Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1943

1943. augusztus

14 csak a Krisztusban, aki maga mondotta: hogy legyen egy nyáj és egy pásztor. De ha mi komolyan akarjuk ezt az egységet, akkor szűnjön meg egymás kisebbítése. Ne vessük meg azt, aki más templomban, más oltár előtt imádja a Teremtő, Megváltó, Megszentelő Istent. Szüntessük meg a reverzálissal való élés lehetőségét, mert ez véresre sebzi a hivő szívet. Jó testvérként egymás mellé kellene ülni és keresni azt, ami minket egybeköt. Hiszem, hogy nem álomkép az egység, ha komolyan akarjuk és tudunk áldozatot hozni a magasztos cél érdekében. Ne szivárványhídról beszéljünk, hanem építsük meg a szeretetnek aranynál is drágább, acélnál is keményebb hídját: a magyar élnitudás, élniakarás bizonyságára. Egyház és állam. Örömmel jelenthetem, hogy a magyar államhatalom ezekben a sorsdöntő jelentőségű időkben teljesen értékeli azt az erkölcsi tőkét, amlynek birtokosa az egyház. Egyházunk vallási és nemzeti szolgálatát értékeli, mert „a nemzet talpköve a tiszta erkölcs". Egyházunk anyagi szükségletei iránt az állam teljes megértéssel van és az államnak ez a magatartása a rettenetes próbára tevő mai időkben, amikor templomok, kultúr és szociális intézmények, kedves emberi hajlékok semmisülnek meg és otthontalanná válnak szegények, amikor az államhatalom minden erejét a haza védelmének szolgálatába állítja, amikor szervezett istentelenség tűzcsóvát vet Európa keresztyén kultúrán fölépült hatalmas palotájára, akkor az államnak velünk szemben tanúsított magatartása még mindig meglevő fogyatkozások és aránytalanságok ellenére, méltó az ezeréves keresztyén magyar államisághoz is. Éppen ez a szempont késztet engem arra, hogy merjem remélni az államhatalom teljes megértését egyházunk és lelkészi karunk anyagi nehézségei iránt, amely az államsegélyeknek a drágasághoz mért felemelését is meg fogja adni. Mi viszont mindent elkövetünk, hogy az evangélium fáklyáját lobogva tartsuk, hogy ebből melegség, fény és erő sugározzék szét minden magyar hajlékba, hogy népünk megálljon a próbatevés kemény időszakában őseinkhez méltó módon. Protestáns testvéreinkkel a jó viszonyt fentartani és ápolni mindenkor szent kötelességemnek tartottam és tartom ma is, mert erre kötelez multunk, jelenünk és szebb jövőnk is. Nem is volt semmi olyan, ami jó viszonyunkat megzavarta volna. Lelkünk megacélosodására az elmúlt esztendőben a püspöki kar elrendelte a bűnbánati hét tartását. A vett jelentésekből megállapíthattam, hogy ez sok áldást hozott a mi népünkre. A jövőben a bűn-