Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1934. Rendkívüli közgyűlés

1934. június

11 zsamot csepegtet rá. „Mind életemben, mind halálomban Krisztus az én nyereségem." E történelmi pillanatban mi is bizonyságot teszünk vezérünkhöz való hűségünkről, ragaszkodásunkról és bizalmunkról. Követni fogjuk útján eltökélt, szilárd lélekkel. Akik a világ szerint élnek és gondolkodnak, könnyű szívvel követik vezérüket a földi fény és hatalom egyre emelkedő lépcsőfokain. Mi kereszthordozásában követjük Öt, mert a kereszt az az eltörülhetetlen jel, az az elhalaványodhatatlan bélyeg, amiről Krisztus tanítványai egymásra ismernek. Kérjük Nagyméltóságodat, fogadja a hűség és a bizalom e bizonyságtételét megértő szívvel! d) Sérces Cajos igazgató-tanitó a magyar evangélikus tanítók nevében: Nagyméltóságú Felügyelő Úr! Mélyen tisztelt Közgyűlés! A magyar kultuszkormány 1925-ben a népiskolák részére új tantervet léptetett életbe. Új utakon, új magyar lelkek formálása a célja ennek az új tantervnek. Evangélikus egyházunk, mint mindig, úgy most is teljes egészében magáévá tette a benne lefektetett elveket, saját iskolái részére nem készíttetett más tantervet, hanem az államit csupán egyes protestáns vonatkozású egységekkel egészítette ki. Ezek közül kettőt kívánok kiemelni ez alkalommal. Az egyik: „Az evangélikus férfi jelleme." A másik: „Az evangélikus férfi erényei." Amikor Egyetemes Egyházunk vezérei e két tétel tanítását kötelességünkké tették, meglehetős nehéz feladat elé állítottak minket tanítókat. Magyar hazánk történelme telve van nagy magyar jellemekkel, a magyar nép erényei pedig közismertek. A sok kiváló magyar jellem és erény mellett külön kiemelni az evangélikus férfi jellemét és erényeit azonban hálás és szükséges feladat. A múltból oda állítjuk tanítványaink elé a Bocskayakat, a Bethleneket, a Gályarabokat, a Thökölyeket, a Kossuthokat, mint a protestáns jellem mintaképeit. Továbbá ;figyelemmel kisérjük evangélikus egyházunk minden megmozdulását s a jelenből kiemeljük mindazokat, akiknek tettei alkalmasak a gyermeknek öntudatos evangélikussá való fejlesztéséhez. Ma a jelenből szól hozzánk és tanítványainkhoz egy férfiú, aki megszemélyesítője az evangélikus jellemnek. Ezt a férfiút a jövő tanévben odaállítjuk tanítványaink elé, hogy a legjobb nevelési eszközzel, az élő példán való szemléltetéssel mutassunk reá e férfiú evangélikus jellemére és erényeire s ezzel őket is ilyenekké neveljük. Excellenciás Uram! Én a magyar evangélikus tanítók és sok-sok magyar evangélikus kicsi tanuló nevében köszönöm Nagyméltóságodnak, hogy megmutatta nekünk, milyeneknek kell lennünk s milyenekké kell nevelnünk tanítványainkat. Legyen továbbra is a mi útmutatónk, példaadónk! Sok ilyen evangélikus jellemet adjon a jó Isten hazánknak és Bérces L. üdvözlése