Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1930

1930. október

26 Kiss István püspök iktató beszéde, alapjává. A múltnak vétkeit már rég megbűnhődte, legyen áldott, bol­dog egész jövendője. Nagy irgalmú Isten buzgó szívvel kérünk, óh halld meg s hall­gasd meg forró esdeklésünk. Amen. (Oltári Máté ev. 5 rész 13—16 v.) Az ima végeztével Kiss István püspök elmondja következő beiktató beszédjét: Hivatalos egyházi pályámon ma másodízben állunk egymással szem­ben. Első izben akkor régen, amikor első hittani vizsgádat tetted le előt­tem, amikor még te érezhetted magadat gyöngének, amikor ártatlan ra­gyogó szemeid még feltekintettek rám kérlelőleg. Ma én vagyok a gyönge, a sok esztendő súlyával vállaimon, az én szemeim keresik benned a megértő elnök-társat, az egyházért és hazáért egyaránt lelkesedő nemes egyházkerületi felügyelőt. S nagy a mi örömünk Balassagyarmattól — Hegyeshalomig, hogy a kegyes isteni gondviselés éppen téged szemelt ki s tartogatott számunkra egyházkerületi felügyelőnek s mi csak az Ö ujjmutatását s hozzánk intézett beszédét értjük meg, amikor nagy lelke­sedéssel, egyhangúlag megválasztottunk. A mi hangos örömünknél talán csak annak a köztiszteletben álló kiváló idős férfiúnak a csendes öröme mélyebb, aki neked egy személyben atyád, anyád, testvéred s itt e föl­dön Isten után a legnagyobb jólíevőd volt. Most már értem, miért kívántad minden áron, hogy beiktatásod itt Balassagyarmaton menjen végbe. Ide vonzott az ég és a föld, a szülő­földnek minden göröngye s azok a hántok, amik egy porladó szivet ta­karnak, az édes anyádét. A szinte lenyűgöző hatalmas erélyért, mely lelkedben lakik, cso­dálunk, a szived véghetetlen gyöngédségeért szeretünk s mélyen a szi­vünkbe zárunk. E kettős érzés hatása alatt állunk mindannyian kivétel nélkül. Ilyen együttérző, hálás, örvendező s megértő közönséget és szent gyülekezetet fogok szem előtt tartani beszédem további folyamán és ami­kor még néhány szót ejtek arról: Milyen szép és dicső az az állás y amelyre ma beiklalunk. I. Szép és dicső emberi szemmel nézve. II. Még szebb és dicsőbb ahogy azt az Úr Jézus Krisztus nézi. * * * Mert szép dolog az emberek elismerése, tisztelete és szeretete. Igaz, sok hibájuk van. Gyakran önzők, szeretetlenek, gyűlölködők, iri­gyek és kárörvendők, de a valódi érdem előtt mégis meghajolnak. A te­hetség, jellemszilárdság s megvesztegethetetlen becsületesség olyan eré­nyek, amelyek az emberek legnagyobb részére nem tévesztik el hatásu­kat. Milyen szép dolog birni az emberek elismerését, tiszteletét és sze­retetét ! Milyen szép és dicső dolog ezrek és ezrek osztatlan bizalma le­téteményesének lenni! Téged is az osztatlan bizalom emelt a kerületi

Next

/
Oldalképek
Tartalom