Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1936–1939

1938. szeptember

A közgyűlés megnyitása. 6 A gyűlés. 1. (Dr. Z.) A közgyűlés napjának reggelén a közgyűlési tagok, s nemcsak a hegyeshalmi, hanem a leveli és a rajkai egyházközség közül is számosan, az Isten házában gyűltek egybe s ott a közgyűlés munkája a püspök áhítatos imájával vette kezdetét. Az imádság elhangzása után az egyházkerületi felügyelő a következő, — mindvégig feszült figyelemmel s élénk érdeklődéssel hallgatott, lelkes együttérzéssel fogadott s tetszésnyilvánításokkal többször megszakított beszéddel nyitotta meg a közgyűlést: Dr. Sztranyavszky S. kerületi felügyelő megnyitó beszéde. Méltóságos és Főtisztelendő Püspök Úr! Mélyen tisztelt Egyházkerületi Közgyűlés! Az elmúlt esztendő, amelyről számotvetni jöttünk össze itt, csonka hazánk határközségében, úgy világtörténelmi szempontból, mint nemzetünk történelmét illetőleg is fordulatokban, feljegyzésre méltó eseményekben gazdag esztendő volt. Az első magyar király halhatatlan emlékének szentelte a nemzet egyetemes akarata az 1938-as évet, amelynek során ünnepélyes formák és külsőségek között áhítatos és ünneplő lélekkel hódolt az egyháza által szentté avatott nagy magyar király, Szent István történelmi alakja előtt. A magyar törzsnemzet és állam számára a keresztyénség felvétele által megmutatta a messze jövőbe vezető, bár súlyos próbatevésekkel teli útat, amelyről éppen ezen az ünnepi fordulón visszatekintve, megállapíthatjuk, hogy az egyetlen járható út volt a keletről ideszakadt népnek Európa szívében való maradása és hatalmas erőtényezővé való kialakulása tekintetében. Itt áll ma is ezer év multán a megtépett nemzet, nemcsak önmaga hitében és küldetése tudatában megrősödve, hanem úgy, hogy a világ nagy nemzetei is hovatovább elismerik igaz ügyünket s mindinkább belátják azt a súlyos igazságtalanságot, amelyet velünk szemben, egy évezreden át a kelet kapujában, a nyugat békéje és kultúrájának fejlődése felett önfeláldozó módon őrködő nemzettel és fajtával szemben elkövettek. Sokan talán bizonytalan érzéssel tekintenek át ma innen a határon túlra. Én magam, történelmi küldetésünk, ezer esztendős helytállásunk és vitathatatlan igazságunk tudatában nyugodt és bizakodó tekintetet vetek a határon túlra, ahol az önmaga igazáért és fajtája egységéért sikerrel, mert szívós kitartással, öntudattal és bátorsággal vívja har-