Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1936–1939

1938. szeptember

86 felsegítő szeretetének könnyet szárító, sebet gyógyító erejére, mert „a szeretet soha el nem fogy". Ezen magasztos rendeltetését csak úgy tudja betölteni, szeretetének segítő jobbját csak akkor képes a segítségre szorulók felé kinyújtani és éreztetni annak mindeneket felemelő hatalmát, ha mi nem csak várjuk szeretetének áldását, hanem azt a mi áldozatunk készségével, fokozódó egyházszeretetünk külső jeleivel elősegítjük és lehetővé tesszük. Senki ne áltassa magát azzal a gondolattal, nyugtassa meg magát azzal a hittel, hogy pillanatnyi felbuzdulásában eleget tett az apostol követelményének: „Egymás terhét hordozzátok és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét!", — hanem kell, hogy egész életünk tanúskodjék amellett, hogy az „egymás terhét" szüntelen hordozzuk, mert csak így tudja a Gyámintézet áldásos munkáját sikerrel végezni. Hogy mily nagy a szükség és mily kicsiny a segélyforrás, hogy mily nagy a teher és mily kevés a hordozóképesség, semmi sem bizonyítja jobban, minthogy ez évben egyházkerületünk Gyámintézetéhez 19 szegény gyülekezet kopogtat segítségért, 22 pedig az egyetemes G. A. Gyámintézethez. Ezreket tesz ki az igénylés, amely feltárul az előttünk fekvő kérvényekben s ezzel szemben parányi — mindössze 450 P —, amit segélyként nyujthatunk. Amikor mindezt feltárom, egy hő fohász száll lelkem mélyéből az irgalmasság és könyörületesség Istenéhez: ihlesse meg ez órában is Szent Lelkének erejével a szíveket, mindnyájunk szívét, hogy felkarolni tudjuk a Gyámintézet szent ügyét és szeretetben szolgálni szegény és elhagyatott hittestvéreink lelki javát és boldogságát. 3. Mielőtt évi jelentésem részleteire áttérnék, engedtessék meg nekem, hogy kerületi G. A. Gyámintézetünk nevében egyszerű, keresetlen, de annál őszintébb szavakban adjak kifejezést a mi mindnyájunk lelki örömének és ama soha nem szűnő nagyrabecsülésének, amellyel bizalommal és szeretettel feltekintünk mindenkor egyházkerületünk egyik bölcs vezérére, a mi szeretve tisztelt egyházkerületi Urunk Ő Nagyméltóságára, akiért nem adhatunk eléggé hálát a jóságos Istennek azért a meg nem érdemelt kegyért, amelyet őbenne és ő általa oly gazdag mértékben reánk árasztott, akit a magunkénak vallhatunk, aki világító tüzoszlopként áll egyházkerületünk élén megingathatatlan honfiúi hűséggel és lángoló hazaszeretettel, törhetetlen hithűséggel és megalkuvást nem ismerő egyházszeretettel. Ezen keresztyéni és honfiúi erényeknek hódolt az a küldöttség, mely folyó évi augusztus hó 25-én egyházkerületünk felügyelőjét földmívelésügyi miniszterré történt kinevezése alkalmából melegen köszöntötte. Abban a meleg köszöntésben benne volt a mi kerületi Gyámintézetünk hálás megemlékezése is, de el nem mulasztható kedves kötelességteljesítés nekem, hogy e közgyűlésen is tolmácsoljam mindnyájunk hő kívánságát, hogy a kegyelem Istene, aki őt nekünk adta, tartsa meg számunkra tovább is követésre méltó nemes életével.