Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1947–1952
1947. január, püspöki jelentés
a kérdések tökéletes megoldásának érdeke, hogy azok minél szélesebb körben kerüljenekmegvitatás alá. Ebben az összefüggésben csak az egyházkerületek számának sokat vitatott kérdésére akarok kitérni. Azzal a felfogással szemben, amely a helyes megoldást a kis egyházkerületek összevonásában, tehát az egyházkerületek számának csökkentésében látja, az egyházkerületek arányosításának, vagyis a kis kerületek kikerekítésének vagyok a híve. A püspök lelki szolgálata olyan fejlődési irányt vesz, hogy annak lelkiismeretes ellátása nagy kerületekben egy ember teljesítőképességét hovatovább teljesen felülmúlja, különösen ha meggondoljuk, hogy a lelki munka a püspök szolgálatának csak egy része s hogy szolgálatára nemcsak egyházkerülete, de egyházközsége is igényt tart. Ezzel a megállapítással elérkeztem jelentésemnek egy számomra felette fájdalmas fejezetéhez és egyben általános részének befejezéséhez. * A püspöki szolgálat feladatkörét így ítélve meg, mint a kötelességteljesítés embere, nem tudok magamra nézve nagyobb próbatételt elképzelni annál, amely osztályrészemül jutott azáltal, hogy az óvóhelyről magammal hozott, a szétlőtt templomban végzett szolgálat közben rosszabbra fordult s a mult év őszén ugyancsak hivatalos szolgálat alkalmából túlerőltetés folytán elmérgesedett hangszálbajom előbb a kiszállásokra és az igehirdetésre, majd a teljes szolgálat végzésére is alkalmatlanná tett s több mint félesztendős betegszabadságra kényszerített. Hála dr. Csengődy Lajos esperes úrnak, hogy a püspökhelyettesi teendőket teljes odaadással bölcsen ellátni szíves volt s ezáltal az egyházkerületnek kényszerű mulasztásomért kárpótlást nyújtott. És hála közvet28
