Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1943
1943. augusztus
13 Heinrich Antal, dr. Lányi Márton, Nedeczky-Griebsch Viktor, dr. Kirschner János, dr. Traeger Ernő, dr. Händel Béla, dr. Zelenka Frigyes, Reimann Ernő, Kirchner Rezső mentették ki. Tudomásul szolgál azzal, hogy dr. Traeger Ernő, Nedeczky-Griebsch Viktor, Kirchner Rezső és dr. Zelenka Frigyes kimentését az egyházkerületi presbitérium üléséről való elmaradás kimentéseként is elfogadja a közgyűlés. 8. (Cs.) Világi elnök bejelenti, hogy a tanítók képviseletében Kövessv Géza, Kaján József és Benyik Béla közgyűlési tagok jelentek meg. Tudomásul vétetett. 9. (Cs.) A betegsége miatt távollevő püspök helyett Limbacher Zoltán püspöki titkár olvassa fel Kardos Gyula püspök évi jelentését. Mélyen Tisztelt Egyházkerületi Közgyűlés! Nehéz időkben jöttünk össze az egyházkerület őrhelyeiről, hogy számot adjunk egy közigazgatási esztendő elvégzett munkájáról. Ez az esztendő a gondok, nehézségek, küzdelmek esztendeje volt. Rászakadt erre a világra egy eddig még méreteiben soha nem látott pusztító világháború melyben fajok, népek és nemzetek harcolnak egymás ellen könyörtelen eszközökkel. Nyugatról és keletről tör reánk a veszedelem: és két tűz közé szorítva áll itt nemcsak Európa, hanem magyar nemzetünk is. Nem tudjuk, mit hoz reánk a jövő, mert a titkok az Űréi (V. Móz. 29:29). Egyet azonban tudunk: ha a magyarság nem fog össze egy emberként, nem kész meghozni a nemzet oltárán a maga áldozatait, nem tud tűrni, nem tud lemondani, nem tud a nemzet fönndaradásáért derekasan hau cclni, hanem hallgat a besúgókra, a hamis prófétákra, a báránybőrbe bújt farkasokra, a magyar aspiráció ellenségeire, ha nem íudja betartani a krisztusi szeretet törvényét az egymás terhét hordozásban, ha a magyar múltját nem becsüli, tűzben és vérben kiformálódott lelki arcát beszennyezi: bizony mondom: ez a nemzet önmaga sírját ássa meg és elzúg fölöttünk a történelem ítélő vihara. Hogy ez ne így legyen, ezért kell felfgylenünk azokra a hamgokra, melyek a lelki egység munkálására hívták fel a különféle hitfelekezetekhez tartozó magyarok táborát. Jól eső örömmel figyeljük azt a hangot, amely Pannonhalmáról kiáltott felénk a keresztyén lelkiegység megteremtése érdekében. A felénk nyújtott jobbot, mint jó magyarok, mi evangélikusok szívesen vesszük. Hisszük és reméljük azt, hogy ez a lelki egység valóra is válhat, de