Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1935

1935. szeptember

csonkává sebzett dunáninneni egyházkerület vezéri voltára képesítették. Szerényen lépett a nagy püspök, a bölcs és tudós Baltik Frigyes örökébe és most, hogy Ura és Istene magához szólította hűséges szolgáját, felemelt fővel, büszkén távozott onnan és lépett át az örökkévalóság birodalmába, mert a nemes szerénységgel elfoglalt és mindvégig azzal viselt püspöki szék méltó betöltőjének bizonyult, bár nem a forma és a külsőségek, de a szív és benső értékek voltak alkotó elemei. Bölcs vezérünk, nekem megértő és hűséges munkatársam, atyai jóbarátom volt Kiss István, lelkésztársai számára világító, irányt mutató fény, a magyarságnak meg nem ingatható, teherbíró pillére. Idő előtti kidőltét őszintén siratjuk és kívánjuk, kérjük Istenünktől számára az örökkévalóság birodalmában a méltó helyet, — hű, magyar protestáns lelke, szívjósága, nemes jelleme maradjon példaadásával innentúl is közöttünk. Indítványozom, hogy Istenben boldogult püspökünknek, D. Kiss Istvánnak emlékét örökítsük meg jegyzőkönyvünkben és juttassuk el soha uem múló hálánk, megbecsülésünk, szeretetünk, kegyeletes emlékezésünk jeleként annak kivonatát a gyászoló özvegyhez, kinek mélységes bánatában vele együtt sírunk, együtt érezünk. Mondjunk imát elköltözött püspökünk nemes lelkének nyugalmáért és közgyűlésünket függesszük fel öt percre. * A mélyen tisztelt egyházkerületi közgyűlést újból megnyitom. Újból a gyász, a fájdalmas megemlékezés érzésének adok kifejezést, amikor a minket vendégként szeretettel fogadott komáromi egyház hitbuzgó, egyházát épitő, kiváló felügyelőjének, Vetsey Ede ő excellenciájának váratlan, mindannyiunkat mélyen érintő elhunytáról emlékezem. Adjunk kifejezést mélységes gyászunknak, komáromi testvéreinkkel való együttérzésünknek és örökítsük meg emlékét a példát mutató, kötelességteljesitésében hű egyházi férfiúnak jegyzőkönyvünkben. Mélységes részvéttel emlékezem meg az egyházunk szolgálatában fél évszázadot fölülmúló időt eltöltött mosoni egyházmegyei tb. felügyelőnek: Lepossa Dánielnek elhunytáról, akinek emlékét jegyzőkönyvünkben ugyancsak örökítsük meg. Iktassuk jegyzőkönyvünkbe fájdalmas részvétünket Csővári Géza és Dedinszky Aladár elhalálozása felett is, akik mind a ketten hoszszú évtizedeket töltöttek szorgos és áldott buzgólkodással az Úr szőllejében. Szinte nincs megállás ez évi közgyűlésünkön a gyász, a fájdalom érzéseit visszatükröző megemlékezéseinkben. Mélyen sújtotta testvéregyházkerületünket, az ugyancsak csonka, tiszai egyházkerületet Istennek kifürkészhetetlen akarata, amikor