Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1936–1939

1936. szeptember

6 is olyan messze, spanyolok hajdan büszke, ma lángbaborult hazája, égő templomainak tüze idevilágít, papjainak halálhörgése idehallatszik, fiainak egymást öldöklő tusája azt ordítja felénk: a pusztítás mindig a lélekben kezdődik, a földi javakon folytatódik, az emberi életeken, a templomokból kihurcolt és összetört feszületeken, szertetépett oltárképeken végződik. Az ilyen, mindent felperzselő tűzben pedig benn szokott égni az a piromaniákus is, aki könnyedén játszik a szikrával, amelyről balgán hiszi, hogy csak akkor gyújt, ha ő akarja és akkor oltja el a tüzet, amikor akarja, pedig a tüzet sohasem az oltja el, aki gyújtotta. Mélyen tisztelt Egyházkerületi Közgyűlés! Mi ma össze azért jöttünk, hogy szerény és szegény, megmaradt, vihartépett portánkon szertetekintsünk és elvégezzük az év adminisztrációs munkáját és gondolataink, eszméink kicserélésével felkészüljünk az elkövetkezendő új egyházi esztendőre, de összejöttünk azért is, hogy megerősítsük egymást tiszta krisztusi hitünkben, megerősítsük egymást, egymás iránti és minden magyar testvérünk iránti elnéző és tűrni tudó szeretetünkben. Hirdessük a magunk igazságát, amelyről érezzük, tudjuk, hogy Krisztus igazsága, tovább építsük a lelkekben az igazságosság oltárát és élesszük azon a magyar vágyak és magyar remények soha nem hamvadó tüzét! Amikor megjelent hittestvéreimet, a közgyűlésnek egyházi alkotmányunk szerinti tagjait és a minket megtisztelő vendégeinket szeretettel üdvözlöm és végzendő haza és egyházépítő munkánkra Istennek áldó kegyelmét kérem, — az 1936 évi rendes közgyűlésünket megnyitom. Mielőtt tárgysorozatunk tárgyalására térnék át, lelki szükségét érzem annak a hazafias kötelességteljesitésnek, hogy a hódolatteljes, mélységes tisztelet és a ragaszkodó szeretet érzésével forduljak az ország Kormányzója felé és javasoljam, hogy a mindannyiunk lelkét egyaránt betöltő fent kifejezett bensőséges érzéseknek a kabinetiroda főnökéhez intézendő távirat útján adjunk kifejezést. Ugy érzem, hogy mindannyiunk aggódó magyar lelkéből visszhangot kiváltó az az indítványom is, hogy éppen a tegnapi napon a magyar határon túl, egészsége helyreállítása végett pihenőszabadságra ment miniszterelnök úrnak is tolmácsoljuk őszintén átérzett azt a kívánságunkat, hogy a jó Isten mielőbb adja vissza a nemzete érdekében folytatott idegőrlő munka közepette meggyengült egészségét és adja vissza régi munkaerejét, az egész nemzetnek becses, ernyedetlen munkakedvét! Az aggódó mélységes szeretet érzésével fordulunk a szintén megviselt egészsége helyreállításáért küzdő, 25 éves püspöki munkásságát minapában ünneplő, Geduly Henrik tiszakerületi püspökünk, egyetemes közgyűlésünk egyházi elnöke felé. Kérjük Istentől az ő számára is egyetemes egyházunk és egész hazánk javára egészségének mielőbbi visszatértét. Töretlen munkakedvvel, férfias erejének és egészségének teljében