Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1942

1942. október

20 A keresztyén egyházak között lehetnek nagy elválasztó különbségek. Dogmatikai, kultuszéleti, történelmi vonások megváltoztathatják az egyházak arcát. Különböző egyházegyéniség formálódhatik századok kohójában. Különböző lehet nagy kérdésekben kiformált felfogásuk. Különbözők lehetnek vallási életrendszerük és módszerük tekintetében. De Isten örök evangélioma minden keresztyén egyház számára örök izenet, örök testámentom és örök adóslevél: Krisztus meghalt a bűnös világért, meghalt a bűnös emberért, hogy bűneiben senki meg ne haljon, hanem kegyelemből örök életet nyerjen! Az evangéliom egyetemes szolgálata különösen ma súlyos felelősséggel jár. Ellenséges törekvések és idegen szellemáramlatok ostromolnak ugyan, de azért ma még a vallási- és íelkiszabadság boldog árnyékában élünk. De ki tudja, nem kerül-e Krisztus keresztje holnap már ütközések vonalába. Meg kell látnia az egyház munkálására elhívott és az egyházért felelősséget érző embernek, hogy nem az evangélikus, református, vagy római katolikus templom, hanem a templom van veszélyeztetve. Nem a történelmi keresztyén egyházak valamelyikének vallásos élete tolódik temetőárokba, hanem a keresztyén vallásos élet. Veszélyeztetve van a keresztyén egyházból sarjadzó tiszta szellemiség, a keresztyén család, a keresztyén nevelés, a keresztyén társadalom, a keresztyén típusú hívő emberi élet. Az evangéliomot kell érvényesíteni a nemzet közösségében. A nemzet konzerváló és reformáló, tisztító és építő eszközét Krisztus evangéliomában bírja. Senki sem tehet nagyobb jót a nemzettel, mintha élő hatalommá teszi benne az evangéliomot. Ez a szolgálat nem politikai, hanem lelki szolgálat, örök céltűzés és erőforrás, elientétkiegyenlítés és testvéri egységnövelés. íme, püspöki szolgálatod örök foglalata, hogy az evangéliomot hirdesd ennek a bűnös világnak, a modern pogányságban élő embernek, az egyházaknak és nemzetnek. Prédikáld saját egyházunknak építő, tanító, fegyelmező, bíráskodó, alkotó munkában oly erővel, hogy működésed az evangéliomról való bizonyságtétellé legyen. Harmadik bizonyságtételed abban rejlik, hogy szolgálatodról számadással tartozol. ítéletre kerül személyed és munkád. Minden cselekedet és mulasztás, elmondott szó és elhallgatott igazság, pásztori gonddal megkeresett ember és porban hagyott elesett lélek, minden alkalom és óra, minden felismert kötelesség és hűtlenül elhagyott feladat. ítéletre kerül egyéniséged és életed, gondolkodásod és beszéded, önbírálatod és emberekhez való viszonyod, lelkiéleted és önmagaadal szemben érvényesített nevelőmunkád. Az Ür mindennap ítéletet tart és ama utolsó napon bírói széke elé állít. Az apostol lelkéből sikoltásszerűen hangzik a felkiáltás: „Jaj nékem, ha az evangéliomot nem hirdetem!" Jajnak érzi szolgálatát az apostol, mert az evangéliom hirdetése nemcsak kényszer és boldogság, nemcsak küldetés és kötelezés, hanem számadás és megítéltetés is. Isten sok mindent számon vesz egyházának püspöki szolgálatra rendelt szolgáitól, de mindenben egyet fog keresni: az evangéliomot. Isten üzenete nem jajjal, hanem boldog ígérettel végződik. Ő küldött, ő adja munkaprogrammodat, sáfárságára méltat. Ha" mindezt cselekszi veled, akkor erőt is ad ahhoz, amit veled végeztetni akar és az által, akinek szolgálatára rendelt. Azért erősödjél az evangéliomból, hogy hirdethesd azt. Fogd örök küldőd kezét, hogy másokat hozzá vezethess.