Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1941

1941. október

11 épít Krisztus evangéliuma nélkül. Az emberiség előbb-utóbb újra visszatér az elhagyott ösvényre, az evangélium ösvényére, mert nélküle akarata csak dib-dáb akarat; törekvése csak hiú erőlködés és ágaskodás, mely előbb-utóbb hamuvá omlik, mint kihűlt zsarátnok. Nincs egyetlen korszaka a történelemnek, még a legavarabb sem, amely tanulságul ne szolgálhatna. Az első világnézeti háború a szabadságért, nevezetesen a vallásszabadságért folyt. A második, Napoleoné, az egyenlőségért, főkép a jogi, társadalmi és gazdasági egyenlőségért. A szabadságot is, egyenlőséget is lehet biztosítani büntetőjogi sanctiot tartalmazó törvényekkel, életté lehet varázsolni intézményekben, amelyeknek életét, hivatásszolgálatát fegyverrel védheti az a nemzedék, mely létre hívta. A mai háború jelszava voltaképen a testvériség volna, az egyéni élet jog elismertetése, az embertársaknak, népeknek erkölcsi jóakarata egymás iránt, ezt azonban nem fegyverekkel, sem törvényekkel, sem békekötésekkel biztosítani nem lehet. Minden új világ, új társadalmi rend harcok zajában születik, de pusztán nevelés, a lelkek nevelése által válik igazi, állandó életté. E nevelés csak a Krisztus evangéliumával történhetik, mert pusztán benne van az örök életformáló erő. Emberöltőknek kell enyészetbe dölniök. amíg megvalósulhat; de csakis akkor valósul meg, ha útfejét, alapelvét és célját meg nem tagadja. Aki Krisztus evangéliuma ellen küzd, a legértékesebb építőanyagot akarja eltávolítani az emberiség életéből. Amit a világ törvényszerzői alkotnak, habéletű tákolmány az evangélium ereje nélkül. Születik és elmúlik, mert elmúlás a sorsa. Kétségtelen és szemmellátható, hogy a faj kultusza megbontja az országok és nemzetek egységét. Nagy és hatalmas tényező a faj, de a nemzet mégis közelebb van Isten lelkéhez, mert szellemi és erkölcsi teremtmény. A faiban a szűz természeti erő életakarása jelentkezik; a nemzet az Isten lelkétől, az evangéliumtól megnemesített, átszellemített hatalom és életközösség. A földrajzi, hegy- és vízrajzi, sőt földtani alakulás, a közös nyelv és irodalom, a történelmi tudat, a közös küzdelmek, szenvedések, győzelmek emléke szintén hatalmas tényező a nemzetek alakulásában, de leghatalmasabb az isteni küldetés tudata, mely a salakból is nemes ércet formál, mely a különböző népelemeket egységgé teremti, mintegy megszenteli a történelmi hivatás keresztvizével. Az isteni cél szolgálata egy népet felemelhet kicsiny volta ellenére a történelmi jelentőség magaslatára, — viszont az isteni rendeltetéstől való eltávolodás nagy népet a jelentéktelenség örvényébe sülylveszthet. A nvers anyagi hatalom és erőszak azt, amit Isten akarata egybe szerkesztett, illanó történelmi percekre szétszaggathatja, de az isteni küldetésben rejlő erőt meg nem béníthatja. Az elszakadt részekben is tovább él a hit és végre diadalmaskodik az erőszakon, újra egyesíti, ami elszakadt egymástól. A magyar nemzet, a biblia nyelvén szólva, az újkor választott nemzete. Nem ő szülte meg a világ Üdvözítőjét, de érette, tanításáért, egyházáért, keresztjéért szent elszánással századokon át vérzett. Hűségesen állta tatár, török és más vészek emberirtó ostromát anélkül, hogy egy pillanatra is megingott volna. Még ha hálátlanság jutott is osztályrészéül. Ezért mondotta Zrínyi Miklós: Egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók. Nem gőggel, mert a gőg választott néphez nem illik, de önérzettel mondhatja utána a mi nemzedékünk is. Időnkint vétkeztünk hivatásunk ellen, meg-meglankadtunk a harcban, de a küldetéstudat most is a régi lánggal