyan kell a repülőgépeket építeni. Mesél a külföldi repülőgépekről. Csodálatos, milyen nagy a tudása. Nemcsak a mi repülőgépeinket ismeri, hanem a külföldi repülőgépeket is. Mesél azokról a repülőgépekről, amelyek egyhelyből tudnak felszállni.

— Ugye, egy ilyen autogiro jól jött volna magának a tajgában? — kérdi.

Megjelenik a Vörös Hadsereg ének- és tánccsoportja. Sztálin szereti a népdalokat. Különösen az ukrán énekeket szereti. Elénekelteti a „Zakuválát"-t. Ez a kedvenc dala. Mikor a vöröskatonák kórusa ukrán és vörös-katona dalokot énekel, Sztálin és Vorosilov velük énekelnek. Vígan, jól és frissen énekelnek a fiatal kórussal együtt. A kis Tánja együtt énekel Vorosilovval. Vorosilov nótáztatja Tánját. Azt kérdi tőle;

— Ismered ezt a nótát? — és rákezdi.

— Hát ezt ismered-e? — Tánja ezt a nótát is elénekli.

Sokáig tartott ez a nagyszerű, meleg találkozás. Sztálin egy csokor vörös szegfűt vesz kezébe és szálanként ajándékozza az én kis Tánjámnak. Tónjának csillog a szeme. Elveszi a szegfűket s kezében tartja a virágokat. Nem válik meg tőlük, mert Sztálintól kapta.

Amikor Sztálin elbúcsúzik, erősen megszorítja kezemet és további sikert kíván.

Sokáig állunk, állunk és utána nézünk.

Megy az eke a feleméi két tehénnel, mintha menne édesanya kisdedével.

Elkerülik a páncélos roncsát bölcsen; legyen az a magyarázd kép a könyvben.

Megy az eke, megy a magyar sorról sorra

lankadatlan, mintha puszta szerszám volna.

Fogy az ugar, nő a szántás, telve-terjed.

Magyarország, így írják e történelmed.

veinek első tudományos összefoglalása Montesquieu történelmi jelentőségű könyve: Esprit des Lois (1748). Legnagyobb hatása Rousseau téves szociológiai feltevésekből kiinduló, de nagy pro- pagatív erejű könyvének volt (Contrat social, 1762). Jellemző e könyv népszerűségére, hogy latinra is lefordították, éppen a latin műveltségű magyar nemesség kedvéért.

A demokrácia első alapelve, hogy az érvényesüljön, amit a legtöbben helyesnek tartanak. Ezért a demokrácia nem virá- gozhatik a fanatikus korokban és a szenvedélyes emberek között, a fanatikus csak egyféle igazságot ismer és olyan biztosan hisz az egyetlen igazság erejében, hogy gondolkodás nélkül hajlandó elpusztítani az ellenkező meggyőződést, akár intézményekben jelentkezik. A fanatikus emberre legjobb példa a történelmi anekdota Omár kalifája, aki Alexandria meghódítása után lelkiisme- retfurdalás nélkül fölgyuj tóttá a nagy- értékű klasszikus kéziratokat tartalmazó könyvtárat, mert úgy okoskodott, hogy vagy az van a könyvtárban, ami a Koránban, akkor fölösleges; vagy pedig az, ami nincs meg a Korán-ban, akkor meg káros. A gondolat kiinduláspontja az a biztos meggyőződés, hogy minden, ami jó, igaz, szép és szent, azt a Korán egyesíti magában. Persze ezt az alaptételt vitathatjuk, de az alexandriai könyvtár s vele együtt az emberiségnek annyi nagy értéke a fanatizmus áldozata lett.

A modem demokrácia második nélkülözhetetlen kelléke az általános titkos választó-jog. Ugyan hallottuk elégszer, hogy a magyar nép „férfias és nyílt jellemével“ a titkos választás nem egyeztethető össze, de ugyanezzel a férfias jellemmel igen szépen összefért az 1867 óta kialakított választási technika szavazat vásárlással, itatással, tisztviselők áthelyezésével s a hideg terror egyéb tapintatos eszközeivel.

