Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1934. Rendkívüli közgyűlés
1934. június
12 Dr. Zelenka Lajos üdvözlése Közgyűlés berekesztése. Püspök imája egyházunknak s akkor hazánk újra nagy lesz, egyházunk pedig a nyugalom, a béke esztendeit élvezheti. Istennek áldása legyen Nagyméltóságodon ! e) Dr. členka Cajos a Tiszai Egyházkerület felügyelője a testvér egyházkerület nevében: Nagyméltóságú és Főtisztelendő Egyházkerületi Közgyűlés! Bensőséges nagy örömömre szolgál, hogy a példás hithűségnek, egyházszeretetnek s a hittestvérek egymáshoz való hűséges ragaszkodásának ezen magasztos ünnepén személyszerint is jelen lehetek s a Tiszai testvér-egyházkerület nevében és képviseletében szivem szerint üdvözölhetem ünnepelt kerületi felügyelőtársamat s az Öt lelkesen ünneplő egyházkerületi közgyűlést. A felügyelő ur Önagyméltósága héroszi küzdelmével, nagy lelkének hithű és férfias elhatározásával s nemesen érző szivének áldozatos egyházszeretetével tündöklő példát adott mindnyájunknak arra, miként szolgáljuk hűen, férfias következetességgel s ragaszkodó szeretettel egyházunkat akkor is amikor a megrendítő megpróbáltatás családi szentélyünkben, apai érzelmeink eltiprásával támadja meg hithűségünket! A nemes példaadást megőrizzük okulásul, hogy belőle áldás fakadjon egyházi életünkre s megháláljuk azzal az őszinte kívánságunkkal, hogy a megbántott apai szivbe a megtévedt, de hálásan szerető fiu megtérése mielőbb varázsolja vissza a zavartalan békét, megnyugvást és áldásos apai szeretetet. Felügyelőtársamnak egyházkerülete élén kifejtendő további példás működése legyen áldott! Az őszinte nagyrabecsülés, a hűséges ragaszkodás és a bensőséges meleg szeretet szárnyaló megnyilatkozásaival pazarul elhalmozott kerületi felügyelő hittestvéri szivének megkapó közvetlenségével köszönte meg s viszonozta a feléje áradó sok szeretetet s rendületlen egyházszeretetének meggyőző erejével kötötte hittestvéreinek lelkére a meg nem alkuvó s mindhalálig tartó hithűséget s az ifjúságnak ezen magasztos erényben való nevelésének szükségét. A komor hangulatban s a nyomasztó bizonytalanság aggasztó érzéseivel kezdődött, de a hithűség ragyogó verőfényében tündöklő, az egyház és egymás szeretetének melegében izzó s a bizakodó reménykedés erejétől lüktető közgyűlés a főpásztor következő buzgó hálaimájával ért véget: „Szeretetnek és kegyelemnek végtelen jóságú Istene! A Te nevedben kezdettük, a Te nevedben végezzük is munkánkat. Mert csak az ilyen munkán van áldás. Áldd meg mai munkánkat is! Tedd azt kiinduló pontjává egy hosszantartó, Istennek tetsző s eredményekben gazdag egyházi munkának! Aldd meg egyházkerületünket, annak vezetőit, tisztviselőit és minden egyes tagját, hogy meglássék rajta az önzetlenül és lelkesedéssel végzett munka minden áldása! Áldd meg magyar evang.
