Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1935

1935. szeptember

HS A GYŰLÉS. 1. (Dr. Z.) A közgyűlés a városháza dísztermében ülésezett. A püspökhelyettes buzgó szívvel, áhítatos imában kérte a Mindenhatót, hogy a közgyűlés jóraigyekező munkáját fogadja atyai megsegítő kegyelmébe s szent áldásával tegye azt eredményessé. A kerületi felügyelő a közgyűlést nemes érzelmekben, fenkölt és magasztos gondolatokban gazdagon ékesítő, emberi, egyházi és hazafias erényeket lángoló lelkesedéssel s meggyőző erővel hirdető következő beszéddel nyitotta meg: A mélyen sújtott, csonka, dunáninneni egyházkerület közgyűlését amikor megnyitom, megrendült lélekkel és sebzett szívvel idézem körünkbe nagyérdemű, szívből szeretett püspökünknek D. Kiss Istvánnak feledhetlen, előttünk követendő példaként járó emlékét. Egyházkerületünket másfél évtizeden át példás szívjósággal és megértő bölcsességgel vezető egyházi vezérünket gyászoljuk ma és siratjuk benne a hivatásának élő és minden ízében arra született magyar evangélikus papot. Itt a nagy Duna mentén, szemben a tőlünk elszakított testvéreinkkel sóhajtunk fel: miért nem adatott meg neki keblére visszaölelni azokat, akikkel egy sorsközösségben élt hosszú évtizedeken át és akiknek elei egy évezred súlyos próbatevéseit élték és állták hűséges testvérként velünk mindig türelmes, megértő magyarokkal. Istennek kifürkészhetetlen akarata ragadta el tőlünk a munkabírásának teljes birtokában lévő kiváló férfiút, akinek embertársaiért, egyházáért, hazájáért dobogó szive, talán azért, mert annyival többet viselt mások gondjaiból is, mert annyit adott szívjóságából, másnak is, — szűnt meg időnek előtte dobogni. Ha végig kisérem élete utján a soraink éléről elköltözött püspökünket, visszaemlékezem gyermekkoromra, amikor ez, az érdemes papi otthonból származott, szintén pappá szentelt szelídlelkületű) fiatalember szülővárosomban Balassagyarmaton káplánkodott, ahonnan már az őt megismerőknek tiszteletét maga iránt kiváltottan távozott, a még akkor tót nyelvű sámsonházai egyház élére. Meleg, miniig megértő és embertársait szeretni tudó szív, lángoló hazaszeretet és a hűséges kötelességteljesítés voltak a vezérfonál, amelyik életét és papi működését jellemezte, és amely tulajdonoknak okos értékesítése szerezte meg számára egyháza szeretetét és azon át a magyarság számára sámsonházai híveinek lelkét és tették ezáltal színmagyarrá egyházát. De meghódította a maga számára a nagy Nógrád i egyházmegye osztatlan bizalmát is s azután, hogy egyházi vezérévé választotta a nógrádi evaugélikusság, tette meg a tanúságtételt amellett, hogy rendelkezik azokkal a jeliemi és szellemi javakkal is, amellyel a súlyos megrázkódtatásnak kitett^ Dr. Sztranyavszky S. kerületi felügyelő megnyitó beszéde.