Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1930

1930. október

29 zénk, az ő tiszteletüktől is körülövezeíten, mindhármuknak volt egyházi elnöktársa, kerületünknek hosszú évtizedeken át volt kitűnő, bölcs, tudós egyházi vezére, dr. Baltik Frigyes püspök. Az ő emléke előtt is nem a szokás előírta kötelességből, de igaz és mély meggyőződésből hajtom meg fejemet, reámutatva arra, hogy az ő személyében is perdöntő tanúnk van arra, hogy Szent István egységes birodalmának idegen ajkú fiai is a magyar állameszméhez való hűségben, a magyar haza szeretetében versenyre keltek az Árpád-vezette ősök ivadékaival. Öt sem kímélte meg a gyanú, őt is magukénak hirdették idegen érdekek nem épen önzetlen szószólói, de élete és munkássága volt cáfolat erre és bizonyíték arra, hogy a magyar mindig türelmes volt a vele együttérző nemzetiségekkel szemben. A világi és egyházi legmagasabb méltóságok betöltésénél — hogy a ma használt kifejezéssel éljek — a kisebbség fiainak az érvényesülési lehetősége a tehetség arányában adatott meg és nem a vagyonuktól és otthonuktól való megfosztás és kiüldöztetés volt osztályrészük, mint ma az árulásuk jutalmául életrehivott mű-államokban, melyeket épen a rólunk gonoszul hirdetett rágalmak, melyek ma az ő részükről ami véreinkkel szemben valóságok, juttattak ideig-óráig tartó élethez. Egyházkerületünk emlékükben idézett vezéreinek hithüsége, ébersége, önzetlen honszerelme és áldozatos munkássága lesznek az irányt, utat mutatók számomra, hogy ne váljak méltatlan utóddá abban a tisztben, amelybe az egyházkerület gyülekezeteinek osztatlan bizalma helyezett, amely bizalomért, melyet kitüntetésnek, megtisztelőnek tartok, innen, most már erről a helyről és ebből az alkalomból is, mélységes köszönetet mondok Az egyházkerület történetében páratlanul álló egységes, egyöntetű állásfoglalás az én igénytelen személyem mellett, ad különös, felbecsülhetetlen értéket az én számomra és elkötelez gyarló erőimnek teljes egészükben való rendelkezésükre bocsátására. De a lefolyt választásban kifejezésre jutott egységes akarat kell, hogy innentúl jellemzője legyen munkásságunknak is, mert letiport, megtépett Hazánk, megrabolt egyetemes egyházunk, otthonából kiforgatott, megcsonkított egyházkerületünk érdekében újjáépítő, eredményes munkát csak abban az esetben fogunk tudni folytatni, hogyha erőink mindig közös célok érdekében, mindig egységesen, egymásért és soha egymás ellen, fognak érvényesülni. De ne csak ezt az egyházkerületet, ne csak egyetemes egyházunkat, hanem az egész magyar protestantizmust hassa át az egységben rejlő erő öntudata, annak szükségességének felismerése. A magyar protestantizmus megértő és minden .próbát álló testvéri együttérzésére, több — kimondom — egységére, nem csak a magyar protestantizmus jövendőjének biztosítása érdekében van feltétlenül szükség, hanem nélkülözhetetlen, elmaradhatatlan az, a magyar feltámadás, fennmaradás érdekében is. Egyhangú választás — egységes akarat. Az egységben rejlő erő.