Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1936–1939

1937. szeptember

16 Eperjesi vértanuk emléke A zsinat győződését. Nem a harc heve és indulata csap ki belőle, hanem az öntudatos férfias meggyőződés fényereje, amely tartalmi igazságával meggyőzni akar, nem szavai élességével megsebesíteni vagy ledöfni. Mint tiszta bibliai hang hallatszik a kor kietlen és halálüvöltő harci zajában az ő fenséges szálló igéje: „Szel? ázol? a cikkek, amelyek mellett meg kell állanom és meg is állok mindhalálig, ha 9síen is ug? akarja. Széken nem változtathatok semmit, ezekből nem engedhetek semmit. 3ía bárki valamit engedni akar, végezze el saját lelkiismeretével." Mintha a wormsi szózat kelne uj életre e szavakban. Az akkori világ két legnagyobb hatalmassága, a császárság és papság felé ugyanazzal a fegyverrel fordul: a lelkiismeret jogának hirdetésével. E jogot nemcsak önmaga számára követeli, hanem minden embertársa számára. A Krisztus tanítványához illő hatalmas kijelentés az eretnekégetések szomorú korában, mert azt harsogja minden nemzedék hatalmasságai felé, hogy „a mi fegyvereink nem testi fegyverek, azért hatalmasak az Istennél". Emlékezésünk másik virágszála az eperjesi vértanuké. Most 250 éve annak, hogy Eperjesen Caraffa, a bécsi kormány megbízására összefogdostatta a felvidéki tekintélyes magyar protestáns, főképen evangélikus vezérembereket, akiknek minden bűnük az volt, hogy sem vallásuk, sem nemzetük szeretetét nem tudták és nem akarták megtagadni. Minden elfogadott és elismert törvénykezési elv megcsúfolásával halálra Ítéltette és kivégeztette őket, köztük Radvánszky Györgyöt, egyetemes felügyelőnk ősét. Tetemüket vesztőhelyen temettette el, hogy még a meggyalázással is tetézze a fajdalmai. Felsóhajthatunk a költővel: „Szegény Magyarország, szegény édes honom, De sokféle bilincs volt már lábaidon." Mi azonban fölemelő tanítást és vigaszt találunk az írás szavában: Szereti az Úr azí, akit megdorgál és megostorozza, al?it fiává fogad. A szenvedés nyeső és tisztító kés Isten kezében. Azt a fát és népet tisztítja, amelytől gyümölcsöt vár s amelyet meg akar tartani. A kettős történelmi évfordulót egyetemes egyházunk Luther-Társasága országos ünnep tartásával ünnepli meg; kiadja a Schmalkaldi cikkeket, új szép formában s emlékfüzetet tesz közzé az eperjesi vértanúkról. A gyülekezetekben való megünnepléséről az illetékes püspökök fognak intézkedni. Minden egyházi közösség életmunkája két irányú: egyrészt egyházvédelem, másrészt egyházépités. Mind a kétféle munka egyformán szükséges és figyelemre méltó. Az egyházvédelem terén elsősorban a zsinat törvényalkotása érdemel figyelmet. A zsinatról felügyelő elnöktársam szólott megnyitó beszédében ; tehát részletes ismertetését mellőzöm, hiszen szövege, mely most van szentesítés alatt, még változhatik is. Új szabályrendelet alkotásra lesz szükség, mert az új egyházi törvény az egyházi önkormányzatot a presbyteriumok révén új közigazgatási szervvel bőviti, e réven alkalmasint új költségekkel terheli s részben az adórendszert is módosítja. A zsinatról szólva meg kell említenem, hogy kerületünk független-