Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1930

1930. október

28 Kiss István püspök üdvözlése. Dr. Sztranyavszky Sándor székfoglaló beszéde. azért jönnek, hogy szolgáljanak embertársaiknak, szolgáljanak az egyháznak és a hazának. S ezen szolgálatuk közben minél jobban elfeledkeznek önmagukról, minél jobban halaványul el lelki szemeik előtt minden ami földi dicsőségre emlékeztet, annál hűségesebben végzik el szolgálatukat, annál könnyebb lesz beszámolni sáfárságukról annál, aki őket küldötte, annál több áldás fakad hűséges szolgálatukból s annál ragyogóbb lesz a fejükre tett dicsőség koronája! Légy áldott, aki jöttél az Úrnak nevében! Amen, A beiktató beszéd elhangzása után az egyházkerületi felügyelő letette a hivatali esküt, melynek szövegét Balogh István esperes olvasta elő. Eskütétel után a közgyűlés közönsége visszatért a vármegyeháza dísztermébe s folytatta ünnepélyes tárgysorozatát. 7. (Dr. Z.) Az egyházi elnök az egyházkerület összes intézményei és szervei nevében a mély tisztelet, az őszinte és megkülönböztetett nagyrabecsülés, a bizakodó reménykedés .s a meleg, bensőséges szeretet érzésével és szavaival köszönti az immár beiktatott egyházkerületi felügyelőt, új működési körében kifejtendő buzgó tevékenységére Istennek megsegítő kegyelmét, soha meg nem fogyatkozó áldását kéri, átadja neki a felügyelői hatáskör jelvényeit, az egyházkerületi pecséteket s felkéri, hogy társelnöki székét immár foglalja el. 8. (Dr. Z.) Az egyházkerületi felügyelő, világi elnöki székét elfoglalja s a közgyűlés közönségének feszült figyelme mellett mondja el következő székfoglaló beszédjét: Megemlékezés az elődükről. Méltóságos és Főtisztelendő Egyházkerületi Közgyűlés! Mélyen tisztelt Vendégeink! Az élő ember lelke húrjainak egyik legszebb rezgése, ha az elmultakról, örökre elköltözőitekről kegyelettel emlékezik. Érzem, tudom, hogy egyházkerületünk minden egyházának, minden tagjának igaz érzéseit is tolmácsolom akkor, amikor ebben a tisztbeni elődömről, lándori Kéler Zoltánról emlékezem. Áldozatos egyházszeretete, hithűsége, maradandó nyomokat hagyó munkássága, erélye, akaratereje még ellenfeleinek derekát is meghajlásra késztetik. A közelebbi múlton át távolabbi múltra vetődik tekintetünk és ott bontakozik ki a multak még ma sem ködös, maradandó, csillogó szálakkal átszőtt fátyolából szűkebb hazámnak, a nógrádi egyházmegyének köréből a nagy, csonkitatlan dunáninneni egyházkerület felügyelői székébe emelkedett, két kiváló fiának jellegzetes alakja. Id. Laszkáry Gyula és Beniczky Árpád emléke előtt állok meg, hogy a bensőségesen átérzett tiszteletadás útján tegyen eleget az utód, az elődök iránti férfias kötelességének. De a most ide, körünkbe idézett és lelki szemeink által láthatóan megjelent volt világi vezérei között egyházkerületünknek, vonul fel köJ