Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1934. Rendkívüli közgyűlés

1934. június

9 báltatások súlya alatt sem roppanhat össze, mert mindenkor megtalálja tántoríthatatlan hithűségével és lutheri erejű akaratának sziklaszilárdságával a helyes utat arra, hogy a saját hitének becsületét és egyházunknak ősi traditióit megvédelmezze bárki ellen is. Ha eddig is szerettünk és tiszteltünk Téged, mint felavaiott vezérünket; — most ez az érzésünk hatványozottan hathatja át szíveinket, mert egyházunk ősi szent hitének és íelvirágozásának zászlaját a Te vezéri kezeidben tudjuk a legjobb helyen; — s mi az igaz szeretet tántoríthatatlan és hűséges ragaszkodásával állunk melletted mindenkor és lelkesedő örömmel követünk, bárhová vezérelsz is. b) Dltihalovics Samu nógrádi esperes a lelkészek nevében: Nagyméltóságú Egyházkerületi Felügyelő Ur! Mélyen tisztelt Közgyűlés! A folyó év őszén lesz négy esztendeje, hogy megcsonkított és elárvult egyházkerületünk Nagyméltóságodat egy szívvel-lélekkel vezéréül választotta s felügyelői tisztségébe beiktatta. Az akkor elhangzott üdvözlések során a budai ev. egyházközségnek szószólója a többi között felemiitette azt is, hogy ha Nagyméltóságod kitekint hivatalos szobájának ablakán, az első ami szemébe tűnik, a bécsi kaputéri evangélikus templom patinás tornyának napfényben csillogó keresztje. Visszaemlékezem Nagyméltóságodnak ezen üdvözlésre adott válaszára is, amely igy hangzott: „Igen, nap-nap mellett látom az én keresztemet." Azóta az isteni Gondviselés más, az akkorinál sokkal jelentősebb munkamezőre hivta el Nagyméltóságodat. Mostani hivatalos helyiségének ablakai nem komor háztetőkre, hanem virágos kertre nyílnak, ide nem látszik a budai templomtorony keresztje. De a Krisztus keresztje most is reánehezedik Nagyméltóságodnak lelkére s ismét beteteljesedett, hogy minden háznak megvan a Golgotája, minden szívnek megvan a keresztfája, melyen boldogsága megfeszíttetik. Mostani kereszthordozásában — mint mindenkor — ott áll Nagyméltóságod körül egyházkerületünk egész lelkészi kara. Ott állunk buzgó imáinkkal, rendületlen bizalmunkkal s mélységes hálával eltöltött teljes szivünkkel, hogy kérésünket meghallgatva, továbbra is vezérünk marad abban a küzdelemben, amelyet evangélikus Sionunk megtartásáért és megerősítéséért vívunk. Székfoglalóját Nagyméltóságod annak idején ezekkel a lelkünkbe mélyen bevésődött szavakkal zárta: „Nem jöhet idő, nem jöhet megpróbáltatás, melynek közepette hitemben megrendülhetnék, nincs az a komor, sötét felleg, mely utamból, melyen meggyőződéssel haladok, eltéríthetne." Ez a rendíthetetlen hit vezérelje Nagyméltóságodat, ez hatványozza meg lelke nagy erejét, ezzel oszlassa, ezzel űzze el azokat a sötét felhőket, amelyek csonka egyházkerületünk, egyetemes evangélikus egyházunk s megtiport, megalázott magyar hazánk egét borítják! Mihalovics S, üdvözlése