Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1930

1930. október

27 felügyelői méltóságra. A bizalomnak ezen kősziklájából egész életedre szóló üditő forrásvíz fog fakadni. Csoda forrás, amely a benned szunynyadó nagy lelkierőket gyors kifejlődésre fogja késztetni! Szép és dicső az az állás, amelyre ma beiktatunk emberi szemmel is nézve, mert ma egyszerre szellemi közösségbe, rokonságba kerülsz mindazokkal a kiváló férfiakkal évszázadokra visszamenőleg, akik előtted ezt az állást oly mély hálára kötelező módon betöltötték. Mert a mult, jelen és jövő között szoros kapcsolat áll fenn. A múlton épül fel a jelen s a jelen készíti elő a jövőt. Hogy a múlton épül fel a jelen, ez azt jelenti, hogy elődeid élete és működése, hitbuzgósága és áldozatkészsége, dicsősége és szenvedése, forró egyház és haza szeretete a távoli időből az évszázados ködön is átcsillámlik s megtermékenyítik lelkedet. Én legalább lehetetlennek tartom, hogy azoknak a kiváló férfiaknak, a te elődeidnek, akik a legmagasabb eszményekért közdöttek, harcoltak és anynyit áldoztak, egész életük munkája nyomtalanul elvesszen, holott ezt egy jelentéktelen vizcseppről sem mondhatjuk el a természet háztartásában. De azért is mondom szépnek az egyházkerületi felügyelői állást és méltóságot, mert módot nyújt a viselőjének az itt e földön harcoló és küzdő egyháznak olyan területein is működhetni, ahol már az Úr közelségét jobban érezzük, mint más helyen, t. i. az egyház közigazgátásában, törvényhozásában és igazságszolgáltatásában. De módót nyújt az egyházkerületi felügyelői állás mint közjogi méltóság arra is, hogy a viselője előtt bizonyos rangsorban megnyíljék az országos törvényhozás felsőházának a kapuja, ahol azután mint — egy történeti egyháznak, törvényesen bevett vallásnak a képviseletében elmondhat mindent, amit egyháza érdekében elmondani szükségesnek tart. Szép és dicső ez az állás emberi szellemmel nézve, még szebb és dicsőbb, ahogy azt az Úr Jézus Krisztus nézi. Máté evangiliomának 20. részében a 26., 27. és 28. versekben ezt mondja Jézus: „aki közöttetek nagy akar lenni, szolgáljon nektek és aki közöttetek első akar lenni, legyen a ti szolgátok. Mintahogyan az Emberfia sem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon és életéi adja oda váltságul sokakért." íme az Úr Jézus Krisztus a nagyoknak, az elsőknek tisztök teljesítését szolgálatnak mondja s ezzel a szolgálat fogalmát, melyet valaha lealázónak tekintettek egyenesen felmagasztalta. Igen, a nagyoknak, az elsőknek az ő hűséges szolgálatuk az ő legszebb ékességük s legnagyobb dicsőségük! S erre a hűséges szolgálatra sohasem volt égetőbb szükség, mint éppen most, mert sohasem volt ekkora nyomor, annyi éhező és szomjúhozó, sohasem volt annyi bánatos, szomorú, megtépett lélek, annyi szerencsétlen és boldogtalan szív! Szegény egyházunk és hazánk is szörnyen megcsonkítva, ezer sebből vérezve ott fekszenek a jerichói úton! Nincs itt más menedék és oltalom, mint bízni abban, akiben eleitől fogva bíztunk, aki a magasságban lakozik, akinek az ég királyi széke s e föld lábainak zsámolya s bízni az Ő küldötteinek hűséges szolgálatában, akik