Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1936–1939

1938. szeptember

18 életrajzok egész sorozatát. Innen indult meg az új biblia-fordítás Raffay •Sándor Máté evangéliumával, — több népies, épületes könyvsorozat. Kiadványaival útját egyengette annak a szellemnek, mely végre helyet követelt a fővárosban a reformátor szobrának. A társaság vezetői sorában a félszázad sorát ott láthatjuk Hunfalvy Pált, Doleschall Sándort, Bachát Dánielt, Zsilinszky Mihályt, Scholtz Gusztávot, Osztroluczky Miklóst, D. báró Radvánszky Albertet, D. Kapi Bélát, Pekár Gyulát, dr. Masznyik Endrét és D. Schneller Istvánt. A mult őszön alakult újjá, új elnökei dr. Eabinyi Tihamér és D. Kovács Sándor. Az ősszel teszi közzé új munkaprogrammját. Reménykedve nézhetünk munkájának második félszázada felé. Közegyházunk élete még mindig a zsinat hullámverésének hatása alatt áll. A szabályrendeletalkotás jogát zsinatunk épen hagyta s e mederben halad előre az egyházi jogfejlődés. A szabályrendeletalkotás azonban nem lehet időponthoz kötött munka. Az első zsinat után egy évtized nem volt elég hosszú idő arra, hogy a szabályrendeletek elkészüljenek, az egyházi élet az új mederben meginduljon s a régi kerületi rendtartások helyett, amelyek az egyházi törvényt és szabályrendeletet, szokásjogot magukban foglalták, az új jogszabályrend kiépüljön. Ma kedvezőbb a helyzet, mert vannak a jogfejlődés alapján készült egyházi törvényeink, vannak szabályrendeleteink, amelyek ha részleteikben elavultak is, mégis támaszpontul szolgálnak. A szabályrendeletalkotás okszerű sorrendje a következő: egyetemes szabályrendelet, mely legáltalánosabb érvényű jogforrás a törvény után; ezután következnek az egyházkerületi, egyházmegyei s egyházközségi szabályrendeletek. Kívánatos, hogy a négy egyházkerület azon szabályrendeletei, amelyek jogszabályaink törzsét foglalják magukban, lehetőleg egyöntetűek legyenek. A régi szabályrendeletek intézkedései, amelyek jórészt négy évtizede keletkeztek, nagyobbára elavultak. Az élet oly hatalmas rohamlépésekkel halad előre, hogy egyes intézkedések úgy tűnnek fel, mint élő időszerűtlenségek, anachronismusok, s inkább kerékkötői a haladásnak, mint szárnyai és lépcsőfokai. A korszerűtlenség főképpen abban nyilvánul, hogy keletkezésűk korában a szabadság elve volt a jogi gondolkodás tengelye, ma pedig a rend elve. A rend az eszmény, amit a mi korunk meg akar valósítani. Nem szabad azonban felednünk, hogy a két elv egyensúlya a jogalkotás igazi törvénye, nem pedig külön egyik, vagy másik. A szabadság nélküli rend zsarnokság, a rend nélküli szabadság a teljes felbomlás. Szkylla és Charybdis örvénye nyílik meg előttünk a jogi és társadalmi életben, akármelyik elv érvényesül korlátlanul a másiknak fékező ereje nélkül. Közegyházunk második fontos kérdése a tanítóképzés reformja, újjászervezése; másfél évtizedre követi a lelkészképzésnek reformját, amelyet az állam és egyház közegyetértéssel a theológiai fakultás keretében oldott meg. Egy részlet-reform után, mely a tanfolyamok számát egy évvel