Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1942

1942. június, rendkívüli

• 7 alapján kéri a közgyűlést először: utasítsa a presbitériumot, hogy a püspökhelyettesítés kérdésében alkalmazkodjék az E. A. 136. §-ának rendelkezéseihez s másodszor: semmisítse meg a presbitériumnak a püspökválasztás elrendelésének kérdésében hozott határozatát s rendelje el, hogy a presbitérium új ülést tartson s azon minden intézkedésében az E. A. rendelkezseit szigorúan tartsa be. Végül panaszt emel Kardos Gyula ellen, aki őt esperesi tisztének elvégzésében illetéktelenül akadályozza azzal, hogy Szalontay Oszkárnak esperesi megbízást adott. Kéri a közgyűlést, hogy Kardos Gyulának ezt az intézkedését helyezze hatályon kívül. Dr. Borostyánkőy László előadóügyész megállapítja, hogy a püspöki szék megüresedésének napján, 1942. évi március hó 31-én a dunáninneni evang. egyházkerületben megválasztott, beiktatott és hivatalt viselő esperes egyedül Kardos Gyula volt, aki esperesi tisztét 1939. évi okt. hó 4-ik napja óta megszakítás nélkül viseli. Fizély Ödönt 1939. évi aug. hó 21-ik napján a moson-pozsonyi egyházmegye közgyűlése megválasztotta ugyan esperessé, az esküt is letette, de esperesi hivatalt a püspöki szék megüresedésének napjáig nem viselt, Magyar Géza, Schrődl Mátyás és Szalontay Oszkár alesperesek viseltek ugyan esperesi hivatalt a fejérkomáromi, a mosoni, illetve a pozsonyi egyházmegyében, de espereseknek őket egy egyházmegye sem választotta, be sem iktatta. Megállapítja továbbá, hogy az egyházkerületi presbitérium 1942. évi április hó 27-én tartott ülésén kizárólag abban a kérdésben döntött, hogy kit illet az E. A. 136. §-a értelmében a püspöki teendők ideiglenes ellátásának joga és kötelessége. A presbitériumi ülés jegyzőkönyvéből ennélfogva hatáskörtúllépés meg nem állapítható. Ugyanezen jegyzőkönyvből megállapítja az előadó, hogy habár Laszkáry Gyula a püspöki teendők ideiglenes ellátására való jogosultság megállapítása iránt kifejlődött vitában részt is vett s indítványt is tett, a presbitérium nem az ő, hanem a világi elnök indítványa felett szavazott abban a kérdésben, hogy az E, A. 136. §-a alapján kit illet a püspök helyettesítésének joga és kötelessége. — Megállapítja azt is, hogy Laszkáry Gyula a presbitérium ülésén szavazott is, de a szavazás eredményére az ő szavazata befolyással nem volt, mert a presbitérium névszerinti szavazással 8 : 3 arányban nyilatkozott Kardos Gyula jogosultsága mellett, amely arány Laszkáry Gyula szavazatának érvénytelensége folytán 7 : 3-ra csökken, de a szavazattöbbség Kardos Gyula javára megmarad. — Ugyancsak a presbitériumi ülés jegyzőkönyvéből állapítja meg, hogy egyházi elnökválasztásra, amire az 1934—37. évi zsinati II. t. c. 67. §-ának 2. bekezdése a presbitériumnak jogot ad, — szükség volt, mert Kardos Gyula az elnöki tisztet vállalni nem akarta. — Végül megállapítja, hogy olyan intézkedés, amellyel Szalontay Oszkár Kardos Gyulától esperesi megbízást nyert volna, nem történt. Szalontay Oszkár Kardos Gyula felkérésére csak megtartotta azt az esperesi megbízatást, amelyet az elhunyt püspöktől az 1939. évi január hó 11-én tartott egyházkerületi rendkívüli közgyűlés jóváhagyásával kapott. Mindezek alapján az előadó indítványozza: Mondja ki a közgyűlés: 1. a tárgysorozat második pontja tárgyában a közgyűlés megállapítja, hogy a) a püspöki szék megüresedésének napján az egyházkerületnek Kardos Gyula volt egyedül megválasztott, beiktatott és hivatalt viselő esperese. Ö tekintendő az egyházkerület hivatalra nézve legidősebb esperesének és ennélfogva az E. A. 136. §-a értelmében a püspöki teendők ideiglenes ellátásának joga és kötelessége őt illeti; b) azon fellebbezési panaszt, hogy Laszkáry Gyula a presbitérium