Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1931

1931. október

84 ját tárja a lelkészértekezlet elé. Szomorúnak találja azt, hogy az evan­gélikus egyháznak, mely a tiszta evangélium alapján áll, ilyen kérdé­sekkel kell foglalkoznia. A helyzet megmagyarázására nem is talál más magyarázatot, mint Luthernek azl a felfogását, hogy a szekták az ördög müvei. Behatóbban az adventisták és a baptisták történeti fejlődésével és tanításával foglalkozik. Az adventisták szektájának megjelenését már Pál apostol korában, Teszalonikában látja, akikkel már az apostolnak is foglalkoznia kellett. Átment a mozgalom a chiliaismus keretében, majd a reformációban újra életre kelt. Nagyobb lendületet a mozgalom azonban csak akkor nyert, a mikor J. Miller kiszámította a dánieli és jelenések könyvében megírt próféciák alapján, hogy a világ végének i846-ban kell elkövetkeznie. Annak ellenére, hogy ez a számítás tévesnek bizo­nyult, mégis erőteljesen igyekszik magát ez a szekta ma is fenntartani. Nálunk több ága közül az u. n. szombatos szekta van terjedőben, 30 hirdetővel és kb. 100 iratterjesztővel. A baptizmus ugyancsak a refor­máció óta lépett előtérbe és híveik száma a világon kb. 10,000.000. Nálunk Rotmayer iparossegéd terjesztette el és 1906 óta törvényesen bevett vallásként szerepel. Elterjedésük okai között a külsők között a mostani világ rendkívüli állapotát említi meg, benne az egyházak fo­gyatkozásait, ezekkel szemben a szekták tiszteletre méltóan szép, bár sokszor csak külsőségekben megnyilatkozó életét. Az anyagi terheket, amik azonban náluk a legtöbbször még nagyobbakra rúgnak, a nélkül azonban, hogy ezt észrevéttetenék. Magatartásuk az elesettekkel szemben, a belső egyházi fegyelmük, stb. mind vonzóerőt képvisel. Belső ok gya­nánt bizonyos patologikus vonást lát, a mivel kapcsolatban a bibliai fogyatékos ismeretek, az egyházi tanban való járatlanság, stb. — nem kis részben azonban bizonyos rosszhiszeműség is áll a történelmi egy­házakkal szemben. Az ellenük való védekezés stádiumait, gyakorlati ta­pasztalata alapján 3 csoportra osztja. Preventív, defenzív és aggressiv lehet ez. A népet elsősorban tanítani, tanaink felől rendszeresen tájékoz­tatni kell. Visszavezetni az Úrhoz. Ennek a módszerét azonban a nép értelmi színvonalához kell alkalmazni. A presbitereket is be kell vonni a munkába. Evangéliumi munkásképző tanfolyamokat kell tartani — le­hetőleg egyházmegyénként. A házi istentiszteleteket minél szélesebb kör­ben bevezetni. A lelkész bibliával a kezében látogassa híveit. Munkája a sáfárság jellegét hordozza magán. A felnőttek iskolájának módjára dogmatikai ismereteink népszerűsítését kell megkezdenünk. Könnyű kézi­könyv kell az apologia népszerűsítésére. Mindenekfelett azonban arra, hogy a lelkész maga is térjen meg és példaképen folytassa életét. Szá­mos gyakorlati életből vett és már alkalmazáson átment jogtanácsot és fogást ismertetve fejezte be előadását. Limbacher Zoltán lelkész korreferenciájában alapos meggondolá­sokat applikál az előadáshoz, hangoztatva, hogy a szekták terjeszkedése nem történelmi erők következménye, hanem az egyház belső hiányainak felismerése és kialakulása. A szekták csak akkor fognak elévülni, ha

Next

/
Oldalképek
Tartalom