Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1931
1931. október
49 gyobb elismerés hangján szólnak evang. tanítói karunk buzgalmáról és szorgalmas paedagógiai munkásságáról. Megnyugtató és biztató az a tény is, hogy egyházkerületünkben híveink a legvégsőkig ragaszkodnak „a mi iskoláinkhoz" s azoknak fenntartását a mostani aggodalmas időkben is készséggel vállalják. Biztató lángként lobog iskoláinknak céltudatos evangéliomi szellemű vallásos nevelése, hogy a tanítás minden ágában igyekeznek a gyermek lelkét intranzigens protestáns öntudattal gazdagítani, úgy, hogy a hat évi elemi iskolai oktatás betetézve a konfirmációi oktatással — a legszebb reményekre jogosít fel a tekintetben, hogy ez a szomorú időkben élő nemzedék e megpróbáltatásokkal teljes időkben is az evangéliomi élő vallásosság és hasznos ismeretekkel felékesítve képes lesz helyt állani, evang. hitéhez, megalázott hazájához mindhalálig hívnek maradni! A mult esztendőben ezen célnak szolgálatában a legfontosabbak voltak azok az „evangélikus tanítási egységek", melyeket egyetemes egyházunk pontokba foglalva minden iskolának megküldött azon célból, hogy az elfogadott állami Tanterv anyagát ezekkel bővítsék és mélyítsék. Tanítói karunk ez irányú munkája már ebben az esztendőben áldáshozó volt, bár ezen „egységek" csak az év folyamán érkeztek le, annál többet várunk azonban tőlük a jövőben. Ezen egységeknek anyaga, mikénti feldolgozása foglalkoztatta úgy esperességeink tanítói egyesületi gyűléseit, valamint a lelkészi kart is. Nagyon kívánatos és felette szükséges volna ezeknek az „egységeknek" módszeres feldolgozása s egy könyvben való kiadása, a mire az egyetemes egyházhoz felterjesztést intéztünk. Addig is, míg e mű nyomtatásban napvilágot láthat, felkérjük tanítói karunkat, hogy ezekkel az egységekkel, thémákkal foglalkozzék s a reájuk vonatkozó anyagot szorgalmas olvasgatás útján gyűjtse egybe, mert ez lesz evangéliomi iskolai nevelésünk zománca s értékes patinája. Magának a vallásoktatásnak reformjára és az iskolák egyes fokozatain a vallástanítási tananyag új beosztására vonatkozólag nagyfontosságú és nagyjelentőségű javaslatok érkeztek az egyet, gyűléstől hozzánk, melyekkel foglalkoznunk kell s az egyházkerület állásfoglalását a legfelsőbb tanügyi forummai: az egyet, közgyűléssel közölni. Mivel a javaslatok külön is tárgyalás alá kerülnek, itt csak annyit jegyzek meg, hogy — bár e javaslatok már évek óta ott élnek mindjányunk lelkében — az összes complexumot a vélemények eltérő voltánál fogva, alig találom alkalmasnak arra, hogy már ez évben végleges döntés történjék e téren. A „törpe iskolákra" vonatkozó rendeletek során s ezt már, mint lehangoló jelenséget említem meg, megjelent a V. K. M.-nek végleges döntése, mely szerint egyházkerületünkben két iskola esett áldozatul ezen rendetkezéseknek: a kisbágyoni és a szénái. Igaz, hogy ezzel sok aggodalom is megszűnt, de e két iskola megszüntetése egyaránt fájó. Kisbágyonban 18-ra csökkent az evang. tanulók száma s ezért nem volt engedélyezhető az államsegély, dacára annak, hogy a községben 4
