Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1936–1939

1938. szeptember

7 cát egy évezred óta a történelem útján — mondhatni — velünk együtt, vagy legalább is mellettünk járó hatalmas nagy nép. Nem lehet igaztalan mással szemben az, aki magának igazságot követel. Nem lehet velünk szemben igaztalan az, aki közvetlen szemlélője, sokszor részese volt annak a küzdelem-sorozatnak, amelyet a magyar nemzet és fajta itt, őrhelyén mindvégig becsülettel, lovagiasan és hűséggel, sokszor egymagára maradva, mások által cserbenhagyva vívott meg. Velünk együtt élő testvéreik, akiknek számára kaput nyitottunk, amikor küzdelmeink közepette önmagunk erejét meggyengültnek éreztük, békében fejlődhettek nálunk, megőrizhették nemzeti, faji és népi karakterüket, nyelvüket, számban és vagyonban s kultúrában vitathatatlanul gyarapodhattak. A mi otthonunk az ő otthonuk, a mi kenyerünk az ő kenyerük, a mi örömünk az ő örömük és a mi bánatunk az ő bánatuk is volt évszázadokon keresztül és így lesz újabb évszázadokon át, mert mi is így akarjuk és hisszük, érezzük, hogy ők is ezt akarják. Országunk kormányzójának, aki felé hetvenedik születési évfordulóján az egész nemzet egy emberként nyújtotta hálájának, hűséges ragaszkodásának és bízó reménységének legtisztább érzéseit, az imént mult napokban nagy szomszédunknál tett látogatása s mindazok a jelenségek és a benső, őszinte érzések melegségét bizonyító külsőségek, amelyekkel őt és életének hűséges osztályos-társát megbecsülték és körülvették, — mindezek bizonyságai magatartásunk helytálló voltának. Az ünneplés a nemzet hivatott vezérén át, az általa bölcsen vezetett és őt hűséggel követő magyar nemzetének is szólt. Nem jöhet sem innen, sem túlról, sem belülről, sem kívülről olyan ármány, amely egy évezredes okmányról ezt a legújabb hitelesítő pecsétet letörölhetné! De már dereng az ég más tájak felől is. A világnak két évtized előtt a mi igazságunkat meg nem látó és felénk behúnyt szeme kinyílóban van. Nem lehet messze az idő, amikor a tisztánlátók igazságérzete jóváteszi a magyar nemzeten azt, amit a vakság, igazságtalanság, rosszakarat és erőszak rajta ejtett. Erre a mai nemzedékre súlyos felelősség hárul tehát: a nemzet erkölcsi és anyagi javaival úgy sáfárkodjék, hogy az ítélet idején méltónak bizonyuljon az igazságtételre. A nemzet ébersége, lelki egysége, fiainak egymásközötti békéje, egymást megbecsülő és egymásban bízó lelke, férfias keménysége, nyugalma, józan ítélete és önmérséklése lesznek azok a tényezők, amelyek a kérdés eldöntésének idején idebent és