Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1942

1942. október

19 Püspöki szolgálatod küszöbén milyen bizonyságtétellel állsz Isten előtt? Pál apostol saját bizonyságtételét tárja eléd. „Ha az evangeliomot hirdetem, nem dicsekedhetem, mert szükség kényszerít engem. Jaj ugyanis nekem, ha az evangéliomot nem hirdetem, mert ha akarat szerint mívelem ezt, jutalmam van, ha pedig akaratom nélkül, sáfársággal bízattam meg." Az első bizonyságtétel az, hogy Isten hívott szolgálatra. Gyülekezetek bizalma szállt feléd. Emberek ítélete hangzott emberről és annak szolgálatáról. Lelkek és szívek bizodalma emelt kormányrúd mellé. Mindez lehet értékes, megtisztelő és drága. Benne püspöki szolgálatod lelki és jogi feltételei rejlenek, de mégsem ez az egyedüli és a legfontosabb. A lényeget Isten szava így fejezi ki: Én kényszerítlek! Én sáfársággal bízlak meg tégedet! Isten megbízásában rejlik püspöki szolgálatod isteni alapja. Nem csupán emberek, nemcsak gyülekezetek állítanak kormányrúd mellé, mégkevésbbé saját akaratod és elhatározásod, hanem az örökkévaló Isten. Nincsen is más elinduló kötelességed, hanem hogy munkáddal és egyéniségeddel magadat Isten küldötteként igazold. A második bizonyságtétel püspöki munkádra vonatkozik. Szolgálatod összefoglalását az evangéliom hirdetésében jelöli meg az ige. Az evangéliomot kell "mindenhova vinned. Hirdetned kell a Krisztusban megjelent váltságot, Isten életet teremtő, örökkévaló kegyelmét. A püspöki programmnak sokféle, szerteágazó feladata van: egyházkormányzat, gyülekezetek feletti felügyelet, iskolák anyagi- és lelki gondja, egy .láztársadalmi szervezetek irányítása, egyházi munkások lelki nevelése. Mindezen munkáknál alkalmazkodni kell a történelmi idő követeléseihez, úgy azonban, hogy mindig, mindenütt, mindenben a teljes örök evangéliom érvényesüljön. Bűnökben élő világ terpeszkedik körülöttünk. Megszegényedett lelkiéletet élő emberek várják lelki gyógyulásukat. Széthulló családok kiáltanak segítség után. Lélek nélküli társadalmi osztályok várják az értékadó lelket. Megüresedett közösségek sodródnak a válság szakadékába s nehéz problémáik megoldását várják. A művelt emberek légiója él az egyházban és egyházon kívül Krisztus nélkül. Önmagukat ámítva azt hiszik, hogy kinőttek a keresztyén vallásosság gyermekcipőjéből. Erejevesztett intézménynek tekintik az egyházat, békónak nézik az egyház tanítását, mosolytfakasztó vallási legendának tartják az örökkévalóságot s gyermek rémítgetésére alkalmas mesének az örök ítéletet. A művelt keresztyének pogánysága áll előttünk megdöbbentő szegénységével, rejtett sóvárgásával és megrázó tragikumával. Lássuk meg a modern embert: van világnézete, de nincsen vallása, etikumokban él, de krédója kiszikkadt. Van tanító, példamutató, vértanú Krisztusa, de nincsen váltság szenvedésével és halálával megváltó Krisztusa. Ennek az embernek kell az evangéliomot prédikálni! Az evangéliomot kell prédikálnod saját egyházunknak. Isten kegyelméből az a történelmi hivatás bízatott ránk, hogy az evangéliomot tisztán és igazán megőrizzük s azt élethatalommá tegyük. Nincsen szentebb, nagyobb, hatalmasabb szolgálat evangélikus püspök számára, minthogy egyházában az evangéliomot vigye diadalra! Az evangéliomot kell prédikálni az egymás mellett működő keresztyén egyházaknak.