IX. A demokrácia erkölcsi és anyagi kellékei

Mivel a fanatizmus a demokrácia szöges ellentéte, természetes, hogy itt vezényszó helyett megbeszélés, otromba tömegpropaganda helyett tanácskozás, korbács, csizma helyett értelmi meggyőzés uralkodik. Az még nem demokrácia, ha valaki szabadon kimondja a véleményét, lehetőleg jó hangosan és ellentmondást nem tűrően. Ha ez lenne a demokrácia, akor az őrültek háza lenne a legtiszteletreméltóbb demokraták gyülekező helye. Az igazi demokrácia saját véleményünk magától értetődő- megbecsülése mellett (erre kevés embert kell biztatni), más véleményének megbecsülése, ami már fárasztóbb, gyakran kellemetlen. Bármilyen nehezünkre is esik polgártársaink a mienkétől eltérő véleményének tiszteletben tartása, mégis elkerülhetetlen kelléke az igazi demokratikus magatartásnak. Csak akkor vagyunk igazán demokraták, ha a polgári meggyőződésű ember hajaszála nem mered az ég felé, ha ezt a szót hallja, hogy kommunista és nem várja, hogy mikor csap fel a kénköves láng, ha eleven kommunista jelenik meg előtte. Viszont a kommunista nem emlegeti tüstént a sötét reakciót, ha polgárt meggyőződéssel találkozik.

Ha tiszteljük más véleményét is, szabadabb lesz a kritika. Magyar fül számára egészen szokatlan, ha külföldi kritikai hanggal találkozik. Nem akarom említeni, hogy egy időben a szovjet lapok szinte buzdították olvasóikat a szocialista állam intézményeinek szabad bírálatára, sem a német propaganda által halálraítélt és destruktívnak bélyegzett franciák bámulatos szabad megjegyzéseire nem emlékeztettek, csak egy angol példát hozok fel. Saint John Erviné híres angol tanulmányíró, amikor arról értekezik, hogy az általános iparosodás növeli a külsöséges civilizációt, de csökkenti az igazi kultúrát, ilye* mondatokat engedhet meg magának a hagyománytisztelő, arisztokratikus Angliában: ,,A mi királyi családunk is ebben a sötét periódusban maradt. A walesi herceg egy tucatszor vagy még többször is megnéz egy-egy revüt, de sem ő, sem öccsei nem törődnek más színházi eseménnyel. Ha ők vagy a király és királyné egyáltalában elmennek valamilyen komolyabb színházba, az udvartartás bizonyos kényszerének engednek csak. Még gondolatnak is rémes, hogy olyan emberek kormányoznak bennünket, akiknek ízlése inkább a közízlés alatt, mint fölött van." Ilyen véleményt nemhogy a magyar államfőről, de méf valamilyen sotfőrműveltségű arisztokratánkról vagy teniszbajnok-főszolgabírónkról sem írhatott le az ember büntetlenül.

A demokrácia következménye szokott lenni elöbb-utóbb a jövedelmek bizonyos arányosítása. Ez nem alapkövetelménye a népszabadságnak, de természetes, ha a többség irányítja az államot, nem nyugszik addig, amíg egyesek csillagászati számokat keresnek, mások esetleg nyomorognak. Ennek következménye az általános jólét, amely az igazi demokráciákban meglepi a magyar utazót. Az egyik svéd miniszter, mint kultúrbot- rányt emlegette, hogy még a XX. században sincs minden munkásnak fürdőszobás lakása. De ez a példa nem egyedülálló. Svájc nemcsak arról nevezetes, hogy a köztársasági elnök a vonat 3-ik osztályán utazik, hanem arról is, hogy a liftkezelő fiú jövedelméből már telik arra, hogy felépítendő családi házára tehessen félre. Kodolányi János leírja egyik tanulmányában, hogy amikor a magyar Alföldön utazott és látta a leszálló estével elnéptelenedő utcákat, sötét vaksággal meredő ablakokat, a halálos csöndet, eszébe jutott a finn országutak mozgalmas éjszakája, ahol autóbuszok, vidáman cikkázó kerékpáros fiúk és lányok mozgalmas sürgése-for- gása jelezte a finn nép életkedvét ás boldogságát. '

A demokrácia csak ott verhet gyökeret, ahol a műveltség általános. Ezért becsüli meg minden demokratikus állam a tanítót és tanárt a diktatúrák SS-legé- nyei, rendőrei és csendőrei helyett. Ezen a téren különösen sok tennivalója lesz a fiatal magyar demokráciának. Az évszázadokon át mesterséges sötétségbe rekesztett parasztságunkat, a kitartó rendszerességgel legtöbbször puhage- rincüre nevelt és igen gyakran söröspohár meg kuglipálya mellé süllyesztett középosztályunkat emberi és európai színvonalra kell majd emelnünk, mihelyt a viszonyok megengedik.

Fábián István.

ÚJ DUNÁNTÚL [~3~!

ILLYÉS GYULA:

MEGY AZ EKE

Ki az a kéz, ki az a nagy névtelen toll? «

Megvárom míg kifordul a mesgyesorból,

hadd szorítsam a kezembe \

valahára —

De meg sem áll, de csak int, hog. még mi várja.

Demokrácia leié...

I. A demokrácia kialakulása és lelki alapfa