Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1936–1939

1936. szeptember

13 nulhatunk oly népektől, akik nemzeti jövőjük érdekében a vallási viszályt el tudták fojtani és a kor nemzedékét meg tudták tanítani arra, hogy a vallásosság nem ellenkezhetik a nemzetnek érdekeivel. Tapasztalataim és megfigyeléseim alapján talán már jövőre alkalmam lesz nyilatkozni, vagy javaslatot tenni az áttérések körül jelentkező visszaélések meggátolására. Évről-évre megismételjük az 1848. 20. t.-c. végrehajtására vonatkozó kívánságunkat. Elismerjük, hogy az ország pénzügyi helyzete gátat vet kívánságaink megvalósulása és a kormány jó szándéka elé. De talán szabad e helyen nyíltan kifejeznünk azt az alapelvet, hogy az államsegély elosztásának módja csak az arányos elosztás lehet, még pedig nem csupán lélekszám, hanem minden egyháznak rendelkezésére álló anyagi ereje szerint való intézkedés, vagyis más szóval a kongrua alkalmazása az egyházak általános segélyezése terén is. De ismétlem, hogy ez szintén inkább első sorban nemzeti és országos ügy, mert jogállamban nem szabad megengedni azt, hogy akár közösség, akár egyes ember mostoha gyermeknek, igazságtalanul mellőzöttnek, hátraszorítottnak, vagy megvetettnek érezze magát Egyházunk életében a kor viszonyaival együttjáró jelenség, hogy meg kell érezni a tömegnyomort és az általános sociális segítés szükségét. Az általános elszegényedés ezt a szükséget helyezte most homloktérbe. Meg kell szerveznünk az evangélikus társadalmat nemcsak a szórványügy felkarolására, hanem szegényeink gyámolitására is, hogy mindenki érezze egyházának szeretetét, feléje hajoló gondviselését. Különösen a helyi nőegyletekre hárul szép feladat és hivatás. Mert a nőegyletek képesek arra, hogy a legkevesebb közigazgatási, tehát alapjában véve meddő költség mellett minél több emberrel, elhagyottal, beteggel és minél hathatósabban tegyenek jót, hogy az igazgatás költségeinek örvénye el ne nyelje a szegények kenyerét és ruháját. Egyházi életünknek megismerése képezte a mult évben egyik főgondomat' Mégpedig a hétköznapi élet és munka megismerése, amely az életnek igazabb képét mutatja, mint az ünnepeknek zaja és időnként jelentkező pompája- Mivel tanári munkám csak június havában fejeződött be, ezt a munkát nem végezhettem olyan erővel, mintha teljesen szabad lettem volna. Mindazáltal megkezdtem gyülekezeteink látogatását, nem a hagyományos egyházlátogatás szabályozott formái között, hanem esetrőlesetre, ahol a szükség kívánta, megjelentem, az Igét hirdettem és igyekeztem a gyülekezet életének mélységeibe beletekinteni. Résztvettem a pusztavámi gyülekezet templomának 150 éves örömünnepén és a hősök emlékoszlopának vele kapcsolatos felavatásán az egyházmegye elnöksével és a gyámintézet elnökével Ziermann Lajossal (1935. november 3.) Hasonló céllal jelentem meg Szenden 1936 augusztus 23-án a gyülekezet fennállásának 150 éves emlékünnepén. Istentiszteletet tartottam Ádvent utolsó vasárnapján Balassagyarmaton, Karácsonykor Esztergomban, december 28-án Tatabányán; résztvettem (előadással) a pécsi evangélikus napon, 1935 nov. 22-én; a magyarországi Református Egyház országos Az 1848. évi XX, ÍC végrehajtása Szociális tevékenység szüksége Az egyházi élet megfigyelése