Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1936–1939

1936. szeptember

5 Méltóságos és Főtisztelendő Püspök Úr! Mélyen tisztelt Egyházkerületi Közgyűlés! Egy év munkájáról, egyházkerületünket érintő, azt érdeklő eseményeiről számot adni, azokat számbavenni jöttünk össze itt, az ideiglenes határ mentén, régi nagy hazánknak is jelentős városában, ahol a munka és tőke, ez a két hatalmas erőtényező szolgál a nemzetnek és szolgáltatott bizonyítékot arra, hogy összhangzatos erőkifejtése, egymást és egymás jogos érdekeit méltányolni törekvő magatartása a közre és az egyénre egyaránt előnyös még a mai gondterhes, vészes időkben is, a nemzetre áldáshozó, annak erkölcsi és anyagi javait gyarapító. Az egyháznak mindig és mindenütt fontos államfenntartó szerepe van. Az állam egyensúlyát biztosiló hatása belül rendet, erőt, kifelé biztonságot jelent. Ott, ahol a tőke és munka latszólagos ellentéte ütközik, ott hivatása, isteni rendeltetése fokozott. Ott, ahol egy nemzet fiai nem egy azonos vallást követnek, hanem több felekezet templomában imádják az Urat, ott a nemzet léte és jövője, a különböző hitfelekezetek, egyházak, egymásközötti megértésén, békés együttélésén, azon a belátáson, annak becsületes átérzésén múlik, hogy az egyházak az emberiség javát, ennek érdekében egy-egy nemzet belső békéjét, fiainak megértését hivatottak szolgálni. Nem öncél az egyház, hanem eszköz Isten kezében az emberiség érdekében. És nem az emberiség érdekében való-e egy nemzet belső békéje, kiegyensúlyozott nemzeti lelkülete? Kiegyensúlyozott lelki békében élő fiai egy nemzetnek adják meg azt az egyetemes nemzeti jellemvonást, amely fogékonyságot jelent a mások igazsága iránt. Ez a nemzeti karakter pedig az emberiség legfőbb javát, békességét szolgálja. Az egyházak hivatása tehát az én hitem szerint, a gyenge emberek gyarlósága miatt fel-fellobbanó ellentétek eloszlatása, kiküszöbölése, nem pedig az emberi indulatok felkorbácsolása. Amikor keleten és nyugaton is vereslik az égbolt egy a maga uralmát a legalacsonyabb emberi, sokszor állati indulatokra épitő, felburjánzott rendszer törekvése nyomán, akkor egyházak és azokon belül az ember óvatos kézzel nyúljon a maga hirdetett és vélt igaza érdekében is a hamu alatt amúgy is mindig izzó szikrájához a gyűlöletnek. Élő szó és holtnak látszó nyomtatott betű, amint hű őre lehet szent egyetemes emberi javaknak, úgy válhatik korlátolt emberi agyak, vagy bűnös kezek nyomán azok pusztítójává. És mi itt, ezen a csonkán maradt, vérző magyar földön, annyi vész és mindig vészt okozó annyi viszály után, okulás helyett tárhatjuk-e ki újból és újból az emberi hitványság arzenáljának tágas kapuját, hogy azon át marokra fogott fegyverével a gyűlöletnek, hazugságnak, önzésnek, rágalomnak és irigységnek, irtsuk egymást és egymásnak szegényesebben, vagy gazdagabban mért, Istentől adott, vagy verejtékes, tisztességes munkával megszerzett javát ? Messze van, de talán ma, az eszeveszett rohanás korszakában nem Dr. SztranyaYSzky S. ker, felügyelő megnyitó beszéde