Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1936–1939

1936. szeptember

12 Egységes liturgia Hitvallások kiadása A felekezetközi viszony hanem az összes hadi mozdulatokra kiterjedő, mindent látó és figyelembe vevő egységes haditerv, úgy a szórvány gondozásban is az egységes irányítás már fél siker, mert hiszen az egyéni vállalkozást is táplálhatja és irányithatja. Egyetemes egyházunk egy másik fontos kérdése az egységes liturgia kérdése, amelynek elintézését az egyetemes gyűlés a püspöki karra bizta. Ebbe beletartozik az Agenda, szertartáskönyv és ének-ügy kérdése is, amelyet ez alkalommal részletesen nem tárgyalok. A köztudatban meggyökerezett már az, hogy az istentisztelet rendje nem függhet egyéni önkénytől. Egyetemes egyházunknak a kor ütő erének verését megérző lelkületére vall az a határozat, hogy hitvallásainkat, szimbolikus könyveinket magyar nyelven kiadni szándékozik. A püspöki kar foglalkozott e kérdéssel és részletes javaslattal járul az egyetemes közgyűlés elé. Eddig hitvallásaink részletekben és külön kiadásokban jelentek meg, azonban szükség van egyetemes összefoglaló kiadásra. Ez egyházkerületektől, egyházmegyéktől és gyülekezetektől külön áldozatot követel, mert hiszen nyilvánvaló, hogy egy nagyszabású vállalat áldozatok nélkül nem születhetik meg. E könyvre nemcsak a hivatásos egyházi szolgáknak, hanem a világiaknak is szükségük van. A közgyűlés folyamán e- tárgyat és tervezetet külön fogom előterjeszteni. A felekezetközi viszony gerinckérdése ma is a reverzáliskérdés, mely a lelkeket állandóan nyugtalanítja. Mivel a különböző világnézetek hódítást célzó törekvés, tehát harc nélkül nem lehetnek el, mert ez az életnek a jele, az egyházak közt is mindig lesz harc, hódító, vagy védekező harc a lelkek birtokáért. E harcnak két eszköze a reverzális és áttérés. Ez utóbbit tulajdonképpen megszüntetni nem lehet, de nem is akarjuk, mert egyházunkban birunk annyi szellemi és erkölcsi erőt, hogy a harcot meg tudjuk vívni. Nemzetünknek jelenlegi szomorú helyzete azonban, mely a nemzeti erőnek teljes eggyé forrasztását, egy közös célra való egyesítését követeli meg, e kérdést az egyházvédelem teréről átveti a nemzetvédelem és nemzetegység területére. Hogy az eljövendő nagy próbatétel idejét megállhassuk, a nemzeti jövőnek szükségparancsolta követelése az, hogy a magyar egyéniségek és magyar családok életéből ki kell küszöbölni minden problémát, amely az egységnek megbontását idézheti elő. Minden vallásnak természetes joga, hogy éljen és hódítson, de ez a hódítás nem történhetik az anyagi hatalomnak a fegyvereivel, hanem kizárólag szellemi és erkölcsi téren mehet végbe, vagyis a küzdelem inkább a verseny jellegét mutassa, amikor az egymás mellett álló versenyzők összes tehetségeiket, kharizmáikat belevetik a verseny mérlegébe, hogy elsők lehessenek. Nem az az igazi szabadsághős, aki a maga meggyőződéséért szenvedni tud, hanem az, aki másoknak, társainak meggyőződését tisztelni tudja. A nemzet törvényhozásának kell arra törekednie, hogy ilyen vitás, családi békét megbontó törekvések és problémák megszüntetésével a nemzeti jövőnek minél szebbé és dicsőségesebbé tételére, az ideális nemzeti egységet megvalósítsa. Sokat ta-