Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1947–1952

1947. január, püspöki jelentés

járandóságát sem róják le, s az egyházi köztartozásokban oly nagy a hátralék?! Az anyagiak megoldása is csak a lelkieken keresztül lehetséges. A hitbuzgósággal karöltve jár az áldozatkészség. Azok, akik tudnak az ország túlsó végén megindult lelkimunka sikeréért imádkozni, készek a maguk gyülekezetének szükségletein tul távoli hittestvérek gyülekezetének céljaira is áldozni. S azoknak a hívő ősöknek ivadékai, akik állami és egyéb támogatás nélkül, sőt az állam által utjokba gördített akadályok ellenére is tudtak épületeket emelni és intézményeket létesíteni, ha felébred bennük az ősök hite, ujjá tudják építeni és tovább tudják fejleszteni az ősök alkotásait. Minden azon fordul meg, lesz-e itt lelki újjászületés. Az is, hogy az állásukat, otthonukat, kenyerüket vesztett, ősi magyar földről az emberiség szégyenére lelketlenül kiüldözött hittestvérek és más magyarok nyomorát csak sajnálkozással tudomásul vesszük-e, vagy segítünk rajtuk. A külföldi hittestvérek példája megszégyenítő. Van-e egyházunkban akarat és képesség arra, hogy a testvéri szolidaritás mozgósításával otthont biztosítson és kenyeret adjon nekik? Ez a kérdés. És ez a kérdés mérleg. Vigyázzunk, nehogy megméretvén könnyűnek találtassunk. Sok szó esik ma az egyház szervezeti átalakulásának szükségességéről is. Ezt a problémát a püspöki kar állandóan napirenden tartja és nincs értekezlete, amelyen azzal behatóan ne foglalkoznék. Alkalmatos időben alaposan átfontolt és sokszorosan áttárgyalt javaslatok kerülnek majd a zsinat asztalára. A kérdések előkészítésénél természetesen figyelemben részesülnek a lelkészi és általában az egyházi közvéleményben elhangzó kivánalmak is. A hivatalos javaslatok szabad mérlegelés tárgyát képezik majd és 2 T