Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1935. Rendkívüli közgyűlés
1935. szeptember
24 ujjá> egymás mellett verítékező versenytársakká, mint a Rákóczi-érem papjai, a haza oltára körül: Goncurrurtt, uí alaní. Pár hónap híjján négy évtizede annak, hogy egyházi közpályámat megkezdtem. Nemzetünk akkor éppen a honalapítás ezeréves nagy fordulóját ünnepelte. A levegő tele volt büszke s boldog harsonazajjal, lílkünk emélkedeít ünnepi érzésekkel, diadalmas reményekkel. Azóta évtizedes erőfeszítések és szomorú csalódások, megpróbáltatások hullámhegyei zúgtak át felettünk. Szinte végenyészet örvénye felé sodort az idők vihara. Az egykor erős, minden csapással vívni kész ifjú most mint ősz harcos áll itt, de a remény és munkatűz nem halt ki lelkemből. A felhős ég alatt avar mezőkön új örömünnepről álmodom, előre hallom boldog mámorba andalító, égverő hozsannáit. Az elszakított országrészei újra egy hazává forrnak, az elszakított testvérek egymás keblére borulnak s áldó szent imádságban egyesül minden szív az újra közössé lett hazáért. Boldogan borulhatok akkor le az agg Simeonnal Istenem előtt: Bocsásd el Uram a te szolgádat békével, mert látták az én szemeim te Idvezitődet, meglátták Magyarország feltámadását. E hitte! kezdem meg Isten nevében püspöki munkámat. Ajánlom magamat atyafiságos szeretetökbe. A püspöki székfoglalót a kerületi közgyűlés egész közönsége áhítatos figyelemmel és fokozódó lelki gyönyörűséggel hallgatta s tetszésnyilvánításának gyakori lelkes kifejezésével helyeselte. Az egyházkerületi felügyelő megköszöni a püspöknek mély hatású székfoglaló beszédét s indítványozza, hogy a közgyűlés püspökavató szertartása befejezésének ezen ünnepélyes pillanatában a Kormányzó úr Őfőméltóságát hűséges ragaszkodásáról és hálás szeretetéről hódoló feliratban biztosítsa. A közgyűlés az indítványt kitörő lelkesedéssel határozattá emeli. 10. Ezután az üdvözlések hosszú sora következett. Tasnádi Nagy András vallás- és közoktatásügyi államtitkár a magyar kir. kormány, a vallás- és közoktatásügyi miniszter nevében és saját személyében is tisztelettel, bizalommal és szeretettel üdvözli a püspököt. A kormány nagy megnyugvással veszi püspökké történt megválasztását, inert igen jól tudja róla, hogy a munka, a törődések, a verejtékezések és a szenvedések, de egyben a sikerek és az eredmények iskolájában nevekedett a protestáns férfitipus talpig ép és kiváló példányává, telve rendületlen hittel, mélységes tudománnyal és fenkölt apostoli szellemmel. Meleg keresztyéni szeretettel köszönti s püspöki működésére a Mindenható áldást kéri. A püspök a kormány képviselőjének üdvözlésére a következőképen válaszolt:
